Kiss László unikális figurája a magyar futballnak. A nyolcvanas években Verebes József két bajnokcsapatánál, a Rába ETO-ban és az MTK-nál volt pályaedző, majd a kilencvenes évek elején a Honvédnál, az 1997–1998-as szezonban pedig a Ferencvárosban tette hozzá a magáét a bajnoki címhez, nem véletlenül becézték Mini Menottinak. Azonban igazi karriert nem tudott befutni, talán azért, mert mindig hangoztatta karakteres véleményét. Ahogy most is tette, amikor elemezte a magyar válogatott Svájc ellen nyújtott teljesítményét Kölnben, a labdarúgó-Európa-bajnokság A csoportjában.
Kiss László nem sértődik meg, amikor Kampónak szólítjuk. Gyorsan el is magyarázta, honnan ragadt rá ez a becenév: MTK-s ifista korában furcsa forgó volt a frizurájában, innen a Kampó elnevezés. Ami egyébként az e-mail-címében is benne van, olyan kontextusban, amit ezen a helyen nem idéznénk.
No de mindegy is, Kampó 75. életévét taposva is blogot vezet a Facebookon, amelynek komoly olvasótábora van. És időről időre a pasaréti Pikk Dáma presszóban, a „Pözsóban” osztja az észt népes hallgatóság előtt. Véleményével lehet, és olykor kell is vitatkozni, de azt senki sem veheti el tőle, hogy van fogalma a futball nevű társasjátékról.
Két nappal a Svájctól Kölnben elszenvedett 3–1-es vereség után beszélgettünk, miközben az egész országgal és a válogatottal együtt készültünk a szerdai, Németország elleni meccsre az Európa-bajnoki A csoport második fordulójában.
Sajnos, Marco Rossi, akinek érdemeit még véletlenül sem szeretném csökkenteni abban, hogy kétszer is kivezette a válogatottat az Európa-bajnokságra, »nosztalgia-tizenegyet« állított össze Svájc ellen – kezdte a Mini Menotti.
„Amúgy teljesen érthető, hogy egy edző ragaszkodik a jól bevált, régi embereihez, akikben megbízik, akik még sohasem hagyták cserben, sem szakmai, sem erkölcsi értelemben. Ilyen alapembere Fiola Attila és Szalai Attila, akik közül az előbbi hosszú ideig sérült volt, továbbá elmúlt 34 éves, utóbbi pedig nem játszik klubcsapatában, a Freiburgban. Meglehet, az edző memóriájában még az a Fiola él, aki szinte napra pontosan három éve fantasztikus gólt lőtt a Puskás Arénában a franciáknak.”
Ennél azonban kellemetlenebb az a megfigyelés, amivel nem biztos, hogy mindenki egyetért, de ha egyszer Kampó így látja...
„Meg kell mondanom, kezdettől úgy éreztem, hogy arrogáns, kissé nagyképű volt a csapatunk, aminek nem tudom, mi volt az alapja. Talán a vezetők és a sportsajtó indokolatlanul túlzott optimizmusa?”
„Olyan véleményeket is olvastam felelős vezetők szájából, hogy az elődöntőbe várják a magyar válogatottat. Elképzelhető, hogy ez egy kicsit elvitte a játékosaink önértékelését. Pedig, ahogy ezt Rossi is mindig hangsúlyozta, mi senkit sem nézhetünk le, nem vagyunk abban a helyzetben.”
A szakember szerint egy ilyen tornán, ahol kevésbé jó, jó és nagyon jó csapatok játszanak, ha egy gárdánál a technikai és taktikai felkészültség sebességgel párosul, az ellenállhatatlan elegyet alkot. Mi egy ilyen svájci csapattal találkoztunk. Állandó nyomás alatt tartották, és hibákra kényszerítették a védőinket, majd villámgyors átmenetekkel, egyszerűsített megoldásokkal átszaladtak rajtunk.
Persze, kilencven percen keresztül a világ legjobb csapata sem képes „gegenpressinget” játszani, Svájc sem.
A hatvanadik perc táján elfáradtak, átvettük a kezdeményezést, de azzal, hogy beszorítottuk őket, nem tudtuk mélységi passzokkal feltörni a védelmüket. És sajnos fejetlenül támadtunk, Willi Orbán pedig, bármennyire is nagyszerű centerhalf, nem tudta folyton kisegíteni a hibázó védőtársait, és a végén elkövette a szarvashibáját, Embolóhoz fejelte a labdát, aki nem kegyelmezett.
Kiss Szoboszlai Dominik teljesítményét is górcső alá vette. A tréner szerint a középpályás nem játszott jól, csapatkapitányhoz méltóan, de „ne felejtsük el”, hangsúlyozta, hogy „a hátán vitte be az Eb 24-es döntőjébe a válogatottat”.
„Ne bántsuk őt, nem érdemli meg.”
Adja magát a kérdés: hogyan tovább? Hiszen szerdán a torna egyik legerősebb válogatottja, a pénteki nyitómeccsen markáns teljesítményt bemutatott Németország vár a mieinkre.
Biztos vagyok benne, hogy Rossi átszervezi a csapatot, és Fiola helyén Bolla Bendegúzt, Szalai helyett pedig Dárdai Mártont fogja kezdetni. Csinálni kell tovább, nem szabad elcsüggedni, fel kell állni a padlóról! Minimum két meccs még hátravan, a futballban bármi megtörténhet. A lényeg, hogy ne kapjunk ki a németektől, mert a továbbjutáshoz nem lesz elég a három pont, hiába vernénk meg az utolsó csoportmeccsünkön a skótokat. Amire egyébként távolról sincs garancia.
A csoport
Köln, RheinEnergieStadion. 47 000 néző. V: Vincic (szlovén)
Magyarország: Gulácsi – Lang (Bolla, a szünetben), Orbán, Szalai A. (Dárdai M., 79.) – Fiola, Schäfer, Nagy Á. (Kleinheisler, 67.), Kerkez (Ádám, 79.) – Sallai, Szoboszlai – Varga B. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Svájc: Sommer – Schär, Akanji, Rodriguez – Widmer (Stergiou, 68.), Xhaka, Freuler (Sierro, 86.), Ndoye (Rieder, 86.) – Aebischer, Vargas (Embolo, 74.) – Duah (Amdouni, 68.). Szövetségi kapitány: Murat Yakin
Gólszerző: Varga B. (66.), ill. Duah (12.), Aebischer (45.), Embolo (93.)
A csoport pénteki meccsén
A csoport állása: 1. Németország 3 pont (5–1), 2. Svájc 3 (3–1), 3. Magyarország 0 (1–3), 4. Skócia 0 (1–5)