A magyar férfi kézilabda-válogatott Európa-bajnoki nyolcadik helyét egy győzelemmel (Franciaország), három döntetlennel (orosz, spanyol, horvát) és két vereséggel (Szlovénia, Izland) érte el. Ha a horvátok ellen nem 24-24, hanem nyerünk, hatodiknál rosszabbak nem lehettünk volna. Ha az egyik vereség (Szlovénia vagy Izland) nem csúszik be, az elődöntőre is lehetett volna esélyünk.

A nagy eredmény azonban nem jött ki a csapatból, de az áprilisi olimpiai selejtezőben kijöhet, illetve a londoni olimpián is. (Az olimpia sokkal könnyebb az Eb-nél, mert öt ellenfelet ismerünk előre, mindig van egy pihenőnap, az Eb-n a két vereséggel rajtoló Szlovénia váratlanul jutott a tizenkettőbe.)

„Túlvagyunk már az Európa-bajnokságon, már a klubbal készülünk, a hétvégén a lengyel Kielcét vernünk kellene, hogy a második helyen maradjunk a Veszprémmel a BL-ben. Sokkal okosabb nem lettem az elmúlt egy hétben, pedig keresgéltük az okokat már kint is, itthon is. Ha netán nem ezt tettem volna, az újságírók emlékeztettek rá” – kezdte humorral Ilyés Ferenc csapatkapitány.

Hozzátette, Izlandtól ki lehet kapni, mert a Bundesligában játszik a csapat többsége, de Szlovéniától egyszerűen nem szabad.

„Azt az egy meccset sajnálom az egész tornáról, engem ki is állítottak a 39. percben. A szlovén fiatalokat nem ismertük, de ettől még meg kellett volna fogni őket. Tudom, hogy Fazekas Nándi magára vállalja a vereséget, mert kevés labdát fogott, és ha még hármat megfog, akkor már nyerhettünk volna, és nem tűntek volna fel a csapat esetleges hiányosságai. Az a meccs csőd volt. Szívtuk magunkat, fizikailag jobban rendben voltunk, mint az izlandiak ellen. Izland ellen beszűkültünk, elfogyott a játékunk, fizikálisan is kimerültünk, erőlködtünk, középen erőltettünk mindent, gondolatban is lassúak voltunk, nemcsak sebességben. Ezt kellene elkerülni rövid távon. Szlovénia ellen már gyorsultunk, de nem eléggé, a védekezésben látszott ez leginkább. Akárhogyan is ragozzuk ezt a dolgot, ellenük tilos lett volna kikapni.”

Ilyés egyetértett azzal, hogy a felszabadultság is hiányzott a játékukból a két vesztes meccsen, leginkább csak arra készültek, valahogy menjenek tovább a csoportból, tehát három csapatból készültek fel igazán.

„Láttam én is a szigorú számokat, ha legalább 25 gólt dobtak ellenünk, nem nyertünk. Ez a nemzetközi kézilabda tendenciája. Ha valakit ez alatt tartunk, hatalmas a nyerési esély. Velünk is így történt. Ha 24 gólon tudjuk tartani az ellenfelet – ehhez kell a védelem és a kapus kiváló összhangja -, akkor csak kifejezetten rossz támadójátékkal nem tudunk nyerni, vagy legalább egy pontot elcsípni.”

A torna hozadékaként megemlítette: jó érzés azzal szembesülni, hogy bárkit meg tudunk verni, de kegyetlen, hogy az olimpiáról biztosan lemaradó szlovénoktól kikaptak. „Az a vereség azt mutatja, a sokszor ismételt mondat második fele igaz, bárkitől ki is kaphatunk. Az önbizalmunknak viszont mindenképp jót tesz, hogy félnivalónk már senkitől sincs.”

„Csak egy kicsi kellett volna, hogy átlendüljünk a holtponton. Ez a kicsi jöhetett volna tőlem, a kapuból, a szélről, ez a kicsi azonban hiányzott. Mi mást mondhatnék: ezeket kell korrigálnunk a közeljövőben. Hogy akkor is tudjunk nyerni, amikor nem csillogunk. Már áprilisban is.”

Ilyés figyelmeztetett, nem szabad lebecsülni sem Macedóniát, sem Brazíliát a húsvéti olimpiai selejtezőben. „Előbbi újra félig hazai pályán játszhat, mert 15 ezres Göteborgban a macedón kolónia. Utóbbival megszenvedtünk a világbajnokságon. A macedónokat idegenben ugyan héttel vertük, de nem szabad abból a meccsből kiindulni, mert nem játszott Kiril Lazarov, míg a hazai visszavágón már csak három volt a különbség. Azt érdemes támpontként venni, bár erre a csapatra az elbizakodottság sohasem volt jellemző.”