Amikor 25-27 gólt lőtt az ellenfelünk, akkor volt győzelmi sansz. Rohanással nem vertünk meg senkit. Dujsebajev a sebességre szeretett volna építeni.
De sokat lépett közben. A másik oldalon Mikler véd nagyot.
Amikor 25-27 gólt lőtt az ellenfelünk, akkor volt győzelmi sansz. Rohanással nem vertünk meg senkit. Dujsebajev a sebességre szeretett volna építeni.
Iváncsik csinálta meg neki a helyet.
Egyszerűen fölé bombázott.
De legalább jól passzolta ki a szélre a labdát Pásztornak.
Ancsin védekezett belül.
Úgy dobta be a fal fölött, mint ha ott sem lettünk volna.
Bodó tette fölé. Előtte lement pár támadás gól nélkül, az jó, hogy a dánok nem dobtak, de mi sem kerültünk közelebb így.
Majdnem kiszakadt a háló a bal felsőben.
Ez a kérdés motoszkált a fejemben. Szerintem nem.
Nyolc lövésből hét gól, és mellé hét gólpassz.
Mellé ment a lövés, nem kellett belenyúlnia. Viszont csak kérni kellett, sorban a második támadásunk végén kapunk hétméterest.
Most sokkal másabb lenne a hangulatunk, ha két nappal korábban találunk rá, az oroszok ellen. Igaz akkor kettőből csak egyet lőtt be.
Kár, hogy nem kapunk minden támadás végén hétméterest.
Norvégia 4 ponttal várja a középdöntőt, vagyis még egy győzelemmel az egyik olimpiai selejtezős helyet biztosan megszerzi.
De nagyon úgy látszik, a csapatépítés nem az ő ligája. Sztárok menedzselni, és azokat kezelni, tűzben tartani egészen más, mint rutintalan játékosokat bedobni. Miközben rutinosak tévén keresztül nézik ezt a szenvedést.
Marad a szünetre 18-10.
Mert nekünk a svédeket kellene majd megverni a középdöntőben, és valahogy még kellene egy bravúr.
Igaz ezzel a játékkal senki ellen sem lesz esély.
Legalább nem lesz közte 10 a szünetre.
Aztán Gazdagnak tette a szélre, aki meg is lőtte az első gólját az Eb-n.
Végre valami.