Pénteken kezd a magyar férfi válogatott a kézilabda-vb-n, amiről kijuthat a 2012-es olimpiára. A két évvel ezelőtti világbajnokság hatodik helyét látatlanban mindenki elfogadná most Svédországban is, hiszen olimpiai pótselejtezőt érne.

A lényeg lecsupaszítva: a tizennégy európai résztvevőből hét az egyik, hét pedig a másik ágon indul. Ha hármat az águnkon megelőzünk, minimálisan rendben vagyunk, játszhatunk a hetedik helyért, de optimális esetben a nyolcadik helyezés is olimpiai tornát ér: az Európa-bajnokságot a pekingi olimpia előtt is olyan válogatott nyerte meg, amelyik nem volt világbajnok (Dánia), de a 2-7. valamelyikét elcsípte. Izland például négy éve világbajnoki nyolcadikként jutott ki az olimpiára, miután a pótselejtezőn megverte még Norvégiát. Az olimpián aztán ezüstérmesek lettek.

Három válogatottat szerencsés esetben már a csoportban megelőzhetünk, ehhez viszont meg kellene vernie mindjárt az elején a már említett Izlandot és Norvégiát. Ha a két meccsből négy pont lenne, mint 2007-ben, lehetne bátran előre tervezni, de akkor is csak óvatosan. Igaz az eredmények várhatóan úgy alakulnak, hogy a hibátlan rajt két tét nélküli meccset is hozhat.

Az egyik az osztrákok elleni csoportmeccs lehetne, amelyiket akár már csoportelsőként is lehetne várni. A másik a középdöntőbeli francia találkozó, amelyiket a nagy favorit vélhetően már csoportelsőként vár, és ha nem törné össze magát, mint a 2008-as Eb-n, máris beljebb lennénk újabb két ponttal.

Papíron nem megoldhatatlan, ám az ellenfelek is játszanak. Mielőtt gondosan elterveznénk, hogyan szerzünk érmet, térjünk vissza a földre: a csapatot a fogadóirodák a végső győzelemre a tizenegyedik legesélyesebbnek adják, a csoportgyőzelemre is magasabb az oddsa, mint Izlandnak vagy akár Norvégiának.

A legnagyobb szaklap Magyarországot a tizedik helyre tette. Mindkét rangsorban, helyezésben közös, hogy egyik sem ér olimpiai selejtezőt.

A magyar válogatott folyamatosan képes meglepetésekre, és ezen a vb-n jó lenne kikerülni a „bárkit megverhet, de bárkitől ki is kaphat” kategóriából. Értelemszerűen a tagmondat második részét szeretnénk elhagyni.

Felesleges azon rágódni, hogy miért nem vállalta a szereplést Nagy László, vagy milyen rosszul jött Laluska Balázs sérülése, Mocsai Lajos kapitány szerint az a legnagyobb kérdés, meddig elég a tehetségünk. Borzasztó nehéz előre megjósolni, és a mesteredző is kitérő választ adott arra, hogyan fog vasárnap ébredni a két kemény meccs után.

„Nem leszek ennyire feszült, az biztos” – mondta. Arra, nem akart válaszolni, hogy milyen eredmény születik az első két meccsen, érthetően nem felelt.

„Ilyen jó szellemiségű csapatban még sohasem játszottam” – ezek már Ilyés Ferenc szavai, aki a kapitány szerint érdemtelenül kevés lehetőséget kapott a Lemgóban, szerinte a székelyudvarhelyi születésű átlövő kiváló teljesítmény fog nyújtani.

„Sokféle összetételű válogatottban játszottam már, de azt még sohasem éreztem annyira, mint most, ha a padról feláll valaki, akkor bízhatok benne, mert ha hibázik is, az utolsó leheletéig küzdeni fog. Hihetetlenül tudunk egymásért hajtani. Valamennyien, egyformán akarjuk a sikert, mert ez a korosztály nagyjából együtt nőtt fel. Magam kívülálló vagyok, de ugyanabban az életkorban vagyunk, hasonló a felfogásunk és a szemléletünk, és egymásért nagyon sok mindenre képesek vagyunk. Talán el sem hisszük, hogy egyáltalán kikaphatunk. Mindannyiunk előtt a magyar válogatott a legfontosabb, mert erős a nemzeti kötődésünk, együtt éltünk át meccs utáni katarzisokat. Talán így tudom legjobban összefoglalni, miért írom nagy Cs-vel a csapat nevét” – tette hozzá a jobbkezes átlövő.

Persze Ilyés sem mert esélyt latolgatni, de megígérte, megszakadnak egy jó helyezésért. Ilyést a torna azon szakaszában – a harmadik meccstől - tehermentesítheti majd Carlos Perez, amikor már kezd fáradni. A védekezésnek ugyanis - Laluska kiválásával - ő az alapembere, pótolni nem is lehet a jelenlegi állás szerint, ezért is kell, hogy a kubai születésű átlövő támadásban átvegye a szerepét.

„Perez nagyon sokat köszönhet Magyarországnak, ezért is adna vissza még valamit. Példás a hozzáállása a válogatotthoz” – magyarázta Mocsai másodedzője, Juhász István. A kapitány kifejtette, mivel mást nem tehetett, tudomásul vette, hogy az első két meccsen nem számíthat a csapatba könnyen beilleszthető játékosára.

Perez az első két meccsen nem játszhat, hármat vállalt, de ha a hetedik hely lenne a tét, nyilván át lehetne írni azt a szerződést, amelyiket a klub a válogatottal kötött.

Egyelőre viszont még nem tartunk ott, induljunk csak ki az első meccsből. A rajttal nem szokott gond lenni, vertük már a spanyolokat (2008) és a dánokat (2007), most azt az Izlandot kellene, amelyik a legutóbbi Eb-n szerény döntetlennel rajtolt az osztrákok ellen.

A játékosokban viszont rossz emlékek maradhattak Izlandról, amelyik éppen a 2008-as Európa-bajnokságon csúnyán elintézte a csapatot a középdöntőben. Addigra a magyar játékosok elfáradtak, súlyos zakót kaptak. A 36-28-as vereséggel az is eldőlt, hogy lemaradunk a pekingi olimpiáról.

Izland legjobbja talán még mindig Olafúr Stefansson a Löwenből, de abból ki lehet indulni, hogy már nem a Ciudad Real tagja, mint fénykorában. A BL-győztes Kielből így is van egy játékosuk, Palmarsson húzóemberré vált már tavaly is, az Eb-harmadik helyezett csapatban.

Ezt az Izlandot kellene verni, hogy győzelemből érkezzünk a kevesebb spílerrel, de sokkal keményebb játékosokkal felálló norvégokhoz. Mert egy vereség után felállni másnapra irtózatosan nehéz lenne.

„Erre is próbáltunk felkészülni a lengyelországi tornán, folyamatosan cserélni, hogy tűzben tudjuk tartani a játékosokat. A szakmai stábnak lesz a dolga, hogy jól felépítse ezt a tornát” – állította Juhász. Mocsai annyit tett hozzá, hogy a sebességünk megőrzése az egyik alaptétele a vb-nek.

"Az egészséges rizikóvállalás, a belső motiváció fenntartása, a megfelelő stratégia, a csapat homogenitásának, erköcsi erejének megőrzése, valamint a kreativitás megvalósítása téthelyezetekben" - a mesteredző szerint ezek a tényezők lehetnek a sikeresség kulcsai.

És akkor kikkel kell felvenni a harcot: a kapuban Fazekas Nándorral, akinek gyereke született, és nem tudott végig a csapattal együtt készülni. Nélküle, bravúrjai nélkül elképzelhetetlen a sikeres szereplés, megbízhatóan jó átlagot hoz. Cseréje, Mikler Roland a BL-ben edződött, heteseknél fontos szerepe lehet, de átmeneti pihenőt is kaphat Fazekas, ha kell.

Mindkét szélen két-két egyforma képességű játékosunk van. A jobb oldalon Iváncsik Tamás és Gulyás Péter régóta osztozik a hatvan percen Veszprémben,

A baloldalon Iváncsik Gergő maga sem tudja, milyen állapotban van, miután egy vírusos betegség kiütötte. Ha hiányzik belőle a rá jellemző dinamizmus, Törő Szabolcs pótolhatja. Ő alapvetően a második számú játékos a poszton, de igazolta az utolsó, megnyert tornán, hogy hozzá lehet nyúlni bátran.

Az átlövőket részben már érintettük, Ilyés mellett a két első meccsen ott van Katzirz Dávid, aki lövőerőben és pontosságban sokat fejlődött. A másik oldalon nagy a baj, egyetlen balkezes van, Mocsai Tamás. Nagy Kornél lehet a cseréje, bár ő jobbkezes. A szlovénok elleni selejtezőn azonban megmutatta, lehet rá számítani. Nagyot irányítóban is be lehet vetni, de valószínűleg erre nem lesz szükség, mert Császár Gábor és Lékai Máté jó formában vannak.

A beállókat hagytuk a végére, nem véletlen, hogy hárman vannak, a csapatkapitány Gál Gyula mellett Schuch és Zubai. Schuch hármas védő, alapembere a védekezésnek Ilyés mellett. Zubai kettesben védekezik, ha mindketten bent lesznek, máris rohanhatnak a kapu elé, és átmenetileg, első lendületből lehet olyan felállásunk, amikor két beálló lesz a kapu előtt. Utána jöhet egy csere, és átrendeződtünk támadásra.

Három csapat emelkedik ki a mezőnyből: Franciaország, Dánia, Horvátország. Az utánuk jövők harcolnak még hat helyért. Velük kell nekünk is.