Valószínűleg ilyen indítás után már senki nem kérdőjelezi meg, hogy a spanyol labdarúgó-válogatott fiatal kiválósága, a 16 éves Lamine Yamal miként tölt be már most meghatározó szerepet a nemzeti együttesben, amelyben a németországi Európa-bajnokságon tapasztalt vén rókákat megszégyenítő teljesítményt nyújt. Persze, az egész lehet csak véletlen is, de az, hogy csecsemőként az argentinok világklasszisa, Lionel Messi fürdette a kicsi Yamalt, akár közre is játszhatott a szenzációban.
2007 decemberében Oriol Canals, a Sport spanyol lap akkori marketingvezetője merészségének köszönhetően a Fundació del club blaugrana és az UNICEF, a klub akkori „mezszponzora” (azért idézőjeles, mert az UNICEF pénzzel sosem támogatta a Barcelonát) közreműködésével jótékonysági naptárat készített, hogy népszerűsítse olvasói körében a szervezetet. Ez volt a naptár második kiadása, amelyben az év minden hónapját egy-egy Barca-játékos képe illusztrálta, akit gyerekekkel vettek körül.
Az első kiadás 2006-ban készült, és a nagy rohanásban az újság olyan lurkókat toborzott, akik főként az újság munkatársainak gyermekei vagy rokonai voltak. Többnyire fehér gyerekek voltak, akiknek nem sok közük volt ahhoz a mesés munkához, amelyet az UNICEF világszerte végez. Így a második kiadáshoz, amelyet már előrelátóbb és hosszabb előkészítési munka vezetett fel, az ENSZ gyermekvédelmi szervezete néhány hónapig olyan katalóniai gyerekeket „castingolt”, akik részt vettek a projektjeikben.
Rocafondában, Mataró egyik városrészében, ahol a szervezet különböző akciókat készített elő, sorsolást szerveztek azon csecsemők szülei között, akik részt akartak venni ebben a kezdeményezésben.
És a szerencse úgy hozta, hogy egy Lamine Yamal nevű, öt hónapos csecsemő szülei is jelentkeztek a felhívásra.
Később pedig kiválasztották őket, majd egy decemberi napon behívták a családot a Camp Nouba, a Barcelona stadionjába. Ott Joan Monfort és Oriol Canals fotósok fogadták őket, és elvitték őket a vendégöltözőbe, ahol a fotós szettet már felállították. Ez volt az első alkalom, hogy Lamine Yamal, valamint szülei beléptek a stadionba – előbbit ugye életkorából adódóan inkább még vinni kellett –, és senki sem sejthette, hogy mi fog történni cirka 16 évvel később.
A naptárban részt vevő játékosok kijelölése a klub kommunikációs osztályán múlt, amely kiválasztotta az érintett tizenkét futballistát, majd azok számára kijelölte a fotózás napját. Így történt meg, hogy azon a napon, amikor a kis Lamine Yamal először „lépett be” a Camp Nouba, a klub által kiválasztott játékos a fiatal Lionel Messi volt. Egy srác, aki 20 évesen már rendkívül ígéretesnek tűnt úgy a klubban, mint az argentin válogatottban mutatott játékának köszönhetően, de a katalánoknál még korántsem volt egy szinten Ronaldinhóval, Decóval vagy Eto'óval, a csapat kulcsembereivel.
Még aznap, mielőtt hazaindult volna, Monfort, aki már napok óta készítette a fotókat, úgy gondolta, hogy a már elkészült portrékhoz képest egy másik beállítást is keres. Éppen a lányát, Janát fürdette Mercével, párjával együtt, amikor bevillant az ötlet: a fotó a baba fürdetéséről készülhetne. Mielőtt tehát elindult volna a stadionba, Joan magához vett otthonról egy gyerekkádat, törülközőket, amelyekkel a lányát szokta fürdetni, és hogy feldobja a hangulatot, mert kisbabákkal fotózni nem mindig könnyű, magával vitte a sárga gumikacsát, amellyel Jana minden este a vízben játszott fürdéskor.
Amikor eljött a fotózás ideje, Joan megtöltötte a medencét, majd belépett az alkalmi műterembe egy nagyon félénk Messi, aki még soha nem tartott babát a karjában, és Yamal édesanyjának segítségével óvatosan beletették a vízbe. A dolgok persze még így sem voltak egyszerűek, de csak addig, amíg Jana kacsája meg nem jelent.
Ettől kezdve a helyzet normalizálódott, a kis Yamal megnyugodott, Monfort pedig kedvére készíthette a képeket.
Az UNICEF elküldte a közzétett fotót a kezdeményezésben részt vevő összes családnak, és múlt pénteken Lamine Yamal édesapja előkereste, majd közzétette a közösségi oldalakon.
A képek természetesen a Sport archívumában is megvoltak, így Joan Monfort, aki most ennek az újságnak a fotóriportere, két nap keresgélés után megtalálta őket több olyan fotóval egyetemben, amelyek végül meg sem jelentek a naptárban – ezek a képek itt tekinthetők meg.
Alább pedig Yamal már némiképp idősebben, Messi pedig már világsztárként.