Európa és Ázsia határán, a Lángtornyok tövében készül a magyar labdarúgó-válogatott utolsó felkészülési mérkőzésére a világbajnoki selejtezők rajtja előtt. Bemutatjuk a keddi meccs helyszínét, Bakut, ahol egy taxi a város túlsó felébe olcsóbb, mint egy menőbb cappuccino Budapesten.
Baku méretei közép-európai szemmel nézve sokkolóak. Egy dolog tudni, hogy a város majd négy és félszer annyi négyzetkilométeren terül el, mint Budapest. És egészen más megtapasztalni, mekkora is a valóságban, mikor a metró óriási bakugrásokkal közlekedve, nemegyszer 2 kilométeres távolságban lévő megállók között áll meg, és az ember mégis 35-40 percet tölt a föld alatt.
Miközben a lilás metrókocsik teljesen modernek és az állomások egy része is futurisztikus benyomást kelt – a helyiek különösen büszkék az Icherisheher megállóra, mely a felszínen a Louvre üvegpiramisát idézi, és közvetlenül a Formula–1-es pálya nyomvonala mellett fekszik, hátterében a Qız Qalasıval, azaz a Szűztoronnyal –, bizarr kettősséget teremt, hogy akadnak megállók, ahol csak készpénz ellenében lehet a biztonsági kapun átjutni. Márpedig az azerbajdzsáni manat váltása nem egyszerű művelet odahaza. Mondjuk úgy, már az út előtt egy héttel megtapasztaltam, tucatnyi valutaváltó közül egy, ha foglalkozik a pénznemmel, amelyet egyébként retró svájci frankként is titulálhatnánk: 25 évvel ezelőtt azt váltották 205-210 forint ellenében.
A piros metróvonal egész hosszan a Baku Boulevard – vagy más nevén a Seaside National Park – mentét követi. Utóbbi megér egy sétát két-három kevésbé távol eső metrómegálló kiváltására: páratlan látványt nyújt a városközponttól délre elnézve a nyílt tengerre. A fehérre meszelt padsorokkal övezett sétány nyaranta árusbódékkal telik meg, mindez a vízpart menti fenyőkkel valami légies könnyedséget és modern eleganciát sugároz egyszerre. Pár lépés után felbukkanhat a város fölé magasodó Baku Eye óriáskereke – a kabinokban ülve harminc–negyven perces kör alatt csodálatos panoráma nyílik a partvonalra és az öbölre. Ugyan a belépő Bakuhoz mérten borsos, kicsivel több mint 6000 forintra jön ki, szép időben, ha az embernek belefér, hogy kiállja a sort, igazán érdemes felszállni rá.
A park teljes pompájától csak azért áll messze, mert már most javában épülnek a szeptemberi Grand Prix ideiglenes lelátói, így Max Verstappen, Lewis Hamilton vagy épp Oscar Piastri képmása legalább oly gyakran köszön vissza egy-egy molinóról vagy óriásplakátról, mint Ilham Alijev azeri elnöké.
Míg a metró egész sűrűn jár és modern benyomást kelt, a felszíni tömegközlekedés már inkább csak káoszt idéz. A menetrend tájékoztató jellegűnek sem nevezhető, érzésre nagyon hasonló, mint amit Isztambulban tapasztalhattak meg a drukkerek az 1000. válogatottmeccsre készülve márciusban. (A párhuzam itt ki is merül, Baku fényévekkel tisztább, karbantartottabb város benyomását kelti 30 perc alapján is, mint Törökország legnépesebbje.) Amiért mégis megéri a felszíni közlekedést választani, az a busz ablakán kinézve elénk táruló változatos látkép. A város kettőssége itt tér vissza: egyik pillanatban a Flame Tower, azaz a Lángtornyok acél-üveg csúcsai látszanak és játszanak a Kaszpi-tengerről visszaverődő fényekben, a következőben pedig a közelünkben megbúvó széles út mentén egy, a posztszovjet praktikumot és az ázsiai bazárvilágot ötvöző negyed bontakozik ki. Baku főutcája, a Váci utca és a Champs-Élysées szerelemgyerekének tűnő Nizami sugárút – amelyet a helyiek csak Torgovaya néven emlegetnek – igazi szín- és emberkavalkád, elegáns butikokkal, régi kávézókkal, leágazó bazársorokkal, amelyek a macskaköves utcák köré simulnak.
Ha valaki picit több kiszámíthatóságra vágyik, érdemes taxit hívni: 140 forintnál többe nem kerül egy kilométer. A legjobb, ha valamelyik nagy nemzetközi szolgáltató applikációját használjuk, így sokkal inkább kalkulálható a költség és kontrollálható az útvonal is. Az ördög elvégre nem alszik... A Magyar Labdarúgó-szövetség honlapja előzetesen például a Boltot ajánlotta (Über a 2019-es meccshez képest már nincs az országban), és én is ezt használtam a reptérről befelé jövet egy nagyobb szakaszon. A vezetési stílus – nem csak a sofőrömé – megér egy külön misét (az anyósülésről minimum két imát), mert ha a lámpákat nem is, de a sávok felfestéseit – záróvonalastól – és a közlekedési táblákat erősen jelképesnek tekintik a helyi autósok.
Ha ezeken a döccenőkön túllépünk, a taxi és az átszámolva mintegy 70 forintos menetjegyével a metró is jó opció közlekedni. Nincs is ok nagyobb drágaságra: egy liter 95-ös benzin 220 forintot kóstál errefelé. Bár azt is érdemes megjegyezni, a magyar szemmel is feltűnő olcsóság a helyiek szemével már kevésbé az: az azeri átlagkereset nagyjából a fele a magyarországinak. Mondjuk a benzin literje még így is harmada...
A belvároshoz közelebbi részeken a metróhoz hasonló disszonanciát okoz a hipermodern és az ezer évnél is idősebb épületek keveredése. Az egyik utca óriási üvegfalú felhőkarcolóival már-már egy amerikai metropoliszt idéz, néhány sarokkal odébb egy átlagos európai település látképe köszön ránk, ha nem kerülne elő egy-egy szovjet emlékmű vagy paneltömb, akár Németországban vagy Franciaországban is érezhetnénk magunkat.
Megint pár tömbbel távolabb, az óváros legrégebbi pontjain, illetve Baku külső részein viszont mintha csak a Star Wars-filmek egyik helyszínén, Mos Espában vagy Mos Eisley-ban sétálnánk. Persze science-fictionről szó sincs: ezek az UNESCO-listás, 12–15. századi öreg kövek őrzik még ma is Baku misztikumát: a szűk sikátorok labirintusszerűen vezetik az átutazókat, miközben a Shirvanshah-palota mozaikolt udvara vagy egy csendes mecset árnyas kis parkja mellett lépdelünk el a tűz földjén. Kultúrájában – éttermeiben, üzleteiben és azok kínálatában – egyaránt Európa és Ázsia érdekes keveréke a hely, de azért az öregkontinens befolyása jobban érvényesül, mind az építészet, mind a konyha terén. Utóbbival nyugodtan lehet kísérletezni: nem egy, nem is két, már első ránézésre is egészen bizalomgerjesztő kis étkezde akad, ahol öt-hat manatból levest és főételt is kapni. Aki óvatosabb duhaj szeretne lenni, rossz hírem van: a világbrandek kávézói és éttermei a többi helyhez képest érezhetően drágábbak – a márkát itt is meg kell fizetni.
A Baku fölébe magasodó Lángtornyok ugyan még csak tinédzserkorban járnak (2013-ban adták át őket), mára az azeri főváros jelképeivé váltak. Nincs olyan turistáknak készült szuvenír, amin ne szerepelne a jellegzetes épületegyüttes, melyek látványa a tenger felől nézve tényleg lenyűgöző. Közelebbről aztán már kopik a varázs – bár lehet, csak az én szemem szokott hozzá az elmúlt években a budapesti Mol Campus látványához. Az illúzió lényege, hogy a Lángtornyok eleve Baku egyik legmagasabb pontján épültek, így távolabbról, például az óváros épületei mögül kikandikálva – igazán magasnak tűnnek. A lábuknál állva sem picik, de közel sem oly magasra törő felhőkarcolók, mint az ember előzetesen hinné.
Az esti találkozónak nem a korábban Európa-bajnoki helyszínként is bevetett 60 ezres Olimpiastadion, még csak nem is a 2019-es Eb-selejtezőnk (3–1-es győzelem idegenben) helyszínéül szolgáló Bakcell Aréna – a Neftci Baku 12 ezres pályája –, hanem az azeri főváros egyik legkeletibb pontján fekvő Dalga Aréna ad majd otthont. A 6500 fős létesítményt 2011-ben adták át, többnyire a helyi utánpótlás-válogatottak bázisa, de játszott itt nemzetközi kupameccset az Újpest is a Neftcivel még 2018-ban. Amennyire kívül esik a belvárostól – több mint 40 kilométer (és mégis ugyanarról a településről beszélünk) –, annyira kellemes a közvetlen környezete, leszámítva a szúnyogokat. A nagy parkoló határain túllépve bármely irányba elindulhat az ember, 500 méternél többet garantáltan nem kell sétálnia ahhoz, hogy a Kaszpi-tenger strandján találja magát. Azt viszont hozzá kell tenni, egyedül, főleg sötétedés után még férfi turistáknak sem javasolják a csatangolást. A helyi közbiztonság megkérdőjelezhetőségét mutatja, hogy ugyan szebbnél szebb villák állnak a környéken, többségük négy-öt méteres – börtönökét idéző – betonkerítés mögött.
Mivel már kora délelőtt 27-28 Celsius-fokot mutatott a hőmérő, ami a következő órákban még emelkedhet, hogy aztán a mérkőzés időpontjára nagyjából ugyanide térjen vissza, a legkevésbé sem meglepő, hogy jó néhány magyar drukkerrel lehetett rövidnadrágban, strandszettben összefutni a környéken. Összesen mintegy 150 szurkoló kísérte el a nemzeti csapatot Bakuba.
A többség a pénteki, svédek elleni zakó ellenére is igyekszik önfeledten élvezni a „kirándulást”. Sokan megvárják a WizzAir csütörtöki közvetlen járatát a hazatéréssel, addig élvezik a tengert és a környező kulturális lehetőségeket, de olyannal is találkoztam, aki egészen szombatig marad, és meglátogatják az innen 60 kilométerre lévő, a világörökség részévé nyilvánított Gobusztán nemzeti parkot. A szikla- és barlangparkban Kr. e. 3000 és 5000 idejéből származó sziklarajzokat is meg lehet csodálni.
Noha Marco Rossi szövetségi kapitány arról beszélt, a mai világban egyetlen válogatottat sem lehet lebecsülni, a magyar szurkolók úgy vannak vele: annyira nem eshetett szét a Rossi-csapat az elmúlt másfél évben sem, hogy a világranglista 119. helyezettje ellen ne jöjjön össze a győzelem.
Tény, a mostani mérkőzést megelőzően hétszer találkozott egymással a magyar és az azeri labdarúgó-válogatott, és eddig a mieink mind a hét összecsapást megnyerték. Mi több, az 1990-es évek második felében lejátszott két-két Eb- és vb-selejtező mindegyikén, valamint a 2019. júniusi Eb-selejtezőn legalább három gólt szerzett a magyar együttes! A 14 éve rendezett dubaji barátságos meccs 2–0 lett, míg a legszorosabb találkozó éppen a legutóbbi, 2019 őszén játszott Eb-selejtező volt, amelyen egyetlen gól döntött a mieink javára (1–0, Korhut Mihály), akik a százszázalékos mérleg mellett imponáló, 19–2-es gólkülönbséget tudnak felmutatni.
A magyar válogatott ugyanakkor 2024 októbere óta nem tudott győzni, legutóbbi öt tétmeccsén négy vereség és egy döntetlen a mérlege. Ha a kilenc találkozó óta nyeretlen (2 döntetlen, 7 vereség) Azerbajdzsánon sem sikerül felülkerekedni, úgy a 2018 óta tartó Rossi-éra legpocsékabb szériáját írhatják újra Szoboszlai Dominikék (2021-ben három döntetlennel és három vereséggel volt hatos nyeretlenségi sorozata a válogatottnak).
A szövetségi kapitány hétfőn elárulta, legalább négy helyen változtat majd a nemzeti csapat kezdőjén a pénteki 2–0-s zakó alkalmával pályára küldött együtteshez képest. Ami biztos: ha csak nem jön közbe egy sérülés az utolsó pillanatban, a Ferencváros támadója, Varga Barnabás és a Blackburn Rovers kapusa, a nemzeti színekben első fellépésére készülő Tóth Balázs is kezdő lesz a Dalga Arénában.
Az őszi világbajnoki selejtezőket megelőző utolsó összecsapásról élő szöveges közvetítéssel és helyszíni összefoglalóval jelentkezik az Index.