Luis de la Fuente a németországi labdarúgó-Európa-bajnokság felfedezettje. Hogyan? Egy 63 éves, kopasz, szemüveges férfi valahol a nyugdíjkorhatár környékén? Persze, egy edző is lehet felfedezett, nem csak egy játékos. Márpedig a La Rioja-i borvidékről származó szakember a katari vb-t követően előbb talpra állította a spanyol válogatottat, míg jelenleg a torna egyetlen pontveszteség nélküli együtteseként dübörög a Németország elleni negyeddöntő felé. Egy valószínűtlen sikertörténet anatómiája.
Az alábbiakban bemutatjuk Luis de la Fuentét, a jelenleg zajló labdarúgó-Európa-bajnokság egyetlen pontveszteség nélküli válogatottjának, a spanyol együttesnek a szövetségi kapitányát. A 63 éves szemüveges, kopasz szakemberről eddig csak annyit tudtunk, hogy az utánpótlás korosztály szövetségi edzője volt, de most, túl a hatodik ikszen, valósággal berúgta Európa sportági ajtaját.
Portrénkban szóba hozzuk még...
Van az úgy, hogy egy sikersorozat beindulásához a csapatnak előbb le kell szállnia a Mariana-árok fenekére.
2022. december 6-án a katari világbajnokság nyolcaddöntőjében 0–0-s mérkőzés után a tizenegyespárbajban Marokkó 3–0-ra legyőzte Spanyolországot. Luis Enrique szövetségi kapitány mindhárom tizenegyeslövője, Sarabia, Carlos Soler és Sergio Busquets hibázott, az ellenfél közben mindet belőtte, a Furia Roja pedig utazhatott haza.
Luis Enrique még azon melegében lemondott, majd két napra rá, december 8-án az alábbi közlemény jelent meg az RFEF, a Spanyol Királyi Labdarúgó-szövetség honlapján:
„Az RFEF Luis de la Fuentét választotta meg a felnőttválogatott új szövetségi kapitányának. José Francisco Molina sportigazgató őt ajánlotta az elnöknek, Luis Rubialesnek, aláhúzva, hogy az U21-es válogatott eddigi szakvezetője a legalkalmasabb arra, hogy a katari világbajnokság után kezdődő periódusban irányítsa a nemzeti együttest.”
Ma már Rubiales is csupán történelem. Az RFEF volt elnökének a tavaly augusztusi csókbotrány után, amikor túl direkt módon ünnepelt, már-már erőszakos csókot adott a világbajnok női válogatott sztárjátékosának, Jenni Hermosónak, távoznia kellett. De la Fuente azonban maradt, és szárnyal, így korábban a topszinten teljesen ismeretlen edzőről beszél most egész Európa. Főleg a vasárnapi, Georgia elleni 4–1-es díszbemutató után a németországi Európa-bajnokságon. A stuttgarti meccs igazi erődemonstráció volt – az Eb meglepetéscsapata rovására.
De hát hol rejtőzködött mostanáig ez a kopasz, szemüveges, fiatalnak már egyáltalán nem nevezhető futballedző?!
Luis de la Fuente Castillo 1961. június 21-én, tehát majdnem napra pontosan 63 éve született a La Rioja tartománybeli Haro városában. La Rioja eddig a világ egyik legjobb, a burgundival vetekedő minőségű vörösboráról volt híres, de most már sokaknak De la Fuente ugrik be elsőként, amikor a provincia nevét hallja.
De la Fuente az Athletic Bilbao korosztályos csapataiban csiszolódott, a felnőttek között 1978-ban mutatkozott be a másodosztály B csoportjában, a tulajdonképpeni harmadik vonalban, ahol a baszkok tartalékcsapata szerepelt. 1981. március 8-án játszotta első mérkőzését az élvonalban, a Valencia ellen. A balhátvéd 19 éves volt akkor.
A most kopasz, szemüveges trénerként ismert De la Fuente így nézett ki 45 éve...
Tizenhárom szezont húzott le a Bilbao, majd a Sevilla csapatában, összesen 254 bajnokin hat gól fűződött a nevéhez. Két bajnoki címnek és egy Király Kupa-diadalnak volt részese az Athletic együttesével, olyan nagyszerű edzők keze alatt játszott, mint Inaki Sáez, Javier Clemente vagy Xabier Azkargorta. Végül 1994-ben, 33 évesen, immár az Alavés játékosaként akasztotta szögre a futballcsukát. A felnőttválogatottig sohasem jutott el, négy meccs az U21-es nemzeti együttesben és egyetlen mérkőzés az 1988-as, szöuli olimpián, ez volt számára játékosként a csúcs.
Edzői pályafutása 1997-ben kezdődött a regionális bajnokságban szereplő Club Portugalete együttesénél, hol máshol, mint Baszkföldön, ahonnan játékoskarrierje is elindult. A következő állomás a vitoriai Aurrera volt, immár a Segunda B-ben (harmadik vonal), de a 29. forduló után, amikor a nyolcadik helyen állt az együttes, kirúgták. Így került 2001-ben korábbi csapatához, a Sevilla FC-hez az ifjúsági csapat edzőjének. Olyan későbbi klasszisok nevelkedtek a keze alatt, mint szegény Antonio Puerta – aki 2007-ben meccs közben esett össze, és hiába került a pályáról azonnal kórházba, három nappal később elhunyt –, vagy Sergio Ramos és Jesús Navas. Gyorsan kiderült tehát, hogy a szakember igazi területe az utánpótlás-nevelés. Ezt kiszúrták az Athletic Bilbaónál is, és De la Fuente 2005-ben visszakerült az alma materbe az ifjúsági csapat felelőseként.
2011-ig sikert sikerre halmozott a fiatalokkal, mígnem 13 évvel ezelőtt leszerződtette a Deportivo Alavés, ahol immár a felnőttekkel dolgozhatott a Segunda B-ben. Sikertörténetnek azonban aligha volt nevezhető a bemutatkozás, mert ugyanazon év október 16-án a gyenge szereplés miatt menesztették.
Na de ami ezután következett! Másfél éves erőgyűjtést követően 2013 májusában De la Fuente az RFEF kötelékébe került korábbi mentora, Inaki Sáez ajánlására, az utánpótlás korosztályhoz. És 2015. július 19-én a spanyol U19-es válogatott megnyerte az Európa-bajnokságot, miután a döntőben 2–0-ra legyőzte Oroszországot. A szövetségi edzőt Luis de la Fuentének hívták. A csapat legjobbja Rodri (akkor még Rodrigo) volt, a jelenlegi felnőttválogatott húzóembere, a Manchester City későbbi sztárja, de Asensio (Real Madrid, ma már Paris Saint-Germain) vagy Borja Mayoral (Getafe), a gólkirály neve is jól csenghet.
2018-ban előléptették az U21-es válogatott szakvezetőjévé, és bingó! 2019-ben úgy debütált, hogy azonnal megnyerte az U21-es Európa-bajnokságot, Udinében Németország 2–1-es legyőzésével. A csapatban olyan tehetségek szerepeltek, mint Jesús Vallejo, Mikel Oyarzabal, Dani Olmo, Dani Ceballos, míg az MVP-nek Fabián Ruizt, a PSG jelenlegi játékosát választották.
2021. június 8-án, a koronavírus-járvány idején egyetlen meccs erejéig, amikor a szövetségi kapitány Luis Enrique is elkapta a fertőzést, De la Fuente fiataljai képviselték Spanyolországot felnőttválogatott meccsen, és milyen sikeresen! Litvániát barátságos összecsapáson 4–0-ra gázolták le.
Közben ő irányította a spanyol olimpiai válogatottat Tokióban, az ötkarikás játékokon, nem is rosszul, második lett a csapat.
Aztán 2022. december 8-án végleg megkapta a felnőttválogatottat, és azóta sikert sikerre halmoz. Mindmáig 19 hivatalos meccsen 15 győzelem, 2–2 döntetlen és vereség a mérlege, 82,46 százalékos eredményesség, 53–12-es gólkülönbséggel.
Már van egy trófeája is: 2023-ban Spanyolország De la Fuente irányításával elnyerte a Nemzetek Ligáját, most pedig ütemes lépésekkel halad az Eb-diadal felé.
Persze, a házigazda Németország a pénteki negyeddöntőben útját állhatja...
De la Fuente szerződése a válogatott élén 2024. június 30-ig szólt, de a fantasztikus németországi szereplés hatására még azon melegében, a sikeres csoportköri szereplés után – három győzelem, 5–0-s gólkülönbséggel – 2026 nyaráig, az Észak-Amerikában esedékes világbajnokságig meghosszabbították.
De la Fuente tavaly március 25-én mutatkozott be a válogatott élén a Norvégia elleni 3–0-s győzelemmel, Eb-selejtezőn. A gólokat Dani Olmo és a csereként beállt Joselu szerezte, utóbbi kettőt. A mostani kulcsemberek zöme már akkor ott volt az együttesben (Carvajal, Nacho, Rodri, Olmo, Morata, majd Joselu), azaz kezdett kialakulni a mostani sikercsapat gerince.
Csakhogy a következő mérkőzés Glasgow-ban váratlan kudarccal zárult: 2–0-s vereség a skótoktól, szintén Eb-kvalifikációs mérkőzésen. Feltették a kérdést az edzőnek: változtat-e a keretén? A válasz:
Dehogy, mindhalálig kitartok a játékosaim mellett!
Igaza lett. A további mérkőzéseket kivétel nélkül megnyerték, hét győzelemmel és egy vereséggel, 25–5-ös gólkülönbséggel a csoport élén végeztek. És ugye most sem állnak rosszul az Eb-n: négy meccsen négy győzelem, 9–1-es gólkülönbséggel. Egyetlen kapott góljuk a Georgia elleni nyolcaddöntőben öngól volt.
De la Fuente válogatottját a labdabirtoklásra épülő stílus jellemzi, de elődeinél azért lényegesen direktebben támadja le az ellenfelet, és az akcióknál sem hal bele mindig a szépségbe, fogja vissza a lendületet. No igen, Lamine Yamallal és Nico Williamsszel a széleken olyan nagyon nem is lehetne. Megjegyzendő, hogy az első reakciók nem voltak túl hízelgők, az egyik szakértő a televízióban így beszélt róla:
Es un entrenador de medio pelo.
Márpedig a „medio pelo” egy spanyol fordulat, ami annyit tesz: középszerű, másodvonalbeli...
Persze, hiszen élvonalbeli klubot még sohasem dirigált, csak az utánpótlásban dolgozott.
No, de gyorsan kiderült, hogy a szemüveges kopaszt kemény fából faragták. A labdabirtoklásra épülő stílus nem volt azonos a tikitakával, megvan benne ugyanis a vertikális dinamika is, amihez remek fiatal és kevésbé fiatal klasszisok társulnak. Lamine Yamal tavaly szeptemberben, Georgia ellen nála mutatkozott be 16 éves és 57 napos korában, ráadásul góllal, mint a La Roja történetének legfiatalabb labdarúgója.
A most 21 éves Nico Williams ugyan Luis Enriquénél debütált 2022-ben, viszont De la Fuente alatt lett stabil csapattag, már 17 válogatottságnál tart. Unai Simón évek óta kirobbanthatatlan a kapuból – jegyzettebb játékosként David de Gea és Kepa Arrizabalaga is kispadozott mögötte –, persze ha nincs tét, akkor David Raya helyettesíti. Marc Cucurella lassan 26 éves lesz, tehát nem egy mai csirke a Chelsea Sámsonja (akinek a hajában az ereje), de aki újra felfedezte a balbekket, az De la Fuente. Grimaldo, Zubimendi, Pedri valamennyien alapemberek, Rodri természetesen a motor és fazonszabász, elöl pedig még egy igazi klasszis center hiányzik ugyan, de azért a rutinos Álvaro Morata sem rossz megoldás, főként hogy egyelőre így is dübörög a gépezet.
Olyannyira, hogy szülővárosában, Haróban már róla van elnevezve a helyi stadion...
De la Fuente 63 évesen kicsattan az erőtől. Mindennap lemegy az edzőterembe, és emeli a súlyokat. Persze, hiszen nem akar lemaradni fizikumban játékosai mögött.
A testedzést még futballistakorában szerette meg, amikor különböző sérüléseit úgy kúrálta, hogy megerősítette az izomzatát. És az edzőterem látogatása az évtizedek során életformává vált.
Ha valakire érvényes a mondás, hogy az életkora csupán egy szám, az Luis de la Fuente.
(Borítókép: Luis de la Fuente 2024. június 30-án. Fotó: Marius Becker / picture alliance / Getty Images)