Ezúttal nem mentálisan, hanem fizikailag maradt alul a magyar válogatott Svédország ellen a női kézilabda-Európa-bajnokság középdöntőjében. A vereség rendkívül beárazza a hazai szakmai munkát annak fényében, hogy a mieinknek három nap pihenőjük volt, a svédek viszont két nappal a találkozó előtt élet-halál összecsapást vívtak Norvégia ellen.
Három nap pihenő és egy pozitívumokat is magában hordozó, Dánia elleni szoros vereség után lépett pályára a magyar női kézilabda-válogatott Svédország ellen, amely két nappal a mieinkkel szembeni összecsapás előtt rendkívül nagy iramú, élet-halál mérkőzést vívott Norvégia ellen, és végül 25–23-ra alulmaradt.
A magyar válogatottnál elmondták, hogy kifejezetten jól jött már a hosszabb pihenőidőszak, és előzetesen még abban is bizakodhattunk, hogy a skandináv derbi után fáradtabb és az elődöntőt nagy eséllyel bukó, ezáltal kevésbé motivált svédek ellen lehet esély a meglepetésre.
A keretben ezúttal csak egy változás történt, ami azt is jelzi, hogy valószínűleg Golovin Vlagyimir is elkezdte ezeket a húzásait jobban igazítani az aktuális eseményekhez. Az előző mérkőzéshez hasonlóan Szemerey Zsófi volt az egyik kimaradó, az irányító Tóth Eszter helyére pedig beálló posztra érkezett Pásztor Noémi.
Gyors gólváltással indítottak a csapatok, Svédország a mérkőzés elején 4–1-re is ellépett, azonban a két hibával kezdő Klujber Katrin góljaival, valamint Vámos Petra és Kuczora Csenge betöréseivel gyorsan visszakapaszkodott a nemzeti csapat, és előbb kiegyenlített, majd 5–4-nél át is vette a vezetést.
A kapusteljesítmény sem az ellenfélnél, sem nálunk nem volt magas szintű, ebben azonban kiemelt szerepe volt annak, hogy
a magyar válogatott nagyon jól támadta az egyes és kettes közötti területeket, míg a svédek rendezetlen védelem ellen, valamint beállóból is sok gólt szereztek.
Azonban míg az ellenfél rendre megtalálta a Győrben játszó Linn Blohmot, addig nálunk Füzi-Tóvizi Petra gólja után szinte észrevehetetlenek maradtak a beállók. Azt viszont sikerült megtanulni a dánok elleni összecsapásból, hogy a skandinávok inkább kettes külsőn engedik be az átlövőket, és a szélekre jobban figyelnek.
Az így kialakuló nagy területeket a svéd egyesek és kettesek között nagyon jól sikerült kihasználni, a magyar válogatott a mérkőzés során 8 betörésgólt szerzett 11 próbálkozásból, bár ebből a másik oldalon sem volt hiány. Amellett, hogy Linn Blohm, valamint Anna Lagerquist is elképesztő munkát végzett, és gólokat lőtt beállóból, a ketteseknél, főleg a védelem bal oldalán nagyon sokszor lőttek ziccert az ellenfél játékosai.
9–8-as magyar vezetésnél a svéd szövetségi kapitány, Tomas Axnér időt kért, majd a mérkőzés irányítását nem sokkal ezután átvette Svédország. A védekezésük egyértelműen felkeményedett, és a montenegrói játékvezetők sokszor engedtek el kérdéses szituációkat. Igaz, ezeket konzekvensen fújták, és mindkét oldalon hasonló döntéseket hoztak.
Egy olyan játékelem volt, amit a svédeknél nem fújtak be, míg a mi támadásainknál igen: a belemenés.
Ezenkívül azonban következetesen vezették a mérkőzést, és egyáltalán nem jelentettek végeredményt befolyásoló tényezőt.
10–9-nél utoljára vezetett a találkozó során a magyar csapat, majd egy 4–0-s sorozattal a svéd válogatott megfordította a mérkőzést, és ezt az eredményt sokáig tartották is. A félidőre végül 18–15-ös hátránnyal fordulhatott a magyar együttes.
A második játékrész idején még az elején sikerült visszajönni egy gólra 19–18-nál, azonban ezt követően rengeteg technikai hibát vétett a magyar válogatott. Összesen 16 labdát adtunk el a mérkőzés során.
A kettesek ezúttal sem voltak a helyükön, amit Jamina Roberts használt ki többször is kíméletlenül, majd Albek Anna beállása után a hármasainkkal is azt csinált, amit akart. Ami kifejezetten bosszantó volt, hogy
jóval több pihenőidő után is sokkal jobban fáradt a magyar válogatott, mint az ellenfél, a kipattanókra jellemzően a svédek értek oda, és a gyors támadásaikkal a mérkőzés vége felé már nem tudott mit kezdeni a magyar védelem, sokszor még rendeződni sem sikerült.
A játékrész közepén Albek Annát küldhették volna ki piros lappal a játékvezetők, miután arcon találta Kristin Thorleifsdóttirt, azonban megúszta kétperces kiállítással, ami már a második volt neki. Albek egyébként játékperceihez mérten az egyik leginkább büntetett játékos az Európa-bajnokságon, ami természetesen nem annak köszönhető, hogy kiváltképp brutális védő lenne, hanem annak, hogy nem tudja felvenni a nemzetközi mezőny ritmusát, és emiatt sokszor elkésik.
A montenegrói játékvezető páros azonban ebben a tekintetben is következetes volt, hiszen nem sokkal később Linn Blohm osztott ki egy könyököst Kuczora Csengének – akit ezután ápolni is kellett –, miközben helyet csinált magának támadásban a gólja előtt, azonban a játékvezetők ezt a megmozdulást egyáltalán nem is szankcionálták, a találatot pedig megadták.
A végjáték felé közeledve a svédek elléptek öt góllal is, és bár Debreczeni-Klivinyi Kinga betöréseivel sikerült visszakapaszkodni három találatra, a fontos szituációkban ismét belehibáztunk, Roberts pedig egyedül szétszedte a védelmünket, így kialakult a 30–25-ös végeredmény, amivel eldőlt, hogy Magyarország középdöntős csoportja hatodik helyén, azaz összesítésben a 11. vagy a 12. helyen végez a tizenhat csapatos Európa-bajnoki mezőnyben.
A mérkőzés utáni napon Kuczora Csenge úgy fogalmazott az MTI-nek:
annál sokkal többet tudunk, mint amit ott mutattunk. (...) Az akarással nem volt probléma, de valami plusz hiányzott a játékunkból.
Golovin Vlagyimir a mérkőzés után azt mondta az M4 Sportnak, hogy szerinte nem lesz reális a magyar válogatott végső helyezése. Bár az értékeléssel még mindenképpen érdemes megvárni a szlovénok elleni összecsapást,
érdemes felidézni a szövetségi kapitány kinevezésekor tett nyilatkozatát, amikor rámutatott: szerinte a magyar együttes reális helye valahol a 8. és 12. hely között van a világon.
Ha azt nézzük, hogy a mi játékosaink jellemzően magyarországi középcsapatokban, valamint a bronzérmes Debrecenben játszanak, míg a svédek közül sokan hazájukban vagy dán, esetleg francia, nem a közvetlen nemzetközi élmezőnyhöz tartozó együttesekben, akkor az a még mindig sokszor a világ legerősebb bajnokságának nevezett NB I-et is beárazza.
Ahol pedig a legnagyobb különbség van, az a fizikai állapot. Azt kívülről is lehetett látni, hogy mennyivel jobb kondícióban vannak a svéd játékosok, és ez a kemény ütközésekben is meglátszott, amivel folyamatosan megakasztották a támadásainkat.
Már az első félidő végén is érdekes volt látni, hogy
a két napja még élet-halál mérkőzést vívó svédek teljesen kényelmesen tudtak kettőt cserélni támadás és védekezés között,
míg nálunk az egy csere ellenére is sokszor rendezetlen fallal találták szembe magukat, és szereztek könnyű gólokat. Nekünk ezt egyébként egyszer sikerült mindössze kihasználnunk gyors középkezdésből Klujber révén az első játékrészben.
A jelenet, ami a legjobban leírja a két válogatott fizikai állapota közti különbséget, az Klujber Katrin labdaszerzése volt az 52. percben. Azt lehetett már látni, hogy a magyar játékosnál akadozik a labdavezetés, azonban a teljes csapatból mindössze Korsós Dorina indult a támadással, a másik szélen pedig Töpfner Alexandra sehol nem volt.
Ehhez képest a svédek hárman sprinteltek hátra, és Korsós Dorinát végül az ellenkező oldali lövő pozícióból visszafutó Jenny Carlson állította meg.
Hogy még elkeserítőbb legyen az összkép, a játékpercekre is érdemes pár pillantást vetni úgy, hogy ismételten kiemeljük a tényt: Svédország két nappal azelőtt még Norvégiával játszott nagy iramú összecsapást, míg a mieinknek három pihenőnapjuk volt.
A magyar válogatottat úgy őrölte fel teljesen az ellenfél, hogy
a svédeknél Emma Lindqvist, Nathalie Hagman és Linn Blohm is egyaránt 50 percet töltött a pályán,
valamint a balszélső Elin Hansson 46-ot. Nálunk ezzel szemben csak Győri-Lukács Viktória játszott 43 percnél többet, egészen pontosan 49-et.
A játékpercek mellett még érdemes olyan, a kézilabdában elsőre lényegtelennek tűnő statisztikákra is ránéznünk, mint a labdabirtoklás vagy a passzok száma. Ebben a tekintetben mi voltunk a jobbak, 55 százalékban birtokoltuk a labdát, és a svédek 772 passzával szemben nálunk ez a szám 941 volt.
A probléma ezzel csak az, hogy a sok passz és a nagyobb arányú labdabirtoklás azt jelzi, hogy lassabban tudtuk befejezni a támadásainkat, és kevesebb könnyű gólt tudtunk szerezni, ami végül jobban felőrli a magyar válogatottat, mint az ellenfelet.
A könnyű gólok témájához kapcsolódóan azt is mindenképpen ki kell emelni, hogy bár százalékosan Szikora Melinda teljesítménye ezúttal is elmaradt Johanna Bundsenétől, a védések számát tekintve ezúttal ő volt a jobb. A teljes mezőnyt tekintve, ha a védések számát nézzük, akkor Szikora a nyolcadik legjobb az Európa-bajnokságon.
Az alacsony százalékos teljesítmény annak köszönhető, hogy a teljes mezőnyben ő kapta a messze legtöbb lövést, egészen pontosan 135-öt, és ezeknek a jelentős része tiszta ziccerből, főként beállóból és a ketteseinknél történő betörésekből érkezett.
A magyar válogatott szerdán 15.30-kor Szlovénia elleni zárja az Európa-bajnokság küzdelmeit.
(Borítókép: Debreczeni-Klivinyi Kinga (b), Kácsor Gréta (b2) és Bordás Réka (j), valamint a svéd Jamina Roberts a női kézilabda-Európa-bajnokság Magyarország–Svédország-mérkőzésén a ljubljanai Stozice Arénában 2022. november 14-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)