Hollandia csap össze Angliával a 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokság második, június 10-én Dortmundban rendezendő elődöntőjében – dőlt el szombat este Berlinben. A Ronald Koeman irányította együttes egygólos hátrányból fordított Törökország ellen a második félidőben, 2–1-es sikerével pedig a 2014-es vb óta először került nagy tornán a legjobb négy közé.
Vörösbe öltözött a berlini Olympiastadion. A török drukkerek vöröse volt ez. Ahogyan arra számítani lehetett, már a bemelegítésnél hazai pályát idéző hangulat, óriási hangorkán fogadta a története második Európa-bajnoki elődöntőjében reménykedő (2008-ban, a svájci–osztrák rendezésű tornán jött össze az eddigi egyetlen) török labdarúgó-válogatottat. A fogadóirodák által erre riválisuknál esélyesebbnek megjelölt hollandoknak az orkánerejű füttyszó jutott osztályrészül, legyen szó a melegíteni érkező kapusokról, a mezőnyjátékosokról vagy a himnuszok után elsorolt kezdőcsapatról.
Ami a kezdőt illeti, míg a törököknél akadt néhány kérdőjel – Vincenzo Montella végül egy ötvédős rendszer mellett döntött az osztrákok ellen kétgólos Merih Demiral eltiltásával együtt is –, addig Ronald Koeman együttesénél szinte semmi: ugyanazt a tizenegyet küldte pályára, mint Románia ellen is tette.
Ám nemcsak a fogadóirodák jóslatai, az Index erősorrendje sem kecsegtette sok jóval Törökországot. A gárda nálunk a negyeddöntős mezőny utolsó helyén végzett, míg a románok ellen kifejezetten tetszetős és magabiztos futballt bemutató hollandok az ötödik helyig küzdötték magukat szubjektív elemeket sem nélkülöző összeállításunkban.
Arról már Borbély Imre, az xfb Analytics elemzője mesélt nekünk a Sportcast legutóbbi Európa-bajnoki különkiadásában, hogy összességében a legnyitottabb, legszórakoztatóbb játékot ettől a meccstől várhatjuk a negyeddöntőben. Hogy miért? Mert a megmaradt mezőnyben egyedüliként a törökök azok, akik képtelenek 0–0-ra játszani, tíz körömmel bekkelni. Ezt bizonyítják a számaik is: meccsenként 14,75 lövést engedtek eddig az ellenfeleiknek, ami messze a legtöbb a negyeddöntő csapatai közt – Hollandia például csak 10,25-öt. A másik árulkodó adat a két együttes átlagos támadásépítési sebessége volt, a már kiesett cseh, lengyel, grúz, magyar kvartett mögött ez a két gárda játszotta a legdirektebb focit, másodpercenként mintegy 1,9 méterrel juttatva előrébb támadásépítés közben a labdát – igaz, az említett négyesnél jóval kevesebb hosszú labdát, tért ölelő ívelést alkalmazva.
Az első percek azt hozták, amire számítottunk, Memphis Depay már a második percben megpróbálkozott egy lövéssel, igaz, mozdulat közben megcsúszott, így elvétette a célt. Nem sokkal később Salih Özcan próbálkozott egy átlövéssel, majd Xavi Simons tekert jó 22 méterről ugyancsak másfél-két méterrel kapu fölé-mellé. Negyedóra után mintha csillapodtak volna a kedélyek, a hollandok minimális mezőnyfölénybe kerültek, de teljes kontroll alá nem tudták vonni a játékot. A törökök kifejezetten lendületesen kontráztak, Arda Gülerrel pedig többször is meggyűlt a vastagon 30 feletti középső védőpáros, Virgil van Dijk és Stefan de Vrij gondja.
Ezzel szemben a török védekezés, ha apránként is, de szépen összeállt, a játékrész derekára elfogytak a narancs mezes lehetőségek, Xavi Simonséknak érezhetően már az is nehézséget okozott, hogy Mert Günok kapujától 24-27 méterre felálljanak labdát járatni. Jól bizonyította, hogy nem az ő szájízük szerint alakul a meccs, amikor a 30. percben csupán a játékvezető jóindulatának köszönhetően maradhatott Simons a pályán, miután keményen megtaposta Mert Müldür bokáját...
Az ifjú Bart Verbruggen borzalmas kimozdulása is kellett hozzá, ám az összképet illetően egyáltalán nem bizonyult váratlannak, hogy a 35. percben Törökország megszerezte a vezetést. Güler jobbról érkező beadásánál mérte el a labda ívét a 21 éves kapus, a hosszún érkező Samet Akaydin pedig nem kérdezett, büntetett, három méterről a bal alsóba bólintva (0–1).
Hollandia nem tudta lerázni magáról a meccs közben kialakult zavarodottságot, Koeman játékosai sokszor feltűnően lassan, körülményesen járatták a labdát, de a támadóharmadban annyira ötlettelenül, hogy a törökök többször is könnyedén lefülelték az átadásaikat, és közel jártak a kontrához. Depayék végül kaput eltaláló gólszerzési kísérlet nélkül zárták az első félidőt, így nem csak az állás miatt volt egyértelmű, melyik szövetségi kapitány is lehet elégedettebb csapata teljesítményével 45 perc után...
Az sem okozott meglepetést, hogy az első félidőben teljesen súlytalan Steven Bergwijnt lekapva a pályáról, Koeman döntött először a csere mellett. A második játékrészt pedig már az egykori presszingszörny, Wout Weghorst kezdhette a pályán. A három centi híján kétméteres csatárnak hét perc sem kellett, hogy az addigi legveszélyesebb holland akció részese lehessen, más kérdés, hogy kissé lesgyanús körülmények között fejelt Depay irányába – utóbbi centikre volt attól, hogy a hosszúnál a kapuba sodorja a labdát.
Éledezett az „oranje”, de a törökökből sem veszett ki minden spiritusz. Az 56. percben Güler tekert 24 méterről, kissé balról a jobb kapufa tövére. Mint a visszajátszásból kiderült – bár a játékvezető nem ítélt szögletet –, Verbruggen ujjhegye is közrejátszott abban, hogy nem lett a löketből újabb gól. Az Akaydin találatát megelőző hibájából így valamit talán jóvá tudott tenni a 21 éves hálóőr.
A 63. percben remek akciót vittek végig a hollandok a bal szélen, de hiába Simons pimaszul visszasarkazott labdája Depay elé, utóbbi tekerését blokkolni tudta Müldür. Két perccel később már ismét Verbruggen kapuja forgott veszélyben, Kenan Yildiz megpattanó átlövését csak a mezőnybe tudta visszapaskolni a kapus, a kipattanónál pedig a földön fekvő De Vrij nyújtotta meg a bal lábát éppen annyira, hogy el tudja azt pöckölni az érkező Kaan Ayhan elől.
Más lehetőség híján Hollandia egyre több kockázatra kényszerült az egyenlítés reményében, ezzel pedig a fehér mezes ellenfél előtt egyre több terület és lehetőség adódott a kontrára. Jó 25 perccel a vége előtt csaknem biztosnak tűnt, lesz itt még gól, azt viszont már lehetetlennek látszott eltalálni, hogy melyik fél szerzi majd. Weghorst újabb lefejelt labdája után ezúttal Cody Gakpo ollózását blokkolták. Néhány pillanattal később a Burnley támadója maga került ziccerbe, de a lövése után fogta is a fejét – inkább centerezett volna a hosszún üresen érkező két társ irányába, semmint a röviden védő Günokba bombázza a labdát.
Ám Weghorst döntése így is jónak bizonyult: a helyzetet követő szögletből ugyanis megszületett a holland egyenlítés, Depay tekeréséből De Vrij bólintott hat méterről a kapuba (1–1). Ezzel a meccs második góljáról szóló kérdésünk egész hamar megválaszolásra került... Az Inter játékosa öt perccel korábban még a saját kapuja előtt mentett hatalmasat, így nem túlzás, rövid idő leforgása alatt bejelentkezett a meccs embere díjra is.
Ám ahhoz, hogy utóbbira reális esélye nyíljon, Hollandiának még akadt egy fontos feladata.
Az „oranje” pedig ezt rövid időn belül meg is tette. A 76. percben ugyanis már ők vezettek 2–1-re! Simons tette ki a labdát a jobb szélre Denzel Dumfriesnek, aki a hosszún érkező Cody Gakpo elé tekert, utóbbi estében nem tudta átvenni, de az őt faultoló – így valószínű egyébként tizenegyes következett volna – Müldür lábáról így is gólba csorgott a labda. Néhány percig a liverpooli támadó neve szerepelt az eredményjelzőn, ami azt jelentette volna, Szoboszlai Dominik angliai klubtársa egyedüliként vezeti a góllövőlistát az utolsó három meccs előtt, ám a statisztikusok másként gondolták a dolgot...
Hirtelen Törökországnak lett sürgősebb. A berlini közönség jó hatvan-hetven százaléka által űzött-hajtott törökök a 85. percben már szinte gólt kiáltottak, de Kerem Aktürkoglu labdáját kivágta a kapu torkából az ugyancsak csereként beszállt Joey Veerman. A hosszabbításban is akadt még egy nagy egyenlítési esélye a fehér felsősöknek, de Verbruggen remek reflexekkel kiütötte Semih Kilicsoy közelről érkező – nem túl tudatosan kapura irányított – lövését.
Hollandia tíz év, a 2014-es labdarúgó-világbajnokság óta először jutott elődöntőbe egy nagy tornán. Az Európa-bajnokságon pedig 2004-ben járt legutóbb hasonló magasságban, Portugáliában a rendező ellen 2–1-re elvesztett elődöntő jelentette a végállomást.
A hollandokra ezúttal Anglia vár majd az elődöntőben. Míg a másik ágon Franciaország és Spanyolország csap össze a fináléért.
Vörösbe öltöztetett lelátó ide vagy oda, Törökország számára már a nyolc között eljött a búcsú pillanata.
Hollandia–Törökország 2–1 (0–1)
Berlin, Olympiastadion, 72 ezer néző. Vezette: Clément Turpin (francia)
Hollandia: Verbruggen – Dumfries, De Vrij, Van Dijk, Aké (Van de Ven, 73.) – Schouten, Simons (Zirkzee, 87.), Reijnders (Veerman 73.) – Bergwijn (Weghorst a szünetben), Depay (Frimpong, 87.), Gakpo. Szövetségi kapitány: Ronald Koeman
Törökország: Günok – Müldür (Celiz, 82.), Ayhan (Kilicsoy, 89.), Akaydin (Tosun, 82.), Bardakci, Kadioglu – B. Yilmaz, Özcan (Yokuslu, 77.), Calhanoglu, Yildiz (Aktürkoglu, 77.) – Güler. Szövetségi kapitány: Vincenzo Montella.
Gólszerző: De Vrij (70.), Müldür – öngól (76.), ill. Akaydin (35.)
A korábbi mérkőzéseken
(Borítókép: Mateusz Slodkowski / Getty Images Hungary)