Egész délutánra el lehet veszni a Mercedes grandiózus múzeumában Stuttgartban. Az autógyártás mamutjának főhadiszállása a magyar labdarúgó-válogatott utolsó Európa-bajnoki csoportmeccsének is otthont adó Stuttgart Aréna tőszomszédságában található. Mi pedig bejártuk, hogy elmondhassuk, lehet-e meccsfelvezető programként is érdekes kikapcsolódási lehetőség a Baden-Württembergben kalandozó magyar futballfanoknak.
Az egyenlő bán(t)ásmód jegyében már hétfőn határozott döntésre jutottunk Papajcsik Péter fotós kollégával. Ha a stuttgarti útinaplónk részeként bemutattuk, és személyes tapasztalataink alapján ajánlottunk is a Porsche-múzeum felkeresését az Európa-bajnokságra látogató magyar drukkereknek, akkor bizony a város másik autóipari büszkeségének, a Mercedesnek is tesztelni fogjuk a hasonló intézményét.
A napok azonban csak peregtek, eseményből eseménybe zuhantunk, így nem igazán láttuk az idejét annak, amikor a nyolcemeletes, 16,5 ezer négyzetméteres múzeumra jutna annyi időnk, hogy meg is érje bemenni. Végül a péntek délelőtt hozta el a pillanatot. Egyedül azzal nem számoltunk, hogy Stuttgart borús, esős időjárása a szabadtéri programokat csaknem teljesen ellehetetlenítette, így rajtunk kívül még jó néhány a városban járó futballturista keresi majd fel a múzeumot. Pedig így lett.
Jó bornak nem kell cégér – tartja a közmondás. A Mercedes múzeuma sem szorul épp a mi reklámunkra, főleg annak tekintetében nem, hogy érkezésünkkor konkrétan a bejárat előtt kígyózott a sor a jegyvásárláshoz. A benn tapasztaltak alapján azonban nyugodtan kijelenthető, ez a program is megér felnőttek esetében 16, gyerekekében pedig 8 eurót. Sőt, akkor, ha az adott gyerkőc épp a születésnapját ünnepli, ingyen is be tud menni...
A 2006-ban átadott múzeumban rögvest futurisztikus liftek fogadnak, olyan érzés rájuk nézni, mintha nem is autókat készülnénk megnézni, hanem épp az egyik Sötét zsaruk filmben járva-kelve a nagyvászonra igyekeznénk. A túra a nyolcadik emeleten kezdődik, és innen fokozatosan ereszkedve jutunk el napjaink álomkoncepcióiig. A kaland pedig rögvest egy fehér paripával és II. Vilmos német császár nem túl jól öregedő idézetével indul, mely szerint ő a lovakban bízik, az automobilok úgyis múló jelenségnek bizonyulnak majd, avagy amolyan divathóbortnak.
Annyira jött be, mint nekünk számszakilag az első két Európa-bajnoki csoportmeccs...
A köznyelvben manapság már szinte csak Mercedesként emlegetett márka és gyár története egészen az 1800-as évek végéig nyúlik vissza, ekkor kezdett a három későbbi alapító még külön utakon a robbanómotorok építésével, gyártásával kísérletezni. Karl Benz a Stuttgarttól bő 90 kilométerre fekvő Mannheimben, Gottlieb Daimler és Wilhelm Maybach pedig a mára már a városba olvadt, a múzeumnak és az Eb-meccsek helyszínéül szolgáló Stuttgart Arénának is otthont adó városrészben, Cannstattban.
A múzeum első két kiállított automobilja is az egymástól függetlenül 1886-ban elkészült Daimler Motorkutsche (motorizált szekér) és a Benz Patent-Motorwagen (motorizált kocsi). Innen – a csúcsról – indulunk lefelé, folyamatosan ereszkedve a jobb kezünkön megannyi, az autó- és motorgyártás fejlődése szempontjából meghatározó relikvia és modell között, a balon pedig a tágabb történelmi kontextust biztosító fotókiállítás mellett. Jó sztori például, hogy az első, teherszállításra is alkalmas automobilt (hat lóerővel) angol sörfőzdék rendelték le a Daimlertől, hogy olajozottabb és gyorsabb legyen a szállítás...
Minden szinten akad egy-egy tematikus galéria is, az időbeliséget megtörve ezekben a termekben találkozhatunk például a Mercedes által gyártott buszokkal, egy szinttel lentebb a tehergépjárműveikkel, megint eggyel alább pedig a speciális felhasználású autóikkal, legyen szó a tűzoltóság vagy épp a rendőrség által használt – kiállított formájukban igencsak (tudjuk, hogy egyébként az Köln) a Cobra 11 egy korai epizódját idéző – járművekről.
A Porsche-múzeumhoz képest szerteágazóbb tematikával találkozunk. No de ez a két gyártó eltérő filozófiájából és üzletpolitikájából is fakad. Elvégre előbbi mindig is a sportautózásra fókuszált, legyen szó utcai vagy épp versenypályán futó modellekről, míg a Mercedes a történelem legrégebbi autógyára, a legelső automobilok forgalomba hozója. Egy sokkal, de sokkal szélesebb portfólióval, melynek a luxus volt sokáig az egyetlen közös hívószava. Akad itt a négykerekűek mellett repülőgép, léghajótat, sőt kezdetleges vonatmozdony is. Cserébe viszont kevesebb az interaktív rész, a felnőttek számára is szórakoztató „játék” vagy olyan lehetőség, ahol egy-egy modellbe be lehetne szállni.
A történelmi részletek megvilágítása azonban sokat hozzátesz, akad itt fotó az I. világháborúról, a Szovjetunió kikiáltásáról, az amerikai nagy gazdasági válságról. Mindez pedig segít összerakni a képet, az eredetileg konkurens alapítók milyen társadalmi és gazdasági kihívásokra válaszoltak, mikor banki hitelezőik nyomására 1924-ben az összeolvadás mellett döntöttek. Ekkor már a Daimler-Motoren-Gesellschaft járművei Mercedes néven futottak. Az is szép sztori, és a kiállításból kiderül, hogy honnan jött a női név az autókhoz. Aki nem ismeri, annak most itt nem lövöm le a poént. Annyit azonban érdemes megjegyezni, 124 éve már annak, hogy bevezették a brandet.
Ahogyan haladunk előre (az időben), úgy nőnek a lóerőszámok (a 0,75-től a negyven-ötvenig, majd a több százig), és kezdenek a kasznik egyre inkább a modern autókra emlékeztetni. A sportautók esetében pedig egyre ismerősebbé válni. Még egy jelképes apróság a Porsche és a Mercedes kiállítása között, hogy amikor utóbbinál meglátjuk az első klasszikus versenyautót, az 1955-ben a Le Mans-i 24 óráson is indított, amúgy a sportautó-világbajnokság adott szezonját megnyerő (később ez a sorozat alakult át a ma is ismert hosszú távú, azaz endurance-világbajnoksággá) Mercedes-Benz 300 SLR-t, az az ugyancsak a Mercedes által gyártott kék platós kocsin áll, ahogyan anno az európai versenyekre is szállították.
A gépszörnyeteg egész közeli rokonságban áll a néhány galériával odébb és lentebb látható, ugyancsak a legendás Juan-Manuel Fangio által terelgetett, 1955-ben Formula–1-es világbajnokságot nyerő W 196R-rel. Utóbbi már ekkor 305 kilométer per órás végsebességet tudott. S mindkét autó megannyi, a korban szokatlannak számító féktechnológiát vonultatott fel.
A múzeumban található egyébként a 300 SLR-ből mindössze két példányban elkészült coupé egyike is. Eredetileg ezeket is pályaversenyzésre szánták, ám mivel a Mercedes 1956-ra kivonult az önálló versenyből, az egyik megmaradt a cégcsoport akkori teszt- és fejlesztési részlegét irányító Rudolf Uhlenhaut félhivatalos céges járgányának. A másik pedig napjaink legdrágább autójaként szerepel a történelemkönyvekben, 2022-ben egy gyűjtő 135 millió eurót (mai árfolyamon 53 milliárd forintot) fizetett érte egy jótékonysági aukción...
Eggyel kevésbé elrugaszkodott úri hóbort az említett modellel szintén közeli rokonságban álló, az 1952 és 1954 között versenyeztett 300 SL alapjaira épített 300 SL Coupé. Avagy ahogyan a köznyelv ismeri, a Gullwing (sirályszárny). Ezekből 1,5 millió euróért is akadnak gyűjtői darabok, ha valaki nem éri be annyival, hogy a múzeumban fél-egy méterről megcsodálja.
A II. világháború utáni időszakot egyébként a „Wunderjahre” (csodaévek) jelszó alatt emlegetik itt. Az 1945-től 1960-ig tartó időszak a Mercedes szempontjából tényleg a nyers erőre irányuló fejlesztések egyik fénykora volt, bár azért a háború előtti éveket sem szabad leírni, gondoljunk csak a legendás AVUS-ra (W25) 1937-ből. Vagy a világégés miatt végül a sebesség-világrekorder prototípusnál tovább nem jutó, már addig is nagyrészt csak Adolf Hitler propagandacéljai miatt fejlesztett, a mai popkultúrából talán a Star Wars egyik nabooi cirkálóját megidéző 1939-es T80-asra.
A Ferdinand Porsche felügyelete mellett fejlesztett gépszörnyeteg 8 méter hosszú és több mint 3 tonna volt menetkészen, a Daimler-Benz által készített motorja pedig 44,5 literes V12, a korabeli mérések szerint vadászgépeket kenterbe verő 3000 lóerős pöfeteg. A csúcskísérletet azonban a háború kirobbanása miatt elnapolták, többé pedig vissza sem került a napirendre. Viszont összeszerelve itt lóg ugyancsak a cannstatti múzeum falán.
Miközben mellettünk a képeken Elvis első élő tévéfellépését, a The Beatles európai turnéját, majd 1978-ban az első lombikbébi születését elevenítik fel, a lekerekített formák helyét egyre szögletesebbre szabott járgányok veszik át középen. A 1960-as évek utáni időszak már leginkább a biztonsági fejlesztésekről szól, ezzel kapcsolatban pedig külön kiemelik a kor egyik legjobb európai mérnökeként Barényi Bélát.
A végjátékhoz közeledve a tematikus galériák közt dupla méretű helyiséget kapnak a Mercedes sportautói. A német túraautózás legendás járgányai közül megannyit viszontláthatunk, ahogyan Le Mans-i klasszikusokat, valamint Mika Häkkinen 1998-as F1-es világbajnok McLaren-Mercedesét is. Sőt, kiszerelt állapotában a 2017-es W08 hibrid motorját, amely Lewis Hamiltont segítette anno a negyedik egyéni világbajnoki címéhez. Szétszedve a 2016-os, Nico Rosberg által vb-címig vezetett W07-est és közel teljes pompájában az elmúlt évtized talán legjobb, legszorosabb F1-es egyéni vb-csatáját elvesztő, de a konstruktőri aranyat 2022-ben így is elhódító W12-est. Miközben a villódzó fények és a hangszóróból érkező effektek nemegyszer azt a hatást keltik, mintha épp beindítanák mellettünk egyiket vagy másikat.
Persze nemcsak motorsport-monstrumokkal találkozni, hanem az utcai autózás modernebb darabjaival is. Belefutottunk az odahaza csak taxismerciként emlegetett, a nyolcvanas évek második felében gyártott W124-be, és a csillagos autómárkát anno egészen új vizekre terelő A-osztály, a W168 egy korai példányába is.
Autószerelmeseknek kihagyhatatlan, laikusoknak talán kissé tömény és minden információjával maximum egy jegyzetfüzetben befogadható kiállításról van szó. Amire érdemes időt szánni, de egyáltalán nem keveset. Mi több mint négy órát voltunk benn, és bár egyáltalán nem lépek kicsit, több mint 5400 lépést hoztam össze ebben az időszakban föl és alá bejárva a komplexumot, azaz cirka 3,7 kilométert gyűjtve a napi mennyiségemhez. Erre azért érdemes gondolni, mikor az ember úgy dönt, az említett tizenhat euró ellenében jegyet vált.
A gyerekekkel érkezőknek pedig sok-sok türelmet, ottjártunkkor is akadt néhány pici, aki saját lábon igencsak nehezen viselte a programot, amikor pedig lendületbe jött, akkor épp a kiállítási tárgyak összefogdosása miatt perelhetett vele a szerencsés szülő.
Ezeket az akadályokat leküzdve azonban a Mercedes-múzeum messze nem utolsó módja a szabadidő eltöltésének a Skócia elleni Európa-bajnoki csoportmeccs előtt. Csak legyen, aki a látvány- és élményvilág harmadát képes egyáltalán feldolgozni egy ilyen kirándulás közben.
A csoport
Az 1. fordulóban történt
Magyarország–Svájc 1–3 (0–2)
Németország–Skócia 5–1 (3–0)
A 2. fordulóban történt
Németország–Magyarország 2–0 (1–0)
Skócia–Svájc 1–1 (1–1)
A csoport állása: 1. (és továbbjutott) Németország 6 pont (7–1), 2. Svájc 4 (4–2), 3. Skócia 1 (2–6), 4. Magyarország 0 (1–5).
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)