Eljött a nap, amire egy hónapja vártunk: a június 14-i nyitómérkőzés után vasárnap este a finálét rendezik meg a németországi labdarúgó-Európa-bajnokságon. A spanyol és az angol válogatott finoman szólva is ellentétes utat járt be a berlini döntőt megelőzően, és bár előbbi egy újabb arannyal rekorder lehet, ha csak az Eb-múlt számítana, már adhatnánk is a címet utóbbinak!
A spanyolok elképesztő lendülettel masíroztak rögtön a torna elejétől fogva, de az idő múlásával az is feltűnhetett, hogy mintha kezdenének kifáradni. Persze még így is nehéz lenne arról értekezni, hogy érdemtelen lenne a spanyol Eb-arany, hiszen a negyeddöntőig talán az egész Eb-mezőny leginkább lehengerlő teljesítményét láthattuk a gárdától. A vb-bronzérmes horvátok (3–0) és az Eb-címvédő olaszok (1–0) elleni siker után a B csapat megverte Albániát (1–0), majd Georgia ellen Robin Le Normand öngóljára néggyel feleltek elöl, így négy siker és 9–1-es gólkülönbség volt a mérleg.
A németek ellenni előrehozott fináléban kis híján ráfizettek a visszaállásra, de Mikel Merino fejese továbbjutást ért (2–1), a franciák ellen pedig nagyjából öt perc fölény fordítást és fináléba kerülést (2–1).
A mérkőzés összképe azért nem festett jól, különösen a második félidőben látszott nagyon fáradtnak a gárda, amelynél kis túlzással a kapus ért a végére legtöbbször a labdához.
Amikor június 16-án, Gelsenkirchenben megtekintettük a világ legértékesebb keretével bíró Eb-favorit angolok szerbek elleni nyitányát, azzal összegezhettük a dolgokat, hogy a korai előny megtartása után magas szinten űzött minimalizmussal múlták felül Szerbiát.
Persze akkor még aligha gondolhattuk, hogy a döntőig tartó úton ez lesz a legsimább meccsük...
Merthogy a dánok elleni visszaállás már nem fért bele (1–1), a szlovének ellen egy újabb nézhetetlen meccs (0–0) következett, miközben már arról szóltak a hírek, hogy olyan rossz erőnléttel érkezett a csapat, hogy alapozást kellett levezényelni a csoportkör során...
Szlovákia ellen az első félidei rettenet után úgy festett, hogy hiába jött el a fordulat, mígnem a 95. percben Jude Bellingham hosszabbításra mentett ollózásával, hogy ott Harry Kane fejese rögvest döntsön (2–1 – h.u.), és bár a játék Svájc ellen sem volt extra, a hajrában kapott gólra jött a gyors válasz, és a büntetőkkel továbbjutottak (1–1, 5–3).
Amikor már azt hittük, hogy teljesen reménytelen, hogy érdemi támadójátékot lássunk (merthogy azért a védekezés és a sztárvillanások megvoltak), jött a hollandok elleni elődöntő, és a korai kapott gól után egy olyan félidő, amit már tényleg jó volt nézni. A másodikban visszaesett a színvonal, de itt már egyértelműen megérdemelt győzelemről beszélhettünk, és míg a spanyolokon egyre inkább a visszaesés nyomait láttuk, az angoloknál egyre jobb formát.
Így pedig ha eddig vérzett is a szemünk, a végére akár oda is érhet Gareth Southgate együttese.
Spanyolország az 1964-es viadalon Magyarországot ráadásban 2:1-re legyőzve harcolta ki első döntős szereplését, a Szovjetunió 2:1-es megverésével pedig az aranyérmét. Ehhez képest 2008-ig csupán egy vesztes finálét jegyezhettek fel az együttes neve mellé, és mindenki legyintett a gárdára, hogy szépek az utánpótlásban és klubszínekben elért eredmények, de felnőtt szinten úgyis képtelen nyerni bármit.
Hogy aztán jöjjön a labdarúgás történetének legdominánsabb időszaka, két Eb-arannyal és közte egy világbajnoki címmel...
A mostani így az ötödik döntője lesz az eddig 3–1-gyel álló együttesnek, amelyet a (nyugat)németek csak több ezüstérmük (3 arany, 3 ezüst) előznek meg az örökranglistán. Vagyis egy újabb sikerrel Spanyolország válhat az éllovassá.
Az 1966-os világbajnok Angliának ezzel szemben 2020-ig (pontosabban a koronavírus-járvány miatti halasztás miatt 2021-ig) egy darab döntőt sem sikerült összehoznia.
Legutóbb a részben hazai rendezésű viadalon ez már összejött, de büntetőkkel kikapott Olaszországtól, így továbbra is az első aranyára hajt. Az is igaz ugyanakkor, hogy a mostani fináléval történelmi tettet hajtott végre a gárda, hiszen korábban senki sem tudott három év alatt kétszer is Eb-döntőbe jutni...
A két nemzet eddig 27 mérkőzést játszott egymással, ezeken az angol válogatott áll jobban, 14 győzelem és három döntetlen mellett tíz vereség a szempontjából a mérleg.
Érdekesség, hogy a futball alapítói ellen kezdetben az ibériai gárda eredményesebb volt, az első hat fellépésből hármat is megnyert, közte az 1950-es világbajnoki csoportmeccsel, ami a vb-bojkottját megszakító favorit kiesését is jelentette egyúttal.
Az 1960 májusi 3:0-s spanyol felkészülési siker után viszont több mint 20 éves átok jött, Anglia mind a hét meccsét megnyerte, közte az 1968-as Európa-bajnokság negyeddöntőjének két meccsével, aminek köszönhetően ki is jutott a négyes döntőre – más kérdés, hogy Jugoszlávia a hajrában megtréfálta (0:1), és csak a bronzérem jött össze a szovjetek legyőzésével (2:0). A remek angol széria az 1980-as Eb csoportkörével zárult, igaz, a 2–1-es siker csak arra volt elég az olaszok és a belgák 0–0-ja, és így 4-4 pontja miatt, hogy Anglia (3) és Spanyolország (1) is kiessen.
Egészen hasonló volt a forgatókönyv két évvel később, a spanyolországi vb második csoportkörében, ott a 0–0 miatt az NSZK (3) húzta be a csoportot a kétszer ikszelő angolok (2) és a spanyolok (1) előtt.
Az 1996-os Európa-bajnokságon már Anglia volt a házigazda, a negyeddöntőben pedig ismét a spanyolok fölé kerekedett: gól nélkül, 120 perc után Fernando Hierro és Miguel Ángel Nadal (Rafael Nadal nagybátyja) is kihagyta a büntetőjét, míg a hazaiak részéről Alan Shearer, David Platt, Stuart Pearce és Paul Gascoigne is eredményes volt (0–0 – 4–2).
A 2000-es évek első évtizedében három sikerrel és kapott gól nélkül kozmetikáztak a spanyolok, legutóbb a 2018-as Nemzetek Ligája csoportkörében viaskodtak egymással: akkor az ibériaiak 2–1-re fordítottak Londonban, Sevillában viszont 0–3-ról már nem jött össze ugyanez (2–3), így az angolok jutottak a négyes döntőbe, ahol a hollandoktól elszenvedett ráadásos vereség után tizenegyesekkel megverték Svájcot a bronzéremért.
Vagyis összegezve a dolgokat: a világbajnokságokon Spanyolország egy győzelemmel és egy döntetlennel áll,
az Eb-ken viszont mind a négy alkalommal az angolok nyertek (egyszer büntetőkkel), és a Nemzetek Ligájában is a „háromoroszlánosok” jöttek ki jobban, vagyis az UEFA-sorozatokban egyértelmű a fölény.
Elég egyértelmű képet festenek az erőviszonyok, ha csak a tippjeinket nézzük: nyolc spanyol győzelem (négy egy-, négy kétgólos) mellett hét döntetlen (ebből öt 1–1!) és csak két szűk angol siker (0–1, 1–2) született. Ha csak ezt nézzük, akkor óriási favorit a spanyol csapat.
Az is igaz persze, hogy a „háromoroszlánosoknak” nem feltétlenül kell nyerniük a rendes játékidőben, hiszen Szlovákia ellen hosszabbításban, Svájc ellen pedig tizenegyespárbajban mutatták meg, hogy az igencsak várt döntetlennél sem esnek kétségbe. Márpedig a hét döntetlenből azért már többen adnák az angolok végső sikerére a voksukat, mint a 90 perc során.
A játékosok közül már háromgólos Dani Olmóban bíznak többen is, a túloldalon pedig ugyancsak nem meglepő módon Harry Kane és Jude Bellingham viszi a pálmát.
Egy viszonylag ismeretlen név, Francois Letexier lesz a németországi Európa-bajnokság berlini döntőjének játékvezetője. A 35 éves francia bíró a németországi viadalon a horvát–albán, a dán–szerb és a spanyol–grúz meccseken ténykedett.
A spanyolok 4–1-re megnyerték a nyolcaddöntőt, így ebben bizakodhatnak az angolok elleni finálé előtt, de van okuk erre az angoloknak is: Letexier volt ugyanis egy éve a Manchester City–Sevilla európai Szuperkupa-meccs játékvezetője.
Ezen a találkozón az angolok 1–1 (csak nem véletlen az az öt tipp...) után tizenegyesekkel nyertek a spanyolok ellen, a mérkőzés legjobbjának a hollandok elleni elődöntőn gólpasszt adó Cole Palmert választották meg, aki a BL-győztes gólját jegyezte.
A finálé után Palmer a Chelsea-hez igazolt, az idényt pedig 27 góllal és 15 gólpasszal zárta. Érdekesség, hogy a fiatal futballista tavaly az U21-es Európa-bajnokságon aranyérmes lett Angliával, a döntőben 1–0-ra legyőzve Spanyolországot – Palmer gólpasszt adott a fináléban, ahogyan a hollandok elleni elődöntő ráadásában is.
Spanyolország–Anglia21.00 ( Tv: M4 Sport, percről percre frissülő szöveges tudósítás az Indexen).
Berlin, Olimpiai Stadion.V: Letexier (francia)
A várható kezdőcsapatok
Spanyolország: Simón – Carvajal, Le Normand, Laporte, Cucurella – Rodri, Fabián Ruiz – Yamal, Olmo, N. Williams – Morata. Szövetségi kapitány: Luis de la Fuente
Anglia: Pickford – Walker, Stones, Guéhi – Saka, Mainoo, Rice, Trippier – Foden, Bellingham – Kane. Szövetségi kapitány: Gareth Southgate
(Borítókép: Harry Kane és Jude Bellingham 2024. július 10-én. Fotó: Friso Gentsch / picture alliance / Getty Images)