Index Vakbarát Hírportál

98 éves apáca az amerikai sportok legnagyobb sztárja

2018. március 30., péntek 14:58 | aznap frissítve

1963, vagyis 55 év kihagyás után újra ott van az amerikai egyetemi kosárlabda-bajnokság (NCAA) négyesdöntőjében a Loyola-Chicago Ramblers csapata. Amikor utoljára itt jártak, bajnoki címet nyertek – ezt most nem sokan várják tőlük, sőt, már az 1985 utáni első top 16-os eredményük is óriási meglepetés, mégsem róluk, vagy közvetlenül róluk beszélnek az amerikai sportsajtóban, hanem a Ramblers 98 éves tiszteletbeli segédedzőjéről, egyben kabalájáról és káplánjáról, Jean Dolores Schmidt nővérről.

A gimisként a kosárlabdát maga is kipróbáló, majd később rövid ideig edzőként is dolgozó Jean nővér, vagyis Sister Jean 1994 óta a férfi kosárcsapat káplánja, helyi szinten akkora sztár, hogy 2011-ben saját bobblehead-figura estje volt a csapat egyik meccsén (olyan játékfigura, aminek a feje egy rugón kapcsolódik a testéhez, így lehet mozgatni, nagyjából mint a bólogatós kutya), az igazi szupersztárstátuszt viszont a Ramblers 2018-as menetelése hozta el neki.

Természetesen, ha a Ramblers nem jutott volna el a legjobb négybe (vagy nyolcba, netán tizenhatba), sokkal kevesebb (amerikai szinten) országosan közvetített meccse lett volna a csapatnak, mint így, és akkor valószínűleg kevesebben is figyelnek fel a mindig vidám, a meccset csodás reakciókkal követő nővérre.

Pedig Jean nővér munkája nem merül ki ennyiben, a tiszteletbeli segédedző címe tényleges feladatokat takar, ugyanis játékosmegfigyelést végez, lelkesítő beszédet tart a meccsek előtt, kielemzi a játékot a meccs után, és persze spirituális támaszt is ad a játékosoknak. És mindemellett a jelek szerint hatalmas szerencsét is hoz kedvenceinek.

"Egészen meglepett az első meccsemen, hogy mi mindent csinál. Azt hittem, csak imádkozni fog velünk, erre az imádság után azt mondja nekem, hogy figyeljek oda az elzárásaimra, és le se vegyem a szemem a 23-as játékosról" – ecsetelte a Ramblers-játékos Donte Ingram első találkozását Jean nővérrel.

A játékos- és csapatmegfigyelései azért nem állnak meg ilyen egyszerű meglátásoknál. Az ellenfeleket egyedül elemzi ki, de nagyjából hasonló észrevételekre jut, mint a csapat vezetőedzője, Porter Moser. "Fontos, hogy része legyek ennek a folyamatnak, mert megerősítem, amit Porter mond" – mondta a Washington Postnak, ami pont a Tennessee elleni meccs előtt csinált anyagot Jean nővérről. A nővér pedig, ha már úgy alakult, komolyabb felkészülés nélkül ki is elemezte nekik a Tennessee játékát.

"A tegnapi meccsüknek csak egy részét láttam, több időm még nem volt velük foglalkozni. Nagyok, kihasználják a magasságukat és a hatalmas testüket. Mindenki nagyon jó abból a csapatból, ezt kell látniuk a játékosainknak, hogy nem egy-két embertől jönnek a pontok, hanem mindenkire oda kell figyelni.

Majd szombaton, amikor együtt imádkozunk, akkor elmondom nekik, mire figyeljenek védekezés közben, de a lényeg, hogy végig koncentráljanak."

Mindenkinek segíts, Istenem, de nekünk kicsit jobban

A meccs előtti imádságok egyébként nem egyszerűen rendszeresek, de általánosak Jean nővérrel, aki a hazai meccseken az ellenfélért is imádkozik, nehogy meggyanúsítsák, hogy elfogultságra próbálja rávenni Istent, vagy arra, hogy rájuk ne figyeljen. "Mindig azt kérem, hogy ne legyen sérülés, hogy a bírók igazságosan fújjanak a meccsen, és hogy maradjanak koncentráltak a játékosaink.

Azért a végén azzal zárok, hogy »Ámen, áldj meg minket, Uram, és hajrá Ramblers!«"

"Ő a mi egyik titkos fegyverünk. Az, hogy ott van velünk, megáld minket és az edzőinket, illetve megfelelő lelkiállapotba hoz minket a meccs előtt. Rengeteget jelent ez nekünk" – mondta a csapat egyik játékosa, Marques Townes Jean nővér meccs előtti rutinjáról.

A nővér világsztár

Az ország a 64 csapatos torna kezdetén figyelt fel a nővérre, amikor a saját 16 csapatos ágán 11. helyen kiemelt Loyola egy dudaszós kosárral verte a 6. kiemelt Miamit. A csapat Jean nővérrel együtt ünnepelt, majd jött is egy gyors elemzés a tévénézőknek a 98 éves asszonytól. Amikor a következő fordulóban a Loyola 63-62-re verte a harmadik kiemelt Tennessee-t, már mindenki tudta, kit kell figyelni a meccs közben – még Barack Obama is külön gratulált a csapatnak és Jean nővérnek.

Amikor a Tennesse legyőzése után arról kérdezték, hogyan viseli, hogy egy csapásra nemzeti híresség lett belőle, egy mosollyal csak annyit mondott,

Ki kell javítanom, kedves, nemzetközi híresség lettem!

A mesés menetelés itt sem állt meg, a legjobb tizenhat között a Nevadát verték 69-68-ra, majd a Final Fourba jutásért a Kansas State-et intézték el 62-78-ra, és ezzel a valaha volt legrosszabb kiemeléssel jutottak a négyesdöntőbe (2011-ben a VCU-nak, 2006-ban a George Masonnek, 1986-ban pedig az LSU-nak sikerült még tizenegyedik kiemeléssel Final Fourba menni).

Pont ez a faktor segített rá Jean nővér népszerűségére, a March Madness becenevet is viselő bajnoki rájátszás kezdete előtt elég nagy botrányok rázták meg az egyetemi kosárbajnokságot, a Loyola és Jean nővér sztorijánál pedig keresve se találhattak volna szimpatikusabbat, ami kicsit feledtethette a nem túl kellemes fejleményeket.

Tiltott fizetés, tiltott prostik

A March Madness előtti hónapok két nagy egyeremi kosaras botránya ugyanarról szólt: tiltott juttatásokkal való játékostoborzásról. A Louisville egyetemtől elvették a 2013-as bajnoki címét (123 győzelem mellett), miután kiderült, a csapat játékosait egy korábbi Louisville-kosaras, Andre McGee (állítólag az edzői stáb és vezetőség tudta nélkül) prostituáltakkal szórakoztatta, illetve középiskolás tehetségeket prostituáltak szolgálataival vett rá arra, hogy a Louisville-re menjenek játszani.

A másik nagyobb ügyben dollárszázezrek után nyomozott az FBI, amit az állami pénzből működő egyetemek csapatvezetői osztottak ki középiskolás játékosoknak, hogy végül náluk tanuljanak és kosárlabdázzanak.

A csapat kabalájának természetesen saját névvel ellátott cipők járnak, ezek, illetve a Loyola egyetem színeit viselő arany, gesztenyabarna színű sál sem maradhatnak el, csak speciális esetben. A Loyola nagy márciusi menetelése pont ilyen speciális időszakra esett, Jean nővér ugyanis november közepén elesett, eltörte a csípőcsontját és a combcsontját, így kénytelen tolószékben követni a csapatát, amibe egy kényelmesebb, férfi edzőcipőben ül be. Amíg a műtétje után lábadozott, emailen küldözgette meglátásait a vezetőedzőnek és jókívánságait a csapatának.

A Final Fourba jutás előtti héten Bill Behrns, a  Loyola kosárcsapatának kvázi sajtófőnöke szerint legalább 15 interjúkérést kaptak Jean nővérhez, amire nyilván rájön pár olyan interjú, amiről ő nem is tudott. Többet foglalkozott vele a média, mint a vezetőedzővel, vagy bármelyik játékossal.

Ennyire jó szereplésre egyébként ő sem számított, a legoptimistább jóslata az volt, hogy a legjobb 16-ig megy a Loyola. Elite Eightről vagy Final Fourról már álmodni sem mert.

Kölcsön akarták venni Jean nővért

Nem csoda persze, a Loyola nem számít a tradicionális kosárlabdaelitbe, 1987 óta nem volt NBA-be draftolt játékosuk, tavalyig: Milton Doyle eddig összesen 63 percet kapott a Brooklyn Netsben, szinte biztos, hogy az idei keretből nem kell majd senki a drafton az NBA-csapatoknak.

Jean nővér szerencsevonatára egyébként már a Carolina Panthers és az Atlanta Falcons NFL-csapatok is szerettek volna felszállni, ha már akkor úgysincs egyetemi kosárbajnokság, akkor adják kölcsön nekik a kabalát, hátha nyernek vele egy bajnoki címet.

A döntőbe jutásért március 31-én a Michigant kell majd vernie a Ramblersnek, az sem lesz könnyű.

Rovatok