A Hungaroring nekem vb-döntővel ér fel

További michelisz cikkek

Tovább a rovatra

Kapcsolódók (3)

WTCR: három magyar induló a Hungaroringen

A Zengő Motorsportnál versenyző Tenke Tamás kapott szabadkártyát, ott lesz Michelisz és Tassi mellett.

Tudom, hogy miben kell fejlődnöm a Hungaroringig

Lázasan vezetett, de nem ez lassította le Marokkóban. A Hungaroringig sokat javulna.

WTCR: Gyötrelmes, de fontos pontok Michelisznek

Három pontszerzéssel zárt Marokkóban, Tassi megszerezte első világkupa-pontjait.

A most következő már a kilencedik hazai versenyhétvégém lesz a Hungaroringen a világ első számú túraautó-bajnokságában, de még mindig ugyanolyan izgatottan várom, mint legelőször. Hétfőn még hiába volt húsvét, már akkor úgy ébredtem, hogy különleges hét kezdődik, és azóta is folyamatosan emelkedik a pulzusszámom, ahogyan közeledünk a hétvégéhez. Minden évben jó értelemben vett feszültség uralkodik rajtam ilyenkor, ahhoz hasonló, mint amit 2017-ben a katari szezonzáró előtt éreztem, ami a világbajnoki címről döntött köztem és Thed Björk között. Az volt eddigi pályafutásom legfontosabb versenyhétvégéje, és azt, amit a Hungaroringen való szereplés jelent nekem, csak ezzel tudom egy lapon említeni.

Ismerős érzések kavarognak bennem

Persze arra is emlékszem, hogy az első hazai versenyeken meg kellett tanulnom, hogy a megnövekedett nyomást kezelni tudjam. Ez évről évre nagyobbra nőtt, hiszen egy ideje már a bajnoki címért küzdök, ami miatt van egy belső elvárás, hogy minden hétvégén a lehető legtöbb pontot gyűjtsem, de ehhez a Hungaroringen párosul a megnövekedett külső elvárás is a korábbi évek hazai dobogós sikereinek köszönhetően. Ez mostanra minden eddiginél nagyobb méretet öltött, hiszen azelőtt ha volt egy-egy rosszabbul sikerült futamon, azt könnyebben elnézték a szurkolók, de ma már tapasztalom, hogy ha nincs dobogó, ha nincs futamgyőzelem, akkor sokkal hangosabbak az elégedetlen hangok. Évről évre a Hungaroringen edződve ma már képes vagyok kezelni ezt a helyzetet, hiszen álltam a dobogó legfelső fokán, de volt borzasztóan sikerült hazai versenyem is. Pontosan tudom, hogy mire számíthatok, milyen érzések kavarognak majd bennem, így

a sokszínű múltbéli tapasztalatokkal felvértezve ki tudom élvezni a hazai szereplés minden előnyét, magamba tudom szívni azt a sok szeretet, amit ilyenkor kapok, noha közben a legkisebb mértékben sem örömautózás vár rám a pályán, hanem minden egyes pontért meg kell harcolnom.

A dobogó ezúttal bravúrkategória lenne

Idén ez különösen igaz, egyáltalán nem számítok könnyed diadalmenetre a Hungaroringen. Tavaly sikerült mindkét időmérőt megnyernem, körrekordot állítottam fel és kétszer álltam dobogóra, de látni kell, hogy azóta három-négy alkalommal belenyúltak az esélykiegyenlítő-rendszerbe, amiből a Hyundai mindig hátrányosan jött ki.

A marokkói szezonnyitón beigazolódtak az előzetes félelmeim, hogy a jelenlegi BoP mellett legfeljebb a fordított rajtrácsos futamon vannak dobogós esélyeink, erőből nem. Pedig a marokkói kör papíron a Hyundainak leginkább kedvező pálya volt a szezonban,

így ha azt mondom, hogy a Hungaroringen is bízhatunk legalább a fordított rajtrácsos dobogóban, akkor már enyhén optimista vagyok. Előfordulhat, hogy egy tökéletes körrel is csak a 13. hely környéke lesz elérhető, de ha minden körülmény kedvez nekünk, akkor talán a 7–10. helyre oda lehet érni a második időmérőn, ami jó esélyt kínálna a fordított rajtrácsos futamra. Mindenesetre erre külön rájátszani egy olyan mezőnyben, amelyben az első öt és az utolsó öt között csak tizedmásodpercek vannak, egyszerűen nem lehet, és nem is hiszem, hogy a Hyundainál erre lesz lehetőségünk, mert valószínűleg a legjobb kör kell ahhoz, hogy legyen esélyünk beférni a top 10-be.

A cél: Hyundaion belül a legjobbnak lenni

A Hungaroring egyébként alapvetően a Hyundai számára jobb pályák közé tartozna, hiszen nem olyan nagy a végsebesség rajta, amiben a legnagyobb lemaradásunk van. Ugyanakkor sok a nyújtott kanyar, mint például a 2-es, az 5-ös vagy a 13-as, amelyeken nagy hátrányt jelent az i30 N TCR megemelt hasmagassága, így nehéz helyezésben mért célokat kitűznöm magam elé az első időmérőig. A jelenlegi BoP mellett a legerősebb autónak a Hondát érzem, őket az Audi és a Link&Co követi, majd jön a Cupra, Volkswagen páros, és csak a sor végén van a Hyundai az Alfa Romeóval. Ebben a helyzetben elsősorban a csapattársakhoz képest tudom majd meghatározni a teljesítményemet. Marokkóban nem tudtam a legjobb lenni, de ott a korábbi években is volt egy két-három tizedes lemaradásom a legjobb márkatárshoz képest, valamiért nem annyira fekszik nekem az a kör.

Ugyanakkor a Hungaroringen bízhatok abban, hogy újra a referenciát jelenthetem majd Hyundaion belül – ez a célom!

Berögzült vezetéstechnikán kell változtatnom

Ahhoz, hogy ez sikerüljön, elsősorban abban kell fejlődnöm, amiről már Marokkó után is írtam: a gumihasználatban. 2019-re ugyan a beszállító nem változott, de puhább szerkezetű gumikat kaptunk, amelyekből másfajta vezetési stílussal lehet kihozni a maximumot, mint ami engem jellemzett a korábbi években. Az elmúlt két hétben rengeteget ültem a számítógép előtt az adatokat elemezve, és már pontosan látom, hogy például a marokkói első szektorban miért veszítettem időt a márkatársakhoz képest.

Persze ezt az elméleti tudást átültetni a gyakorlatba, megváltoztatni berögzült vezetéstechnikai dolgokat, nem olyan egyszerű, nem megy egyik pillanatról a másikra,

de ez is a folyamatos fejlődésem része, és főként ezen fogok dolgozni az első 45 perces szabadedzésen.

Nemcsak versenyző, szurkoló is leszek

Azért is különleges lesz ez a hungaroringi hétvége, mert nemcsak versenyzőként, hanem félig-meddig szurkolóként is jelen leszek: most kezdődik a TCR Európa-kupa 2019-es szezonja a M1RA-val a rajtrácson. A saját sűrű programom miatt valószínűleg nem lesz lehetőségem, hogy átszaladgáljak a M1RA-hoz átbeszélni a tapasztalatokat, így ezúttal csak a fél szememet tartom a csapaton. Nekik sem lesz könnyű dolguk a hazai pályás szezonnyitón, hiszen a Hyundaijal ugyanolyan külső körülményekkel kell megküzdeniük, mint nekem, feltéve, hogy nem változtatnak a BoP-n péntekig, amire kevés esélyt látok. A M1RA-tól idén elsősorban azt várom, hogy ugyanolyan profi munkát végezzen, mint tavaly: tovább fejlődött a szervezeti struktúra a télen, aminek reményeim szerint a pályán is meglesz az eredménye. Két fiatal pilótával vágunk neki a szezonnak a tavalyról már jól ismert Nagy Dani és az újonnan csatlakozó Luca Engstler személyében, de mindkettejüknek komoly tapasztalata van már erős bajnokságokban. Mindig az a célunk, hogy a fejlődésre nyitott, egymást motiválni képes pilótapárost hozzunk össze, ami idén a tesztek és beszélgetések alapján úgy érzem, maradéktalanul sikerült. Hajrá, M1RA!