A 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokságon véget értek a csoportkörös küzdelmek, a 24-es mezőnyből szombattól 16 együttes folytathatja a szereplést. A magyar válogatott már nincs köztük, bár csoportharmadikként még lett volna esélye, végül nem jutott nyolcaddöntőbe. A torna első két hetében azonban nemcsak a stadionokban, hanem azokon kívül is zajlott az élet. Összeállításunkból kiderül, hogyan töltötték az időt a drukkerek a lelátón kívül.
Ahogyan azt a korábbi tornákon is megszokhattuk már, Németországban különböző szurkolói kultúrák találkoztak. Vannak olyan nemzetek, ahol fesztiváljelleget öltött és többórás (egész napos) bulival ért fel a hangolódás a mérkőzésekre a szurkolói zónában vagy egy-egy nagyváros központi helyén.
Voltak, akik szervezetten vonultak a stadionok felé. Általában sportszerű, a saját csapatukat éltető szurkolói hadakat örökítettek meg, de volt néhány gyűlölködő, illetve az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos kemény állásfoglalás is.
Az Eb első két hetében az internet világa ódákat zengett a skót szurkolókról, akiknek már a nyitómeccsen is jelenésük volt. Egy nappal korábban Münchenben olyan hangulatot hoztak össze a város főterén, hogy annak csodájára járt a világ. Arról lapunk is beszámolt, hogy Münchent a torna nyitónapja előtt ellepte a „Tartan Army”. Másfél héten át tőlük volt hangos Németország, egészen pontosan a skót dudáktól. Nemzeti csapatuk végül drámai körülmények közepette esett ki a tornáról, miután a magyar válogatott az utolsó pillanatban lőtt góllal föléjük kerekedett.
Mérkőzéseik helyszínén a hangulat parádés volt, és a tánc sem maradhatott el.
Ekkor terjedt el a „No Scotland, no party” rigmus, amelyet a magyar drukkerek is elénekeltek, miután a mieink utolsó pillanatos sikerével biztossá vált, hogy Steve Clark együttese nem éli túl a csoportkört. Egy biztos, hogy a skót drukkerek hazautazásával a pályán kívüli hangulat aligha lesz olyan, mint az Eb eddigi részében.
A skót csapat játékerejét és teljesítményét tekintve aligha pályázhatna Eb-dobogóra, szerethető szurkolói alapján azonban biztos helye lenne ott.
Hatalmas számban érkeztek az Európa-bajnokságra a holland szurkolók. A csoportmérkőzéseik idején több tízezer narancs mezes lepte el Lipcse, Hamburg és Berlin utcáit is. Szinte látni sem lehetett a tömeg végét.
És ez már nem az a tömeg, amelynek fegyelmezése pár évtizeddel ezelőtt még kiemelt rendőri feladatot jelentett. Akkoriban még az igazodási pontnak tekintett, hírhedt angol huligánokkal voltak egy szinten, és az is megtörtént, hogy a La Manche csatornán válogatottmeccsre Angliába hajózva a különböző klubokat képviselő fanatikusok egymással verekedtek össze a kompon, amúgy unaloműzés gyanánt.
Mindez mára sokat tompult, talán ki is veszett. Mára már szinte leírhatatlan az a hangulat, ami uralkodott a mérkőzésekre vonulásuk alatt. A szurkolók saját DJ-t hoztak, aki egy közkedvelt holland zenét, a Links Rechts (balra, jobbra) című nótát játszotta, a drukkerek pedig abba az irányba ugráltak, amelyik éppen szólt. Több tízezren, egymásba karolva, mintha egy zenei fesztiválon lennének. Ekkora bulit aligha teremtett más szurkolótábor. Folytatás pedig Münchenben következhet, így Bajorországot is meghódíthatja a híressé vált dal.
Ehhez a hangulathoz leginkább Belgium szurkolói próbáltak felzárkózni. Ők is balra, majd jobbra ugráltak, de nem ugyanarra a zenére, hanem Dimitri Vegas & Like Mike Crowd Control című számára mulattak. A hangulat itt sem volt gyenge, a fesztivált egyéb hangszerek, például trombiták és dobok is színesítették. A DJ-páros alkotását tavaly a magyar közönség is megcsodálhatta Zamárdiban, a Balaton Soundon.
Annak is nagyon örültek, amikor a vonatuk megérkezett a frankfurti főpályaudvarra. A következő hasonló jelenetsor július elsején Düsseldorfban lehet, akár a francia drukkerekkel együtt.
Az angol szurkolók is szép számban utaztak el Németországba. A skótokhoz hasonlóan szinte mindenben megtalálták a mulatságot. Pár nap alatt legendává vált az a videó, amelyiken egy szurkolótársuk az erőteljes italozást kipihenve elaludt egy kapuban, a cimborák pedig megpróbálják felébreszteni… Ennél keményebb az a történet, amikor egy angol drukker a Szerbia elleni mérkőzést követően a gelsenkircheni stadionban ébredt fel hajnali 4 órakor.
Szinte megvadultak az angol fanatikusok akkor, amikor egyikőjük sikeresen belefejelte a labdát egy szemetesvödörbe. Hamarosan Gelsenkirchenben is akadhat egy mesterien bólintó drukker.
Van azonban romantikusabb oldaluk is az angol drukkereknek, akik tapssal köszöntöttek egy házasodni készülő párt.
Németországban hatalmas örömöt jelent, hogy az ország házigazdája lehet a 2024-es kontinensbajnokságnak. Lapunk stábja is jelen volt a stuttgarti szurkolói zónában, amikor németek tízezrei ünnepelték a Magyarország ellen aratott sikert. A mérkőzések előtti órák a rendező ország drukkereinél sem pihenéssel teltek, hanem egy szaxofonos úriember vezetésével mulattak. A show Dortmundban folytatódhat tovább.
Eddig az inkább sportszerű tevékenységeket vettük górcső alá, azonban nemrégiben Gigi D’Agostino L’amour toujours című szerelmes dala a neonáci propaganda kezébe került. A zenét emiatt nem fogják lejátszani az Oktoberfesten sem. „Németország a németeké, ki a külföldiekkel az országból” – énekelte a hazai szurkolók egy része.
Ugyanezt a „gyűlölethimnuszt” közösen kántálták a lengyel és az osztrák szurkolók is.
Évszázadokra nyúlik vissza a lengyel–magyar barátság. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a felek a vonulások alatt is kölcsönösen éltették egymást.
A pályán nem bírt egymással Szlovénia és Szerbia, de azon kívül remek barátságot kötöttek a szurkolók. Közös szál volt Luka Doncic, a szlovén kosárlabda-válogatott csillaga is, akit a szerbek is szívesen tudnának a soraikban. A találkozó után közösen sírták vissza a „régi szép időket”.
Megtalálta a közös hangot Horvátország és Albánia szurkolói magja is. Mindkét országot szép számú fanatikus buzdította a lelátókon. Ők azonban nem egymást éltették, hanem a szerbeket szidták közösen. A 2–2-es döntetlenre végződő mérkőzést követően a szerb szövetség főtitkára büntetést követelt mindkét félnek, valamint a csapata visszalépését helyezte előtérbe. A háttérben egy 1991-ben íródott, horvátokat buzdító háborús indulót játszottak.
Több mint két éve tart az orosz–ukrán háború, nem meglepő, hogy az ukrán szurkolók Vlagyimir Putyin orosz elnökkel foglalkoztak sokat, leginkább szemétládának nevezve őt. (Az ukrán szurkolók magukkal hozták a 2012-es Eb egyik helyszíneként szolgáló harkivi stadion lebombázott szektorának egy darabját.)
A lengyel fanatikusok álláspontja is világos volt: ők a berlini orosz nagykövetség előtt szidták Oroszországot.
A története első Európa-bajnokságán szereplő Georgia fanatikusai szintén üzentek Putyinnak – nem túl kedvesen.
Rengeteg ország szurkolóit ki lehetne emelni, akik már az utcákon elképesztő hangulatot tudnak varázsolni. Nehéz elkezdeni a sort, de Albánia válogatottja szinte mindenhol érezhette a drukkerek támogatását.
Németországban hatalmas számú török kisebbség él, így Hakan Calhanogluék hazai pályán érezhették magukat. A török szurkolókat nem kellett félteni még akkor sem, amikor a dortmundi stadionban összecsaptak a georgiaiakkal. Vincenzo Montella együttese kivívta a továbbjutást, így július második napján Lipcsét is ellephetik a fanatikusok.
A szlovén drukkerek is remek hangulatban melegítettek a mérkőzésekre. Aligha hitték volna, hogy ezt negyedik alkalommal is megtehetik, mivel kedvenceik bejutottak a legjobb 16 közé.
A magyar drukkereknél már évtizedes hagyománynak mondható, hogy a válogatott szervezett szurkolói csoportja, a Carpathian Brigade közös vonulást szervez a mérkőzések előtt, bárhol is legyen a találkozó. Ez az idei Európa-bajnokságon sem maradt el. Lapunk stábja a Svájc, a Németország és a Skócia elleni mérkőzést megelőzően is együtt vonult a fanatikusokkal. Ezúttal is több ezer magyar drukker közelítette meg szervezett formában a kölni és a stuttgarti utcákon a stadiont. Sajnos a többi csoport eredménye úgy alakult, hogy a nemzeti csapat nem lesz ott a legjobb 16 között, így nem lephet el újabb német várost a magyar szurkolók hada.
Jellemző volt még az idei Eb-re, hogy a drukkerek kulináris szintre vitték el a heccelést, saját nemzeti ételüket vagy italukat feldicsérve, az éppen aktuális ellenféllel párhuzamot keresve. Lásd még: „a pálinka jobb, mint a whisky” vagy „a harcsapaprikás jobb, mint a fish and chips”, satöbbi. De olyan szentségkáromlással felérő jelenetek is történtek, mint például a spagettitészta eltörése vagy bagett miszlikbe aprítása. Ezen azonban az olaszok és a franciák sem húzták fel magukat, inkább szellemes poénnak tekintették a heccelést.
(Borítókép: Holland szurkolók a hivatalos UEFA szurkolói zónában a Lengyelország–Hollandia D csoportos UEFA EURO 2024 mérkőzés előtt Hamburgban 2024. június 16-án. Fotó: Selim Sudheimer / UEFA / Getty Images)