2015 után ezúttal sem sikerült a legjobb nyolc közé jutnia a női kézilabda-válogatottnak, egy jobb csapattól kapott ki. Fellángolásaink voltak, de egy tisztes vereségnél többre nem futotta.
A magyar női kézilabda-válogatott az olimpiai ezüstérmes Franciaországgal találkozott a világbajnokság nyolcaddöntőjében. Számunkra az egyik legkellemetlenebb rivális volt ez a csapat, hét éve nem vertük őket, és fizikailag igazán komoly megterhelést jelent velük szemben küzdeni. Erősek, gyorsak, magasak és dinamikusak.
A franciák azért nem nyerték meg a csoportjukat, mert rögtön az első körben, amikor még kevésbé voltak ráhangolódva a tornára, váratlanul kikaptak a szlovénoktól.
Nem mi voltunk az esélyesek, és a szurkolók sem tartottak olyan számban a mieinkkel, mint a csoportmeccsekre, akkor igazi vb-hangulat volt. A lipcsei egy lényegesen nagyobb csarnok, így megszűnt az a katlanjelleg, ami péntekig a mieink meccsének sajátossága volt.
Az első 10 perc után úgy is vezettek 5-2-re a franciák, hogy gyorsan kettős emberhátrnyba kerültek, de mivel épp akkor, a legfontosabbkor hibázott hetest Görbicz - Leynaud kiszámította, mi következik a lövőcsel után -, csak egy góllal hoztuk azt az időszakot.
Az első negyedóra végén 7-4 volt oda, Rasmussen időt kért, szokásához hűen bátran forgatta a csapatát, 10 perces etapokat akart adni a játékosoknak, hogy frissek maradjanak, és sebességben felvegyék a versenyt.
Aztán két indításgóllal – Schatzl és Bódi - közelebb jöttünk, a harmadik indítás azonban centikkel hosszabb lett, így az egyenlítés nem sikerült. Houette azonban nem hibázott a szélről, Kovács Anna hetese is kimaradt azonban, Lacrabere viszont az egész magyar védelem előtt elvitte a labdát, és bevágta. Sőt, még két percet is kiharcolt, nem tudták megfogni, bár ütötték és tolták.
Egyenlítés helyett így 6-9 lett, Schatzl gólt lőtt, Bíró két óriási védéssel hozta fel a csapatot, Zácsik pedig egy szerencsés góllal megint egyre csökkentette a hátrányt.
Bíró újabb félelmetes bravúrja után – Landre a beálló pozíciójából nem találta meg a helyet - Kovacsics egyenlített (9-9) a 23. percben, Krumbholz kapitány pedig időt kért.
A Siófokon légióskodó Nze Minko egy átlövéssel meg is mutatta, mit szeretne viszontlátni az edző, a félidőre háromgólosra hízott az előnyük, Pineau akkor kapta el a fonalat. 14-11-et mutatott az eredményjelző.
Görbicz hetest harcolt ki, Kovacsics végre ezt már értékesítette, Landre is megtalálta beállóban, hogy mit kell tennie a Fradi kapusával szemben. A 38. percben másodszor lett négy közte (14-18), Görbicz duplája viszont a legjobbkor jött, Landre-t viszont nem sikerült kikapcsolni a követkető támadásnál, amikor már úgy látszott, megvan a labda.
A 46. percre 23-18-ra módosult az állás, és akkor már érezni lehetett, hogy
Mert egyre pontatlanabbak lettek a lövések, és fogyott az ötlet is támadásban, míg az ellenfél nem lankadt egy pillanatra sem.
Kovacsics gólja jókor jött, de kettővel válaszoltak rá, a becserélt Janurik védései fontosak voltak, de csak azt tudta elérni vele, hogy ne nőjön még inkább a különbség.
A hajrában levittük a kapust, a franciák már vissza is vettek a tempóból, mindent megpróbált Rasmussen, Lukács a jobbszélről faragott is a különbségen a hajrában.
Ami végül pont három gól lett (26-29) a differencia, és most látszik, mennyire fájó, hogy kimaradt a meccs közben három hetes is. Még az is lehet, hogy a meccs egész képe másként alakul, ha bemennek.
Jegyzőkönyv: