Az igazi erőpróba a negyeddöntőben, a szintén remek rajtot elkapó Spanyolország ellen jöhet el a német labdarúgó-válogatottnak, ám a drukkerek feltámadó lelkesedése így sem alaptalan. A 2024-es foci-Eb házigazdái közönségszórakoztató futballal rukkoltak elő a csoportkörben, és ha Svájc ellen a helyzetkihasználás meg is bicsaklott, bizonyították, Julian Nagelsmann szövetségi kapitány Toni Kroos köré épített taktikájában tényleg van spiritusz. Bár a veszély egyértelmű...
Még a 70. percnek sem volt vége, de a stuttgarti közönség máris a „Berlin! Berlin!" – felkiáltások közepette ünnepelte a Nationalelf sikerét. Akár élvezhettük is volna a több mint 50 ezer néző befogadására alkalmas aréna hangulatát, ha nem épp a magyar válogatott a 2–0-s hazai siker elszenvedője. De így volt. A lefújást követően egy órával Manuel Neuert, a házigazda veterán kapusát is megkérdezték a német kollégák, hallotta-e a lelátó igencsak optimista megnyilvánulását, mire próbált szerény maradni: hallotta, és nem lepi meg, hogy a szurkolók Berlinbe vágynak, ugyanis rendkívül szép város. Aztán mikor a döntőre terelődött a szó – mert a rigmus egyértelműen a június 14-ei finálénak szólt –, úgy felelt, hosszú az út odáig. Hosszú, de az első két csoportmeccsükkel bizonyították, kellő koncentrációval, kemény munkával akár el is juthatnak odáig. Legalábbis reméli...
(...)
Óriási előrelépést mutatott be az Index erősorrendjében a német labdarúgó-válogatott. Az Európa-bajnokság rendezője nem is annyira a helyezésén, mint inkább a pontszámán javított jelentőset, hiszen úgy lépett a harmadikról az első pozícióba, hogy közben közel 150 pontos hátrányt dolgozott le, és fordított tetemes előnybe az Eb-rajtkor még vezető Angliához képest. Hogyan, és miért változott meg ilyen drasztikusan szerkesztőségünk gondolkodása a Nationalelf esélyeiről, és valóban a legfőbb aranyesélyessé léptek volna elő Toni Kroosék?
Természetes, hogy a nyitómérkőzésen bemutatott gólcunami, a skótok elleni 5–1, majd a mieink elleni, összességében magabiztos 2–0 meghozta a német szurkolók önbizalmát. Azt az önbizalmat, amit a Svájc elleni 1–1 sem tudott elvenni. Sőt, maga a tény, hogy a 2016-os, végül elődöntőt hozó Eb óta először sikerült veretlenül venni egy nagy torna csoportkörét, még tovább fokozta a helyiek hitét, jöhet az újabb nyári futballfieszta, a 2.0-s kiadás. A 2006-os világbajnoki menetelés kollektív társadalmi emlékét idézik így a németek – legyen szó drukkerről, újságíróról, az utca emberéről, sőt, példának okáért a csapatkapitány Ilkay Gündoganról.
A torna előtt sokan féltették a német válogatottat, a szakértők identitásválságról, az útkeresés közbeni többszöri eltévelyedésről írtak-beszéltek a tornát megelőző bő egy évben. Csoportellenfélként mi, magyarok is próbáltunk megkapaszkodni ezen véleményekben és elemzésekben, talán nem is ok nélkül, ám utólag kijelenthető – akár nagy menetelés lesz a vége, akár nem –, Julian Nagelsmann szövetségi kapitány csapata sok-sok mindennek nevezhető, csak a német fociidentitásnak híján lévőnek nem.
Ennek egyik oka épp a 2006-os fieszta emléke. A rajt előtt a Bild hasábjain közzétett levelében pont Gündogan idézte fel, számára és megannyi, az öltözőben az idősebb futballisták közé tartozó játékosnak (akad belőlük bőven, hiszen a keret átlagéletkora az egész Eb-n a legmagasabb volt kezdéskor) jelentett rengeteget az akkori vb-teljesítmény. Ez pedig rendkívül motiváló számukra: szeretnének ők is hasonló útravalót adni a következő generációknak, mint ők kaptak.
A jelek szerint Nagelsmann több, a kohézió erősítését célzó húzása is bejött. Előzetesen Matthias Sammer a Kicker bookazine-jában beszélt arról, a szövetségi kapitány több vezéráldozatot is bevállalt a keret kijelölésekor annak érdekében, hogy az esetleges bomlasztó egyének az öltözőn kívül maradjanak. A sorok közt olvasva arra gondolhatunk, Leon Goretzka és Mats Hummels is ennek a gondolkodásnak válhatott „áldozatává".
Gündogan csapatkapitányi kinevezése még Hans-Dieter Flick idejében történt, Nagelsmann pedig kitartott mellette. Sőt, a Barcelona középpályása elárulta, nemcsak bizalmáról biztosította őt a tőle mindössze három évvel idősebb szakvezető, hanem rögvest a legfontosabb döntésekbe is bevonta, így például Kroos válogatottba való visszacsábításának folyamatába. Neki pedig pontosan elmagyarázta, miként képzeli a Kroosszal való összjátékukat, és miben térhet el az Eb-n játszott szerepe a felkészülési meccsek alatt látottól.
Az eredményről Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott csapatkapitánya így fogalmazott:
A németek minőségi játékosokkal vannak tele, nem kell őket név szerint elsorolnom. Olyan, kívülről is jól látható csapategység jött össze náluk, ami az egész torna esélyeseivé teszi őket. Ezen múlt, hogy a mai játékunk nem ért többet. Kifutottuk a lelkünket, az öltözőben hallottam a többieket, valaki már szédült, úgy elfáradt. Mindent kiraktunk a pályára, és erre csak büszke tudok lenni. Sajnos ez sem volt elég, de ha reálisan nézzük a dolgokat, a németek néhány lépcsőfokkal még fölöttünk állnak – értékelt a 2–0-s csoportkörös vereség után.
A stuttgarti meccsen is szépen kidomborodott a német taktika összes erőssége: Kroos csaknem hibátlan passzjátéka, Gündogan kapuhoz jóval közelebbi, agresszív futballja és szélre osztogatott labdái, a két szélen pedig a támadókvalitásban sem gyenge, remekül egy az egyező támadó középpályás, Florian Wirtz és Jamal Musiala nagyszerű formája.
„131 passzkísérlete volt 95 százalékos pontosság mellett, aminél csak Xavinak volt több egy csoportmeccsen, még 2012-ben, az akkor Eb-t nyert spanyolok középpályáján – emelte ki az Európa-bajnokság után visszavonuló középpályás magyarok elleni teljesítményét Borbély Imre, az xfb Analytics elemzője. – 47 vonalakat átjátszó passzal jelentkezett, rengetegszer volt megjátszható, és játszotta tovább remekül a labdát. Sokan Musiala és Gündogan játékát emelik ki, teljesen érthető okból, de Kroos legalább akkora szerepet vállalt a magyarok elleni sikerből, mint az említett két játékos."
Kroos ezt követően a csoportkör örökös passzrekordját is megdöntötte, 324 labdája volt pontos, utóbbi új csúcs – halkan jegyezzük meg, az előzőt is ő tartotta, még 2016-ból (323).
De nemcsak sokat és pontosan passzol, hanem a támadásépítés szempontjából is kiemelkedően teszi mindezt. Messze az ő labdái tették meg a legtöbb progresszív haladást – azaz juttatták előrébb az akciót az ellenfél kapuja felé (2461 méterrel). Beszédes, mögötte csupa-csupa kapus jön a rangsorban (a másodiktól a hetedik helyig), akik a kirúgások miatt ilyen szempontból helyzeti előnyben vannak. A következő mezőnyjátékost a nyolcadik helyen találjuk, ő szintén német, a védelem oszlopának tekinthető Antonio Rüdiger – 1558 méterrel. A Kroost követő első középpályás az összesített rangsor 56. helyén álló dán szűrő, Pierre Höjbjerg – 234 passzkísérletből 853 méternyi progresszív átadással. Eszelős különbség, ami tökéletesen megmutatja a 34 esztendős labdarúgó jelentőségét a Nationalelfen belül.
A Borbély által is kiemelt, a mai labdarúgásban talán a legértékesebb képességnek számító vonalátjátszásban is hasonlóan kiemelkedik Kroost a mezőny összes többi tagjához képest. 102 ilyen átadása volt (a labdái közel harmada!), ami több mint a duplája a csoportkörben második helyen záró, az egyenes kieséses szakaszba Horvátországgal be nem jutó Luka Modricénak (43).
S mielőtt valaki azt gondolná, Kroos szerepe ennyiben – a passzmester – ki is merülne, jegyezzük meg: csapaton belül övé a legtöbb visszaszerzett labda (23) is. A középpálya mélyén remekül egészíti ki őt Robert Andrich, akinek inkább a rombolás jut osztályrészül, tizenegy szereléssel övé a legtöbb a német válogatotton belül, miközben ő nyerte a legtöbb védekező párharcot is (7) – úgy, hogy a maximális 270-ből (a ráadás ilyenkor nem számít) 182 percet töltött csak a pályán.
A The Analyst az Opta adataiból merítve egytől-százig terjedő skálán pontozza az összes Eb-játékos teljesítményét. Kroos pontszáma messze kiemelkedik a német kereten belül is: 95,6-on áll, míg mögötte Joshua Kimmich 75,4-gyel, Musiala 72,6-tal következik a képzeletbeli dobogón. Csak viszonyításként, a korábbi csoportriválisok közül a svájciaknál Fabian Schär 53,6; a skótoknál Angus Gunn 38,8; a mieinknél az UEFA-nál a csoportkör álomcsapatába is beválogatott Sallai Roland 53,4-es Opta-ponttal lett csapata legjobbja.
Na jó, de mi van, ha valamelyik ellenfél valahogyan ki tudja kapcsolni Kroost a középpályán?! – teheti fel a jogos kérdést bármelyikünk. Ne felejtsük, mikor a június eleji, ukránok elleni felkészülési mérkőzésen Nageslmann pihentette a madridi középpályást, német mezőnyfölény ide vagy oda, a Nationalelf nem tudta feltörni a rivális védekezését (0–0). A csapatjáték egyértelműen Kroos (a lenti ábrákon: TK) köré épül – ő az a fecske, aki jelen állás szerint mégis képes lehet egy személyben nyarat (nyári futballfiesztát) csinálni – ahogyan azt a német válogatott passztérképe is ékesen bizonyítja.
Előzetesen arra számítottunk, hogy Nagelsmann jelentős taktikai variációt mutat majd be a németekkel, hol három-, hol négyvédős rendszerben szerepeltetve az övéit, míg a középpályán két szűrőre, két támadó középpályás és két csatár vagy épp a láncban három támadó (Musiala, Kai Havertz, Wirtz) juthat. Ebből istenigazából annyi jött be, hogy a csoportmeccsekre a klasszikus szélsőjátékot valóban feladták a németek. A csapat szélességét sokszor a jobbról fellépő Kimmich, illetve a balról érkező Maximilian Mittelstädt biztosította, míg Musiala és Wirtz inkább befelé húzódva, a félterületekben kereste a párharcokat, és próbált helyzetet kialakítani.
Utóbbit nem is csinálták rosszul, Kroos (6,95) mögött Musiala (5,75) vállal szerepet csapaton belül, és 90 percenként a legtöbb lövésig/fejesig vitt akcióban, Kimmich (4,33), Gündogan (4,11) és Wirtz (2,94) követi. Kiemelendő még, mennyire hatékonyak a támadóharmadban Musiala (12) és Wirtz (11) labdacipelései, akik mindketten a legjobb hat között vannak a teljes Eb-mezőnyben, a legalább 10 méteren át tartó labdavezetések számában az ellenfél kapujától mért 35 méteres sugáron belül. Mindez arról árulkodik, kifejezetten jól tartják a németek a labdát az ellenfél védekezőharmadán belül is. Nem csoda, hogy ezekből a legtöbb büntetőterületen belülre játszott labdája is a németeknek volt – három meccs alatt 42.
Ilyen kis merítés esetében a legtöbb – például bajnoki formák elemzésekor használt – mutató, mint például az xG (helyzetminőség), PSxG (lövésminőség), a gólszerzési kísérletek összesített számára jutó pontos próbálkozások aránya stb. inkább jelképes, mint teljes értékű analízis alapja lehet. Egyszerűen a minta túl kicsi, miközben az ellenfelek egyike sem azonos a legtöbb riválishoz képest. Mégis érdemes megjegyezni, hogy a németek a csoportkörben a harmadik legmagasabb összesített xG-t: 5,20; a legtöbb szerzett gólt (8) és így a legjobb gólátlagot (2,67/90 perc) hozták össze a legtöbb gólszerzési kísérletből (57), a spanyolokkal holtversenyben 10. legjobb pontosság (a próbálkozásaik 34 százaléka találta el az ellenfelek kapuját), és a harmadik legjobb gól/lövés (0,13) arány mellett.
Mindezt úgy, hogy a lehengerlő támadóstatisztikák mellett sem borult meg a csapat egyensúlya – ebben is óriási érdemei vannak Kroosnak, csak itt éppenséggel az oldalirányú, illetve a hátrafelé játszott passzain keresztül meghatározott játéktempóval. A rendkívül passzív Anglia (2,6-os összesített xG a teljes csoportkörben) mögött a második legrosszabb minőségű (1,8-as xGA) helyzeteket engedve a riválisaiknak, a legkevesebb (16) lövésből/fejesből Manuel Neuer kapuja felé, akinek aztán a legkevesebb védenivalója is akadt (6) holtversenyben portugál kollégájával, a csoportkörben háromszor is kapitulált (köszönjük innen is, hogy Grúziát ilyen komolyan sikerült venni!) Diogo Costával.
A németeké – Franciaországgal holtversenyben – a legjobb xG-differencia is 3,4-gyel. Mindez 68,7 százalékos, a mezőnyben ugyancsak legmagasabb labdabirtoklási mutatójuk, valamint 89,9 százalékos passzpontosságukkal együtt jól mutatja, mennyire, de mennyire nem hagytak teret a három csoportriválisnak. Hogy összességében mekkora bravúr is, hogy Svájc a csoportkör utolsó fordulójában képes volt egyáltalán pontot rabolni a Nagelsmann-legénységtől.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a németek mennyire, de mennyire nem tétlenkedtek akkor sem, ha elvesztették a labdát: a mezőny jelenlegi legjobb PPDA-száma az övék (hány passzt engednek az ellenfélnek zavartalanul a labdakihozatalra/támadásépítésre): 8,4-gyel. Megint csak beszédes, hogy a modern német presszingiskolát lényegében megalkotó Ralf Rangnick vezette osztrákokat is sikerül megelőzni, a sógorok 8,7-tel a vonatkozó rangsor második helyén állnak.
A torna előtt Rüdiger arra panaszkodott, a Nationalelf egy valamit igazán eltanulhatna a 15. Bajnokok Ligája-aranyát épp június első napján behúzó klubcsapatától, a Real Madridtól, ez pedig a gyilkos ösztön. Hogy csapatként képesek legyenek megragadni azt az egy-két kulcspillanatot, amikor eldönthetik a javukra a csatát, és ne csak akkor legyen kellő higgadtság a futballjukban, és az ellenfél kapuja környékén meghozott döntéseikben, amikor már csaknem mindegy. Ha valaki visszanézi Musiala skótoknak, majd ellenünk lőtt gólját, aligha hiányolja ezt a képességet a mostani német válogatottból. Érdekes adalék volt a csapaton belüli sikeréhség és versenyszellem fenntartásáról, mikor Nagelsmann – még a magyarok elleni meccs sajtótájékoztatóján – elmesélte, edzésen sokszor az idősebbek a fiatalok elleni bontásban „meccselnek”, így engedve teret a játékosok belső bizonyítási vágyának.
A játék és a jellemzésére bemutatott számok önmagukért beszélnek. Az Eb érdemi része azonban csak most jön. Ahogyan azt Andrich is pontosan tudja:
Igyekszünk kreatív, de kemény futballt játszani, taktikailag minél rugalmasabbak lenni. Van három tízesünk a támadósorban, akiknek területre van szükségük, aztán itt van velünk Toni, aki képes a nyíló területek bármelyikébe remek labdákat adni. Igyekszünk az erősségeinkre építeni, de tudjuk, maximális koncentrációra van ehhez szükség. Hogy minden apró részsikerért keményen meg kell dolgozzunk. Az elmúlt napok jól jöttek, kicsit relaxáltunk, felfrissülhettünk, az, hogy fejben frissek legyünk, talán még fontosabb is: egy ilyen nagy tornán alighanem többet számít a friss fej, mint a friss test. A fizikai fáradtság egy ilyen tornán szinte nem is létezik, nem érzékeli az ember, ha mentálisan rendben van. Utóbbi főleg itt, az egyenes kieséses szakaszban lehet kulcsfontosságú, ahol már nincs hibázási lehetőség. Emiatt azonban nem aggódom
– hangsúlyozta az idényben a Leverkusen színeiben egyszer már szinte minden esélyre rácáfoló középpályás, aki Német Kupát és bajnoki címet is nyert klubcsapatával, mielőtt csatlakozott volna a válogatott keretéhez.
Egyedül talán csak annyit bánhatnak a rendezőnél, hogy a remek csoportkör egy kifejezetten kemény ággal párosult az egyenes kieséses szakaszra. Elvégre a felső ágon találhatóak még a spanyolok, a portugálok, a franciák, és a belgák is. Az előzetes esélyek alapján pedig már a negyeddöntőben összejöhet a –(z) erősorrendünk szerint – legkeményebb párosítás, egy spanyol (2.)–német (1.) csörte Stuttgartban. Ha azt sikerrel vennék Neuerék, úgy az oddsmesterek szerint egy Franciaország elleni elődöntő következhet Münchenben, majd az alsó ágon – az eddigi gyér támadójáték ellenére is – egyértelmű favoritnak tartott Angliával döntőzhetnének Berlinben.
Ami azt illeti, így leírva még semleges nézőként sem ígérkezik rossznak. Kérdés, mi valósul meg belőle – mind a németek, mind a valószínűsített ellenfelek részéről.
a negyeddöntő párosítása (ágrajz szerint)
(Borítókép: Gündogan és Kroos öröme a magyar válogatott elleni 2–0-s sikert követően. Fotó: Picture alliance / Getty Images)