Anglia Ollie Watkins 91. percben szerzett találatával 2–1-re legyőzte Hollandiát a labdarúgó-Európa-bajnokság második elődöntőjében, ezzel eldőlt, hogy Gareth Southgate együttese lesz Spanyolország ellenfele a július 14-ei fináléban.
Létezik-e nyomás nélküli Európa-bajnoki elődöntő? A fenti, erősen költői kérdésre Hollandia játékosai adhatták meg a választ az idei torna 50. meccsén. Ronald Koeman, az „oranje” szövetségi kapitánya ugyanis nem győzte hangsúlyozni a törökök elleni negyeddöntős siker után: az övéitől előzetesen ennyit sem várt a többség, ezek után igazán felszabadultak lehetnek a legjobb négy között. Talán a leginkább felszabadultak mind az elődöntőig jutott négyesből (Anglia, Franciaország és Spanyolország triója mellett).
Ellenben az angolok épp azon háborogtak, hogy túl nagy zajt csapnak a futballhoz istenigazából nem értő kritikusok. Gareth Southgate csapatát az Eb-n sokszor és sokan vádolták unalmas futballal – hasonlóan a kedd este Spanyolországgal szemben elbukó Franciaország válogatottjához –, ám az angol kapitány köszönet nélkül visszautasította a kritikákat. Szerinte az eredmény magáért beszél: három év elteltével ismét Európa-bajnoki fináléba juttathatja együttesét.
Mondani sem kell, ilyenre a futballtörténelemben – felnőtt szinten – még nem volt példa, elvégre a kontinensviadalokat alapesetben négyévente rendezték, egyedül a koronavírus-járvány miatt 2021 nyarára halasztott többnemzeti torna jelenti a kivételt.
Mindenesetre beszédes, hogy míg Anglia a tornát megelőzően a legtöbb szakértőnél – és nálunk, az Index erősorrendjében is – favoritnak számított, addig az elmúlt két hétben szinte mindenütt Spanyolország, sőt hosszabb-rövidebb ideig Németország és Franciaország mögé is bezúgtak a rangsorban.
Az igazság pillanata pedig egyre csak közeledett…
A kezdők kijelölésekor egyik szövetségi kapitány sem vállalt nagy rizikót: Southgate az eltiltását a negyeddöntőben letöltő védőjét, Marc Guéhit visszatette a csapatába, Koeman pedig a törökök ellen borzalmasan futballozó, már a szünetben lecserélt Steven Bergwijn helyére a – dortmundiként hazai pályára lépő – Donyell Malennek szavazott bizalmat.
S ott volt természetesen a holland labdarúgás fényes jövőjének zálogaként emlegetett Xavi Simons is, aki a 7. percben egy remek átlövéssel meg is szerezte a vezetést az 1988-as aranyérmesnek. A remek védési mutatókkal rendelkező Jordan Pickfordnak nem sok esélye volt a védésre, a lövés közben kissé megcsúszó Simons olyan erővel és olyan szögben küldte kapu felé a labdát, amire ember nem számíthatott a kapus helyében (1–0).
Ezzel lényegében el is dőlt: Anglia nem taktikázhat úgy, hogy szépen átadja a területet, csorgatja az időt, aztán valamelyik klasszisa majd csak-csak villan egyet, mint tette korábban Jude Bellingham a szlovákok elleni 95. perces egyenlítés alkalmával a nyolcaddöntőben. S lás csodát, pillanatokon belül ki is derült, még ez a kissé fejnehéz, rendszerét tekintve tényleg a közel tökéletes védekezésre felépített angol válogatott is képes hatékony és szép futballra. A felpörgetett tempó mellett pedig a holland lábak újra és újra megremegtek. A 12. percben Denzel Dumfries tartott rá Harry Kane lábára egy lövésnél, s bár Felix Zwayer elsőre nem fújt büntetőt, a VAR-szoba jelzése és a videós anyag visszanézése után felülbírálta önmagát. A labda mögé a sértett állt, és az irányt eltaláló Bart Verbruggen nagy nyújtózkodása ellenére is a jobb alsóba továbbította azt (1–1).
A folytatásban is maradt – a váratlanul – nyílt játék mindkét fél részéről. Phil Foden járt centikre attól, hogy fordítson, Kane labdájával kilépve a védők közül ziccerben már el is passzolta azt a kapus mellett, ám Dumfries az utolsó pillanatban tisztázott, a gólvonalat már csípő lövést jobb lábbal stoppolva. A másik kapu előtt is a jobb szélső védő villant: Simons szöglete után találta el a kapualumíniumot. Alig ért véget az első félóra, már a lécek számában is egálra álltak a felek, Foden tekerése után mentette meg a jószerencse Hollandiát az újabb kapott góltól.
A 35. percben Koeman úgy döntött, belenyúl a meccsbe egy cserével. Elsőre alighanem a középpályás védekezésen akart volna változtatni – az angolok az egyenlítést követően kifejezetten könnyedén futottak át rajta –, ám végül a hosszas ápolás után cserét kérő Memphis Depay helyére kellett beküldenie Joey Veermant. Az Atlético Madrid centere ugyan ezen az Eb-n csak egy gólt szerzett, így is félhettek a hollandok, megérzi majd a csapat a hiányát. Ő volt ugyanis az eddig lejátszott meccseken a teljes mezőny egyik legjobbja az ellenfelek védekező harmadában kifejtett nyomásgyakorlásban, így pedig az „oranje” presszingjátékának több szempontból is nélkülözhetetlennek tűnő figurája…
A játékrész hajrája egyértelmű angol mezőnyfölénnyel, de komolyabb ziccer nélkül telt el. Hiába a Koeman-féle átszervezés, a Southgate által mélyebbre húzott Bellingham labdáival, a Kane mögött valamivel szabad szerepkört kapó Foden csak úgy fickándozott. A szezon legjobb Premier League-játékosának választott középpályás Angliával egyetemben a legjobb első félidejét zárta le ezen a tornán – még úgyis, hogy 1–1-es állással vonultak a küzdőfelek az öltözőbe.
Sajnos a szünet után bemutatott játék ezzel már köszönőviszonyban sem volt. Az ember lelki szemei előtt óhatatlanul is felsejlett egy kép, amint Southgate a félidei eligazításkor leszúrja az övéit, futballozzanak már inkább úgy, mint a megelőző öt Európa-bajnoki meccsükön tették: kényelmes tempóban, passzívan, minden rizikót kerülve.
Merthogy a második félidőből aztán utóbbi jelszavak szellemében telt el 10 perc, majd 15, aztán 20 is. A hollandokról pedig csakhamar kiderült, ebben remek partnerek, csak futniuk ne kelljen az eredmény után. Amint hozzájuk került a labda, épp olyan kényelmesen passzolgattak a saját tizenhatosuk környékén, mintha csak három-négy góllal vezetve szeretnék lepörgetni az órát.
A játékrész első említésre méltó akciójára a 65. percig, és Veermannak az angol kaputól mért jó 35 méterről elvégzett szabadrúgásáig kellett várni. A felívelést követően Virgil van Dijk hét-nyolc méterről eleresztett, egészen kontrollálatlan lövése vágódott a bal alsó irányába, Pickford azonban reflexmozdulattal védeni tudott.
A rendes játékidő hajrájához közeledve Hollandia egy-két fejessel tudott még veszélyeztetni, és összességében is enyhe, de azért érzékelhető mezőnyfölényt alakított ki. Igaz, a narancs mezes csapat passzjátékában alig valamivel volt több ötletesség, mint a megelőző 30 percben az angoléban. Emiatt aztán derült égből villámcsapásként hatott, amikor Kyle Walker jobbról érkező centerezését öt és fél méterről a léc alá vágta Bukayo Saka – így pedig a 79. percben úgy tűnt, előnybe kerül a Southgate-legénység. Csakhogy a partjelző behúzta a lest, a félautomata lesrendszer pedig pillanatok alatt megerősítette az ítéletet, ha csak centikkel is, de Walker előrébb helyezkedett a holland védelmi vonal leghátrébb lévő tagjánál.
A 88. percben még Luke Shaw-nak akadt egy lapos lövése, majd a kipattanóból Cole Palmernek egy jobb felső mellé bombázott lökete, és ezzel úgy tűnt, Anglia az utolsó komolyabb puskaporát is eldurrantotta a rendes játékidőre. De a Premier League-szezonban megannyi hajrágólt szerző Ollie Watkinsnak még volt egy szava ehhez. A 90. perc legvégén Palmer játszotta hozzá laposan a labdát a tizenhatoson belülre, a birminghami csatár pedig a védőről lefordulva kilőtte a hosszú alsót (1–2).
Innen már nem volt ideje Hollandiának felállni – Anglia sorozatban a második Eb-döntőjébe jutott be a férfiaknál, felnőttszinten.
Így vasárnap este Spanyolország ellen próbálhatja meg elhódítani a Henri Delaunay-kupát.
BVB Stadion Dortmund, 60 926 néző. Vezette: Felix Zwayer
Hollandia: Verbruggen – Dumfries (Zirkzee, 94.), De Vrij, Van Dijk, Aké – Schouten, Simons (Brobbey, 94.), Reijnders – Malen (Weghorst a szünetben), Depay (Veerman, 35.), Gakpo. Szövetségi kapitány: Ronald Koeman
Anglia: Pickford – Walker, Stones, Guehi, Trippier (Shaw a szünetben) – Mainoo (Gallagher, 93.), Rice – Saka (Konsa, 93.), Bellingham, Foden (Palmer, 81.) – Kane (Watkins, 81.). Szövetségi kapitány: Gareth Southgate
Gólszerző: Simons (7.) ill. Kane (18. – 11-esből), Watkins (91.)
Korábban
Július 14., vasárnap, 21.00: Spanyolország–Anglia (Berlin)
(Borítókép: Az angol Kieran Trippier és a holland Denzel Dumfries a Hollandia–Anglia UEFA EURO 2024 elődöntő mérkőzésen. Fotó: ANP / Getty Images)