Angliának a második csoportmeccse sem sikerült favorithoz méltóan, hiába vezetett Szerbia után Dánia ellen is, ezúttal még a három pontot sem tudta behúzni a Németországban zajló Európa-bajnokságon. Az 1992-es Európa-bajnok Morten Hjulmand fantasztikus találatával válaszolt Harry Kane 18. percben szerzett góljára, s akkor még nem sejtettük, hogy a 34. percben ki is alakítja a végeredményt (1–1). A dánok két döntetlennel a csoport második helyén állnak, az angolok vezetnek, de a továbbjutást illetően biztosra még senki sem mehet a C jelű kvartettben.
„Hajrá, Anglia!”
Ezzel a felkiáltással foglalhattunk helyet a Frankfurt Arénában, no meg odahaza a tévéképernyők előtt a C csoport negyedik mérkőzése, a Dánia–Anglia összecsapáshoz készülődve, miután Szlovénia és Szerbia drámai hajrában 1–1-es döntetlent játszott egymással Münchenben.
Történetesen a magyar válogatott Németország elleni vereségével már csak egy vágy lebeghet a szemünk előtt, ha a legjobb tizenhat között szeretnénk viszontlátni Szoboszlai Dominikékat: hogy minél több, az első fordulóban nyeretlen csapat maradjon is nyeretlenül a csoportkör második szakaszában. Ezzel ugyanis jelentősen javulnának a mieink kilátásai, hogy egyetlen győzelemmel – a skótok ellen június 23-án remélt diadallal – sikerülhessen továbbjutni.
S bármilyen szimpatikus játékot is nyújtottak a dánok négy napja Stuttgartban – illetve lophatták be sokunk szívébe magukat azzal, hogy szurkolóik Puskás Ferenc és Szoboszlai Dominik nevét is remekül tudták maguktól –, bizony nem nyertek Szlovénia ellen Christian Eriksenék. A C csoport egy esetleges angol siker után tehát úgy fordulhatott volna rá az utolsó játéknapjára, hogy a szigetországi gárda magabiztosan vezet, a kétpontos Szlovénia és az egy-egy pontos Szerbia és Dánia előtt. Mondjuk házi, de feladatként még akkor is ott maradt volna Harry Kane-éknek, hogy az utolsó csoportmeccset se lazsálják el. Megverjék a szlovénokat, mert akkor bizony kettő pontnál többet a kvartett harmadik helyezettje sehogyan sem szerezhet…
Mindenesetre akadt Frankfurtban bő 20 ezer – az angolokhoz képest ránézésre jelentős kisebbségben lévő – vörös mezes dán szurkoló, aki nagyon nem akarta azt kiáltani, hogy „hajrá, Anglia”. Sőt, már a bemutatásnál is óriási pfujolásban részesítette a fehér mezes favoritot. Az esőre álló időjárás miatt a szervezők behúzták a stadion tetejét, ami egyúttal sokkal komolyabb akusztikát és hangerőt eredményezett az arénában, mint amit hétfőn a belga és a szerb szurkolói csoportok össze tudtak hozni „szabadtéren".
A dánok rögvest az első percben veszélyeztettek, ám Eriksen lekészítése után Pierre-Emile Höjbjerg lövése gyengének bizonyult, Jordan Pickford kis túlzással egy teát is elszürcsölhetett, mielőtt le kellett volna hajolnia a lábaihoz érkező labdáért. A folytatás aztán fojtogató, de különösebben nagy helyzetet nem hozó angol mezőnyfölénnyel telt. Az első tíz percben a szigetországiak – akik 1966 óta várják, hogy végre egy trófeával a kezükben térhessenek egy nagy világeseményről – 76 százalékos labdabirtoklási mutatót építettek ki.
Az angol fölény később is megmaradt, noha valamelyest enyhült. Azzal viszont, hogy kicsit kijjebb engedték a dánokat, elérték azt is, hogy picit fellazuljon a piros mezesek védelme, a területbe pedig hol a jobb szélen meginduló Kyle Walker, hol a Jude Bellingham, Trent Alexander-Arnold páros labdáira rágyorsító Bukayo Saka és Phil Foden kettős tudott bemozogni. Egy hasonló, az angol középpályáról a jobb szél irányába „felütött” labdánál a bolognai Victor Kristiansen volt könnyelmű, hagyta, hogy a háta mögül érkező Walker megelőzze és vert helyzetbe is hozza a védekezés szempontjából. Középen Saka és Harry Kane érkeztek, előbbi Walker megpattanó beadásába még épp annyira belekotort, hogy az az ötös előterében érkező Bayern-csatárt már ziccerben érje, Kane-nek pedig nem is kellett több, a jobb alsóba gurított (0–1). Ezzel a 18. percben előnybe kerültek Gareth Southgate tanítványai.
Hátrányban szakított addigi óvatoskodó játékával Dánia, labdás fázisoknál többnyire csak Andreas Christensen maradt hátul biztosítani, a többiek mind az angol térfélen keresték a szabad területet, és igyekeztek passzopciókat teremteni. Ennek köszönhetően sikerült labdabirtoklásban jelentősen fel is zárkózniuk Eriksenéknek, akik a 29. percben kifejezetten közel jártak az egyenlítéshez, Rasmus Höjlund sarkazásánál azonban az utolsó pillanatban Alexander-Arnold még bele tudott kapni a labdába lábbal, ami így lelassulva csorgott csupán el Pickfordhoz.
32 percig vártak rá, de csak-csak összejött az első dán szöglet is, ráadásul Eriksen a saját tábora által beborított csücsökből végezhette azt el. Az északiak pedig olyan üdvrivalgásban törtek ki, mintha már gólt láttak volna. Aztán annál nagyobb volt a fütty, mikor előbb a játékvezető rendezkedése miatt kellett megismételni a sarokrúgást, majd Artur Soares Días már azért fújt a sípjába, hogy jelezze, a beadásnál kikanyarodott a labda a kapuvonalon túlra.
Nem sokkal később így is eljött a pillanatuk: Morten Hjulmand eresztett el egy átlövést 28 méterről, Pickford kénytelen volt az utolsó pillanatig – s mint kiderült, annál is tovább kivárni –, nehogy megpattanjon az előtte tolongó mezőnyjátékosok valamelyikén, ám végül nem pattant meg, hanem a kiszolgáltatott helyzetben késve vetődő angol kapus keze mellett a jobb kapufáról a hálóba vágódott (1–1). A köröttem ülő angol riporterek kissé potyaízűnek titulálták, de amint meglátták az eredményjelzőn – ez is az Eb egyik újítása –, hogy 114 kilométer/órával csapódott a hálóba a löket, megenyhültek.
Höjbjergnek is megjött a lövőkedve, a 44. percben egy újabb távoli lökettel tesztelve Pickfordot, ám az Evertonból beválogatott kapus ezúttal magabiztosan felnyúlt a bal felsőbe tartó labdára, és lehúzta onnan. Míg a meccs elején a dánok egyáltalán nem, a dán gól után az angolok érezhetően megzavarodtak. Képtelenek voltak hasonló intenzitással járatni a labdát, megszaporodtak a pontatlan átadásaik, sőt a saját térfélen elkövetett rossz passzaik is. Beszédes, hogy szünetre a dánok csaknem teljesen kiegyenlítették a labdabirtoklást, mindössze 51–49-es szigetországi fórral mentek a felek az öltözőbe.
A pályáról lefelé sietve zavartan az orrát vakaró John Stones gesztusában benne volt, az első 20 perc alapján egyáltalán nem ilyen folytatásra számított. És kicsit mi sem…
„Hajrá, Anglia” – mormolhatta tovább a bennünk élő matematikus.
A második félidő eleje sokkal kiegyenlítettebb játékot hozott, mint az első. Az 50. percben Declan Rice megpattanó lövését fogta Kasper Schmeichel, majd nem sokkal később Kristiansen újabb bizonytalanságát igyekezett kihasználni az ötös jobb csücskénél Saka, de végül az oldalhálót találta csak el. A játék elmúlt 35-40 percében alaposan a mezőnybe szürkült Bellingham is kezdett éledezni, a középpályán két biztató megiramodással észrevétetve magát. A félidő addigi legnagyobb villanása azonban mégis csak Fodené volt, aki Saka jobbról lekészített labdáját küldte egy csel után, 20 méterről a bal kapufára. A kipattanónál ott ólálkodott az Arsenal szélsője is, de reális esélye nem volt megjátszani azt.
Az utolsó félórához érve az angolok ismét jól érezhetően átvették az irányítást, egy Eriksen-átlövésen kívül más, Pickford kapuját picit is veszélyeztető próbálkozása hosszú időn át nem volt Dániának. A 71. percben Bellingham adott szinte tökéletes, 40 méteres mélységi indítást a pillanatokkal korábban beállt Ollie Watkinsnak, aki az ötös csücskétől, kissé éles szögből a kivetődő Schmeichelbe lőtt. A dán kapusnak ekkor már egyértelmű érdemei voltak abban, hogy a meccs ikszre áll. De mielőtt a másik oldalon álló Pickford figyelme lankadni kezdett volna, egy újabb Höjbjerg-átlövéssel azért őt is tesztelték a dánok.
Az utolsó tíz percre ismét fordult a kocka, Alexander Bah jobb oldali elfutása és centerezése, majd néhány pillanatra rá Höjbjerg a bal felsőt csak fél méterrel elkerülő tekerésénél is meghűlt néhány ezer angol ereiben a vér. Southgate taktikát váltott, és felküldte Bellinghamet szinte második csatárnak Ollie Watkins mellé/mögé, abban a reményben, hogy egy gyors indításra így bármelyikük lecsaphat majd. De a terv nem vált be, nemhogy gólt, újabb ziccert sem sikerült már kialakítaniuk az Eb-favorinak kikiáltott Rice-éknak. Maradt hát az 1–1.
Persze a matematikus ebben az eredményben is talált némi örömöt…
Végtére is nekünk ez a döntetlen sem rossz! Anglia a csoportelsőség szempontjából győzelmi kényszerben lesz június 25-én Szlovénia ellen, míg a Dánia–Szerbia-párharcból csak az egyik csapat jöhet ki úgy, hogy több mint két pontja legyen a végelszámolásnál. Ám egy közepes méretű bravúr esetén a szlovének már egy, az angolok elleni iksszel is összetörhetik majd az álmunkat (hacsak nem verjük – nem épp reális forgatókönyv mentén – négy vagy annál is több góllal Skóciát).
Ha akkor egyáltalán még élni fog bármi remény a magyar továbbjutásra.
C csoport
A csoport állása: 1. Anglia 4 pont (2–1), 2-2. Dánia 2 (2–2), Szlovénia 2 (2–2), 4. Szerbia 1 (1–3).
B csoport
(Borítókép: Jude Bellingham és Morten Hjulmand a Dánia–Anglia UEFA EURO 2024 csoportmérkőzésen a Frankfurt Arenában, Frankfurt am Mainban 2024. június 20-án. Fotó: Catherine Ivill / AMA / Getty Images)