Index Vakbarát Hírportál

Nagyon nehéz lesz olimpiai kvótát szereznie a férfi kéziválogatottnak

2023. január 11., szerda 18:27

Elkezdődik az olimpiai kvalifikációs világbajnokság Svédországban és Lengyelországban. A magyar válogatottnak a nyolcba kellene kerülnie az olimpiai kvalifikációs tornához, ehhez azonban minden bizonnyal meg kellene nyernie a csoportját, ami már önmagában is nagyon nehéz feladat.

2023. január 11-én megkezdődik a jövő évi, párizsi olimpia szempontjából legfontosabb világverseny a férfi kézilabdában. A világbajnokságot immár másodszorra rendezik meg 32 csapatos lebonyolítási rendszerben, ezúttal Svédországban és Lengyelországban. Maga a lebonyolítási rendszer már 2021-ben is hagyott kivetnivalót maga után, hiszen a 24 csapatos rendszerhez képest sokkal nagyobb jelentősége van a sorsolásnak.

A magyar válogatott Izraelen keresztül jutott ki a világbajnokságra, ahol a kudarcos Európa-bajnoki 15. helyezés miatt a harmadik kalapba kapott besorolást. A magyar együttesnek kimondott célja, hogy odaérjen az olimpiai kvalifikációs tornát érő helyek valamelyikére.

Hogyan is működik a kvalifikációs rendszer?

Az olimpiára kijutni igen nagy kihívás, és a sportág Európa-központúsága miatt az öreg kontinens csapataira ez még inkább igaz. Szinte minden esetben van egy-egy nagy lemaradó, legutóbb a horvátok jártak pórul. Az olimpián 12 válogatott vehet részt, és automatikus kvótával rendelkezik a rendező ország (ezúttal Franciaország), valamint Óceánia kivételével az összes kontinensbajnok, illetve a világbajnok.

Ez azt jelenti, hogy összesen hat válogatott jut ki automatikusan az ötkarikás játékokra, és a fennmaradó helyekről kvalifikációs tornák döntenek.

Itt a válogatottakat három négycsapatos csoportba sorolják be, azaz 12 csapat küzd a fennmaradó hat kvótáért. A kvalifikációs tornán a helyek felét a világbajnoki helyezés alapján osztják, a másik felét pedig a kontinenstornák második, illetve néhány esetben harmadik helyezettjei kapják meg.

 I. kvalifikációs torna  II. kvalifikációs torna  III. kvalifikációs torna
vb-2. vb-3.  vb-4. 
vb-7.  vb-6.  vb-5. 
Amerika-2. Afrika-2. Eb-2. 
Ázsia-2.  Eb-3. Afrika-3.

De mit is jelent ez a magyar válogatottra nézve? Mivel az egyik vb-esélyes Franciaország a rendezője a 2024-es olimpiának, ezért nagyon valószínű, hogy a legjobb nyolcba kerülés már automatikus kvótát jelentene valamelyik kvalifikációs tornára. Alapesetben a világbajnoki második és hetedik helyezés közötti eredményt elérő válogatottak kerülnének ide, azonban ha az egyik rendező ország vagy valamelyik kontinensbajnok bejut a legjobb hétbe, akkor a végső sorrenden azt a válogatottat gyakorlatilag átugorva kell kiosztani a helyeket.

Ez általában azt eredményezi, hogy a világbajnoki nyolcadik helyezett válogatott is kap egy esélyt az olimpiai kvalifikációra.

Idén azonban még bonyolultabb lehet a történet. Ami valószínű forgatókönyv, hogy a világ- és a jövő évi Európa-bajnok személye nem egyezik, és utóbbi bejut idén a legjobb nyolcba a világbajnokságon. Ez általában így szokott történni, ezzel még nincs is semmi probléma.

Ami viszont összezavarhatja az eseményeket, az az, hogy ha a francia válogatott bejut a legjobb nyolcba – amire nagy esély van –, akkor már a világbajnoki kilencedik helyezett is bejut a kvalifikációs tornák valamelyikére, ráadásul az Afrika-bajnokság nagy esélyese, a legutóbbi olimpia elődöntőse, Egyiptom is odaérhet a legjobb nyolcba.

Ha mindkettő összejön, az azt jelentené, hogy a kilenc és tizedik helyezett válogatott is bejut valamelyik olimpiai kvalifikációs tornára.

Ez azért okozhat problémát, mert ezekért a helyekért nem rendeznek helyosztót, és a középdöntős csoportok harmadik helyezettjeinek addigi eredményei alapján osztják ki őket.

Ez azt is jelenti egyben, hogy az E–F, valamint a G–H középdöntős ágak csapatai előnyben lesznek az A–B, illetve a C–D ágak válogatottjaival szemben, hiszen az utolsó fordulót ezekben a középdöntős csoportokban egy nappal később rendezik, és a harmadik hely várományosai tisztában lesznek azzal, hogy milyen eredményt kell elérniük a jobb helyezésre való besoroláshoz.

 A csoport B csoport  C csoport  D csoport  E csoport  F csoport  G csoport  H csoport 
Spanyolország Franciaország  Svédország  Izland Németország Norvégia Egyiptom Dánia
Montenegró  Lengyelország Brazília Portugália Katar Észak-Macedónia  Horvátország Belgium
Chile Szaúd-Arábia Zöld-foki Köztársaság Magyarország Szerbia Argentína Marokkó Bahrein
Irán Szlovénia Uruguay Dél-Korea Algéria Hollandia USA Tunézia

Meg kellene nyerni a csoportot

A magyar válogatott tehát ebből a szempontból hátrányban van, hiszen a nemzeti csapat a D csoportba kapott besorolást Izland, Portugália és Dél-Korea mellé, míg a középdöntő szempontjából releváns, C jelű kvartettbe az Európa-bajnok Svédország, valamint Brazília, a Zöld-foki Köztársaság és Uruguay került.

Ahhoz, hogy valamelyik olimpiai kvalifikációs tornára eljusson a válogatott, ebből a nyolcasból az első kettőbe, szerencsésebb esetben az első háromba kerülést kell elérni. Ugyanakkor érdemesebb a célkitűzést lefordítani az előbbire, mert a 9–10. helyezésre játszani középdöntős csoportharmadikként eléggé rizikós.

Közvetlen csoportellenfeleink közül Izland és Portugália ismerős lehet a hazai rendezésű, tavaly januári Európa-bajnokságról, ahol előbbitől egy góllal kikaptunk, utóbbit pedig ugyanekkora különbséggel megvertük. Dél-Korea eléggé sötét ló, kicsit hasonló a helyzet velük ebben a csoportban, mint amilyen a női kézilabda-válogatott esetében volt Svájccal.

A nyolc közé kerüléshez valószínűleg meg kellene nyerni ezt a csoportot, ami már önmagában óriási kihívás.

Dél-Korea ellen is nehéz mérkőzésre kell számítani, azonban mind Izland, mind Portugália ellen nagy hőfokú, ki-ki összecsapásokra kell számítani. Ha reálisak akarunk lenni, akkor a luzitánok nagyjából egy szinten vannak velünk, azonban a skandinávok sokkal erősebbek.

Természetesen sok szemszögből lehet vizsgálni a játékoskeretek erősségét. Ha azt nézzük, hogy hány játékos szerepel a Bajnokok Ligájában, akkor a magyar és a portugál válogatott áll az élen holtversenyben kilenc-kilenc kézilabdázóval, az izlandiaknál pedig csak öten játszanak a BL-ben a keretből.

Ha viszont erre alapoznánk, akkor önmagunkat csapnánk be. A Szegednél és a Veszprémnél Bánhidi Bencén kívül senki nem alapember a Bajnokok Ligája-összecsapásokon, a portugál válogatott gerincét adó Porto pedig tök utolsó a csoportjában. Hasonlóság a két válogatottnál, hogy egyaránt a hazai bajnokságukra építenek, azonban az első számú európai kupasorozatban nem nyújtanak átütő teljesítményt játékosaik.

Magyar játékos például egyik statisztikai mutatóban sincs a legjobb harminc között,

a portugáloknál viszont asszisztok tekintetében az élbolyban van Rui Silva és Fábio Magalhaes is. Emellett az Európa-ligában a Fejér-B.Á.L. Veszprém, a Balatonfüred és a Ferencváros csapatainak a pofozógép szerepe jut, a portugál Benfica és Sporting pedig bár meggyengült, de így is továbbjutó helyen állnak a saját csoportjukban.

És akkor nézzünk rá az izlandi együttesre. Bár csak öt játékosuk szerepel a Bajnokok Ligájában, közülük ketten, Gisli Thorgeir Kristjánsson és Ómar Ingi Magnusson húzzák a Bundesliga-címvédő Magdeburg csapatát, és a góllövőlista harmadik, valamint negyedik helyén állnak, összesítve 123 góllal.

Érdemes még megemlíteni azt is, hogy a gerince sokkal erősebb az izlandi keretnek, hiszen a nem BL-szereplő játékosaik nagyrészt a három legerősebb bajnokság, a német, a francia és a dán liga felsőházi együtteseinél pallérozódnak szinte egytől egyig.

Ezzel sem a portugál, sem a magyar bajnokság nem tudja fölvenni a versenyt.

Ami pedig igazán szomorú, hogy az elmúlt években arról beszéltünk, hogy férfi vonalon megindult a játékosok kiáramlása külföldre, ehhez képest az utazó tizennyolc fős keretből csupán a Bundesligában játszó Hanusz Egon, valamint a Zágrábban szereplő Leimeter Csaba idegenlégiós.

Ennek okai igen összetettek mindkét szakágban, azonban az sokat mondó, hogy a Kielnél dolgozó Szilágyi Viktor szerint

a Bundesligában sem tudnak a magyarnál jobb bérszínvonalat biztosítani a játékosaiknak.

Ráfér a frissítés az alaptaktikára

Ami 2020-ban és 2021-ben a gyengébb játékoskeret ellenére is továbblendítette a válogatottat, az az volt, hogy csapatként nagyon jól tudott működni, és taktikai szempontból is megfelelően föl volt készítve a keret.

Tavaly azonban minden borult, és visszaütött az is, hogy nincs szélsőjáték, nem elég dinamikus és gyors a támadójáték, és mindent középen, elsősorban beállóban próbál a válogatott megoldani. A legutóbbi Európa-bajnokság lövés- és gólstatisztikái alapján több összefüggésre is rá lehet találni.

Ehhez egy korrelációanalízist kell véghez vinni, ami az egyes pozíciókból leadott lövések/gólok és a válogatott végső helyezése közötti kapcsolat erősségét és irányát mutatja meg.

Minél kisebb a korrelációs mutató, annál pozitívabban befolyásolja az adott pozícióból leadott lövés vagy gól a tornán elért eredményt.

Mint minden statisztika, úgy ez is valamilyen szinten önmagát magyarázza, hiszen az egyik legfőbb viszonyítási alap az, hogy a végül Európa-bajnok svéd válogatott honnan adta le a lövéseit, és szerzett gólt. Viszont a korrelációs mutatók így is sok érdekességet mutatnak.

A lövések eloszlása és a végső helyezés közötti összefüggés (sorrendben)  Korrelációs mutatószám
 Indítás  –0,576
 Betörés  –0,176
 Gyors középkezdés  –0,105
 Átlövés  –0,034
 Hétméteres   0,002
 Beálló   0,036
 Szélső   0,072
 A gólok eloszlása és a végső helyezés közötti összefüggés (sorrendben) Korrelációs mutatószám 
 Indítás  –0,519
 Hétméteres  –0,215
 Betörés  –0,142
 Szélső  –0,126
 Gyors középkezdés  –0,081
 Átlövés  –0,067
 Beálló  –0,045

A következtetés ezek alapján az, hogy a tavalyi Európa-bajnokságon minél több gólt szerzett lerohanásból, valamint hetesből és betörésből egy csapat, annál jobb eredményt ért el végül.

A modern kézilabda, főleg a férfi szakágban, rendkívül fizikális, és a statisztikai mutatók is rámutatnak, hogy ezekből az úgynevezett könnyű gólokból kell sokat szerezni a jó eredményhez.

Így több erejük marad a játékosoknak, és nagyobb eséllyel tudnak egy-egy éles mérkőzést a maguk javára billenteni a végjátékban.

Ami még érdekes, hogy a kiharcolt hetesek száma egyáltalán nem befolyásolja a végeredményt, azonban az abból szerzett gólok igen. Ez azt is jelzi, hogy nagyon sokat számít, hogy egy csapat milyen mentális állapotban van.

Szintén érdekes a mi szempontunkból említett beállós, valamint szélső pozíció. A korrelációs mutatók alapján ugyanis az innen leadott lövések száma negatívan befolyásolta az adott válogatott eredményét, a legkevésbé pedig a beállógólok járultak hozzá a jó teljesítményhez. A szélsőkkel viszont már más a helyzet.

Nem jó, ha sokszor ide szorul ki a játék, azonban ha a helyzeteiket gólra váltják, az sokat ad a csapat eredményességéhez, hiszen kevesebb energiát őröl föl egy szélsőből szerzett gól, mint egy kibrusztolt átlövés- vagy beállógól.

Ami a rossz hír, hogy a magyar válogatott az elmúlt években a beállóra építette a támadójátékát, emellett a hazai rendezésű Európa-bajnokságon mind a betörés-, mind az indításgólok tekintetében 16. volt a 24 csapatos mezőnyben. Ennél mindenképpen több kell, ahogyan majd védekezésben is, elsősorban kettesben, ami egyébként mindkét szakágnál problémát jelent az utóbbi időben.

A magyar válogatott január 12-én 18.00-kor kezdi a világbajnokságot Dél-Korea ellen, majd január 14-én 20.30-kor Izland, január 16-án 20.30-kor pedig Portugália lesz az ellenfél. A csoportküzdelmeket a svédországi Kristianstadban rendezik, a továbbjutó csapatok pedig Göteborgban folytatják a tornát a középdöntőben.

A torna szerda este 21 órakor kezdődik a Franciaország–Lengyelország-mérkőzéssel. A találkozókat az M4 Sport közvetíti.

A magyar válogatott utazó kerete:

Kapusok: Mikler Roland (OTP Bank–Pick Szeged), Székely Márton (MOL Tatabánya KC)

Jobbszélsők: Rodriguez Alvarez Pedro (MOL Tatabánya KC), Bujdosó Bendegúz (Ferencvárosi TC)

Jobbátlövők: Ilic Zoran (Telekom Veszprém), Leimeter Csaba (PPD Zagreb, horvát), Ancsin Gábor (MOL Tatabánya KC)

Irányítók: Lékai Máté (Ferencvárosi TC), Hanusz Egon (TvB Stuttgart, német)

Beállók: Bánhidi Bence (OTP Bank–Pick Szeged), Rosta Miklós (OTP Bank–Pick Szeged), Sipos Adrián (Telekom Veszprém), Szöllősi Szabolcs (Dabas KC)

Balátlövők: Bodó Richárd (OTP Bank–Pick Szeged), Ligetvári Patrik (Telekom Veszprém), Szita Zoltán (OTP Bank–Pick Szeged)

Balszélsők: Bóka Bendegúz (Balatonfüredi KSE), Kovacsics Péter (Ferencvárosi TC)

Szerencsével meglehet a kvalifikációs torna

Dél-Korea ellen kötelező a győzelem, bár semmiképpen sem lehet könnyű mérkőzésre számítani. Portugália ellen nagyobb az esély a két pont megszerzésére, mint Izland ellen, bár előbbi is nagyon kiélezett ki-ki összecsapás lesz. Aki ott veszít, az a világbajnokságról szerzett kvótától valószínűleg el is köszönhet. A középdöntőben minden valószínűség szerint Svédország és Brazília jöhet szembe, kiegészülve a zöld-foki-szigeteki vagy az uruguayi válogatottal. Svédország ellen vereség, az utóbbi két válogatott valamelyike ellen győzelem kalkulálható, és bár a brazil együttesben ott van a Barcelona klasszisa, Thiagus Petrus vagy éppen Joao Silva, a dél-amerikai válogatott gerincének minősége még így is elmarad a magyar, portugál, izlandi triótól.

Index-tipp: 9–12. hely

(Borítókép: Sipos Adrián (k) a magyar férfi kézilabda-válogatott edzésén Telkiben 2023. január 3-án. Fotó: Kovács Tamás / MTI)

Rovatok