Noha sokáig úgy nézett ki, hogy  Florian Wirtz  a német rekordbajnok Bayern München színeiben folytatja pályafutását, a Liverpool egyetlen ígérete mindent megváltoztatott.

Május közepén, miután a német csapat és a klubvezetés alaposan kiörömködte magát a Marienplatzon a hagyományos bajnoki parádéval, Vincent Kompany vezetőedző, illetve kicsivel később a Bayern vezérkarának több prominens személye – Karl-Heinz Rummenigge, Uli Hoeness, Max Eberl és Jan-Christian Dreesen – egy belvárosi hotelben találkozott a középpályással, valamint az ügyeit intéző édesapjával. A dolgok állítólag itt fordultak rosszra müncheni szempontból: a Bild beszámolója szerint a Wirtz család tagjait a legkevésbé sem nyűgözte le a felvázolt jövőkép, sőt! Kifejezetten eltántorította őket, hogy míg a vezetőedző arról beszélt, karmesterként számítana a 22 éves labdarúgóra, a hasonló profilú Jamal Musialát a középpálya bal szélére tolná, addig Eberlék azt a víziót adták elő, mely szerint Musiala és Wirtz a háromtagú középpálya két nyolcas pozícióját foglalná el a jövőben.

Ugyancsak a Bild írt róla korábban: a holland vezetőedző egyértelmű taktikai elképzelést vázolt, melyben közvetlenül a támadó mögött, a kezdőben csaknem bérelt helyet ígért Wirtznek. Magyar szempontból kissé fájó, hogy a német cikkben konkrétan úgy fogalmaztak: Alexis Mac Allisterrel és Ryan Gravenberch-kel a háta mögött... 

A brit és a német forrásokban is visszatérő állítás: ez a találkozó döntötte el a versenyfutást a két kérő között. Wirtz innentől egyértelműen a Liverpool mellett foglalt állást. 

Mit tud tízesként Wirtz, ami Szoboszlait kevésbé jellemzi? 

Pontos szerepköröktől függetlenül annyi biztos, a magyar válogatott csapatkapitánya, Szoboszlai Dominik – akinek a 2024–2025-ös kiírásban csaknem megkérdőjelezhetetlen helye volt a kezdőben – jóval nagyobb konkurenciaharcra számíthat a kezdőbe kerülésért, mint történt vele az előző kiírásban támadó középpályásként Curtis Jonesszal és Harvey Elliott-tal szemben. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy törvényszerűen a kispadra szorulna a nála is (70 millió euró 2023 nyarán) drágábban szerződtetett karmester miatt.

Az xfb Analytics által fejlesztett, ma már topligás futballklubok által is használt Cube mindig azokkal a posztriválisokkal méri össze a játékosok teljesítményét, akik adott ligán belül legalább az összesen elérhető játékpercek harminc százalékával rendelkeznek, a posztot pedig az alapján határozzák meg, mely pozícióban töltötte arányaiban a legtöbb időt egy játékos. Mindegyik ábrán percentilis értékek szerepelnek, amelyek azt mutatják meg, adott kategóriában a jellemzett játékos a riválisok hány százalékánál rendelkezik jobb mutatóval. A labdabirtoklást és a támadást jellemző adatokat 90 játékpercre vetítve, a védekező-adatokat (alább mutatunk majd nagyobb számban ilyeneket is) az ellenfelek minden 1000. labdaérintésére átlagolják. A vizualizáció szépséghibája, hogy Wirtzet a Bundesliga, Szoboszlait a Premier League átlagához méri, ám a két játékos karmesteri szerepfelfogásának főbb különbségeit, illetve eltérő erősségeit így is jól mutatja, miként azt is, támadásban a német valamivel komplexebb futballista a miénknél. 

A Leverkusenből érkező középpályást főleg a kapu előtti döntéshozatala, a lövései, fejesei hatékonysága, valamint egy az egy elleni cselezőkészsége, támadóként megnyert párharcai teszik a támadójáték szempontjából jobb választássá karmesterként. Főleg egy tömörülő, nehezen bontható ellenféllel szemben lehet jobb opció. Ugyanakkor a csapat egyensúlya szempontjából kicsit sem mellékes, hogy védekezési intenzitása nemhogy a Bundesliga-átlagot, Szoboszlai mezőnymunkáját sem közelíti meg – azzal együtt sem, hogy a támadóharmadban meg- és visszaszerzett labdák számában kifejezetten erős. 

Faramuci módon épp jóbarátja, az egy sorral még hátrébb futballozó Trent Alexander-Arnold búcsúja vetíti előre, hogy Szoboszlainak az új támadó középpályás érkezése után is fontos szerep juthat a következő évadban is az Anfield Roadon.

Egy fél sorral hátrébb még hangsúlyosabbak lehetnek Szoboszlai erősségei

Jeremie Frimpong személyében ugyan egy rendkívül progresszív szélső védőt igazolt az Alexander-Arnold távozásával keletkezett űr betöltésére a Pool, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a két futballista pályán betöltött szerepét is egy az egyben megfeleltethetnénk egymással. Sőt. Míg a támadópotenciált leíró számaikban rengeteg a hasonlóság (kialakított helyzetek, kapu előtti érkezések, a támadóharmadban, illetve a tizenhatoson belüli labdaérintések száma), a megoldáskészlet, avagy a játékstílus, amivel ezeket a számokat elérték, aligha lehetne eltérőbb az angol és a holland bekk esetében.

Míg Alexander-Arnold jellemzően mindig a pálya centruma felé húzott labdakihozataloknál, és sokszor amolyan mélységi irányítóként futballozott (a tértölelő indítások, forgatások jelentős része tőle érkezett), Frimpong klasszikus vonalszélső. A holland labdarúgó leginkább a sebességére és az egy az egy elleni cselezési készségére épít. Szépíthetjük, ahogyan szeretnénk, de míg az angolt az átlag feletti kreativitás és játékolvasási képesség jellemezte, addig Frimpong inkább kiemelkedő sebességével vívta ki az európai topklubok elismerését. Ráadásul nagyon kevés labdaérintéssel dolgozik a saját térfelén, ergo a labdakihozatalokban sem vállal komoly szerepet. Hasonlóság persze még akad: védekezésben mind a ketten kifejezetten sebezhető figurák, főleg a Slot által alkalmazott alapelv mellett, aki egyáltalán nem szereti túltelíteni a pálya szélét, rendre egy embert tart a vonal menti zónákban, azaz egy az egy elleni szituációkba keveredve.

Itt jöhet képbe Szoboszlai, aki a 2024–2025-ös idényben újabb tanúbizonyságát adta kiemelkedő munkabírásának. A magyar középpályás fél sorral hátrébbról jó eséllyel pótolhatja Alexander-Arnold mélységi szervezőként csillogtatott képességeit, miközben védekezőmunkája alig-alig marad el attól, amit az előrefelé jóval kevésbé veszélyes Ryan Gravenberch tud. Egy évvel korábban, Jürgen Klopp irányítása mellett pedig azt bizonyította, egyáltalán nem esik nehezére az átmenetek idején hátrébb maradni, akár a jobb bekk pozíciójába is visszazárni, fedezve a területeket egy esetleges labdavesztéstől tartva. Ebből következően Frimpong – vagy épp a saját nevelésű, a szezon végén szerződést is hosszabbító Conor Bradley – nyugodtan roboghatna a vonal mentén egészen az ellenfelek tizenhatosáig.

A magyar középpályás 2024 őszén, korábbi csapata, az RB Leipzig ellen készülve így fogalmazta meg a lényeget: 

Bármire kész vagyok a csapat érdekében, ha gólok és gólpasszok helyett a piszkos munkából jut nagyobb szelet, nem érdekel. Számomra a legfontosabb, még egyszer hangsúlyozom, a csapat sikere, nem pedig az, hogy én lőjem a góljainkat.

Ebben az olvasatban pedig nem is annyira Wirtzcel – akinek valljuk be, előkészítőként és a kapu elé érkező, amolyan háromnegyedes támadóként is jóval jobb számai vannak Szoboszlainál –, mint inkább az elmúlt egy évben kényszerszűrőként remekül helyt álló, de mégsem a saját posztján szereplő Gravenberch-kel kellene megküzdjön a kezdőbe kerülésért. Az előző idény számadatai egy ilyen versenyfutásban inkább Szoboszlai „diadalát” vetítik előre. Noha a mélyebben futballozó Gravenberch – pozíciójából is fakadóan – több passzal (54,9), és azon belül is több progresszív passzal próbálkozott, mint a magyar középpályás (47,7), a 30 métert meghaladó átadások számában (133 vs. 104) és minőségében (71,4 százalék vs. 61,5) már jelentősen Szoboszlai felé billen a mérleg. 

Érdemes megnéznünk a két liverpooli középpályás teljesítményének főbb számait védekezésben, valamint labdás fázisokban, hogy megértsük, miért lehet reális opció, hogy Szoboszlait fél sorral hátrébb vezényelje Slot a következő idénytől. A jobb összehasonlíthatóság kedvéért a Cube rendszerében Gravenberch idei számait Szoboszlai egy évvel korábbi mutatóival vetettük össze – Klopp idejében ugyanis jobban hasonlított a magyar középpályás szerepköre ahhoz, amit később Slot játszatott a hollanddal, illetve jobban hasonlít ahhoz is, ami elképzeléseink szerint nyártól várhat majd rá csapaton belül. 

A fenti ábrán is jól látszik, hogy a két játékos védekezési intenzitása hasonlóan alakult az adott szezon Premier League-átlagához képest (51 és 52 százalékot hagytak maguk mögött), az eszközeik és játékstílusuk ugyanakkor merőben eltér.

Gravenberch például kevesebb szerelési kísérlettel dolgozik, de azok jóval hatékonyabbak, összességében labdaszerzések terén – legalábbis a földön – jóval kiemelkedőbb Szoboszlainál, aki a 2023–2024-es kiírásban a posztriválisok átlaga alatt teljesített valamelyest. Ezt azonban a magyar középpályás remekül kompenzálja a fejpárbajaival és az apróbb, főleg taktikai jellegű szabálytalanságaival. A Cube adataiból jelenleg nem lehet kiolvasni, de a Premier League honlapján elérhető statisztikákból jól lehet következtetni a két játékos ellenfelekkel szembeni nyomásgyakorlásaira is, utóbbi ugyancsak Szoboszlai fölényről árulkodik, alátámasztva mindazt, amit a szezon végéhez közeledve a SkySportsnak adott interjúban mondott.

A futóteljesítményem javult, de a támadóharmadban még mindig lehetnék nyugodtabb. Biztos vagyok benne, hogy idővel ebben is fejlődni fogok még (...) a jobb oldalon hatalmas területeket kell lefedeznem és védekeznem. Néha fáradtnak érzem magam, azt gondolom, ha kevesebbet kéne futnom, több erőm maradna a befejezésekre. De a lényeg a csapat sikere, ha jók az eredmények, minden játékos boldog

– utalt áprilisban ismét a már korábban is említett játékfilozófiájára. 

Ami viszont Alexander-Arnold kiesése után igazán fontos lehet, az a már emlegetett mélységi előkészítői szerep, amiben a magyar válogatott csapatkapitánya nagyságrendekkel jobb Gravenberch-nél... 

Érdemes megnézni a hosszú passzok számában, valamint a nyomástűrésben mennyivel jobban áll Szoboszlai. Hogy ne csak viszonyszámaink legyenek: a 30 métert meghaladó átadásoknál a szakemberek szerint az 50 százalék körüli passzpontosság már bőven jó. Ez pedig Szoboszlainál mindkét liverpooli idényében megvolt (előbb 59, a legutóbbi évben pedig 71 százalék az fbref.com szerint). 

Összességében labdatartást illetően Gravenberch talán biztosabb pont, ám Szoboszlai jóval többet próbálkozik a támadóharmadba (TH) juttatni a labdát, ami kockázatosabb megoldásokat követel (legyen szó progresszív megindulásokról vagy épp felpasszokról). Bár a két edző (Slot és Klopp) felfogásbeli különbségéből is fakadt, de mélyebbről indulva is sokkal többször ért fel az akciókkal a tizenhatos környékére (akár csak egy-egy labdaérintéssel, akár lövéssel, kulcspasszal jelentkezve), mint tette azt a legutóbbi idényben az exmüncheni. 

Megint-megint csupa olyan kvalitás, amire Alexander-Arnold hiányában nagyobb szüksége lesz megmaradt játékosaitól Slotnak.

A holland vezetőedzőre volt játékosai szerint mindig is jellemző volt, hogy szerette aszimmetrikus taktikai hadrendben pályára küldeni a csapatait, mindez azt jelenti, hogy például az egyik védőt sokkal támadóbb szerepkörrel bízta meg, a másik oldalira ellenben teljesen konzervatív feladatokat bízott. Ugyanez igaz csapatai középpályájára is, csak épp fordított előjellel: ha a jobb oldali védő a progresszívabb, akkor a két hatos közül inkább a bal oldali lehet aktívabb a támadások segítésében (és ugyanez igaz fordítva), léphet fel gyakrabban a tizenhatos közvetlen előterébe, vagy kerülhet egyszerűen box-to-box középpályás, avagy nyolcasokat idéző szerepkörbe a meccsek nagyobb részében. 

Slot többnyire ragaszkodik a 4–3–3/4–2–3–1-es kiindulási alakzatból, ez aztán később labdával már 2–4–4 vagy akár 2–3–5 is lehet. A Liverpoolnál jellemzően letámadáskor két négyes lánccal próbálkozott a szezon nagy részében, ilyenkor épp Szoboszlai lépett előrébb a center mellé, sőt, sokszor ő volt a csapat „csúcsa”, aki felelt azért, hogy megválassza a presszing megindításának pillanatát. Középen rendre Gravenberch maradt a leginkább vissza, de az is gyakorta előfordult, hogy Ibrahima Konaté lépett be a középpályások közé, és Andy Robertson húzódott Virgil van Dijk mellé utolsó emberként biztosítani sikertelen labdaszerzés, vagy épp az átmenet közbeni labdavesztés és kontratámadások esetére. 

Ebben az esetben pedig, ha épp Kerkez vagy az aktuális bal oldali védő lép fel, a jobb oldali hatos mozoghat ugyancsak szabadabban, ami ideális feladatkört biztosítana Szoboszlainak arra, hogy támadásban és védekezésben is a legjobb tulajdonságait kamatoztassa. Ehhez még területe is lenne, Wirtz ugyanis ösztönösen szeret kicsit balra mozogni a pálya tengelyétől... 

Ha már balra mozgás!

A harmadik út: Wirtz a támadószélső 

Ellenféltől függően kifejezetten sok opcióval kecsegtet a Liverpool jelenlegi középpályás sora, ám akad egy harmadik opció is, ami magyar szempontból szintén vonzó. Ebben az esetben Wirtz nem tízes pozícióban játszik, hanem a bal oldali félterületből induló támadót, úgy, ahogyan azt leverkuseni pályafutása első időszakában kifejezetten gyakran megtette, és ahogyan a mostani szezonban is megesett vele még a Transfermarkt adatbázisa szerint hat alkalommal. 

Itt érdemes megjegyezni, hogy bár a Liverpool bal oldali középpályásai közül Luis Díazt több szaúdi együttessel és az FC Barcelonával is összeboronálták, míg Cody Gakpót állítólag a Bayern München csábítja, erre a posztra a sajtóhírek alapján Slot nem keres túl aktívan alternatívát. A bal oldali támadó poszton egy Wirtzhez hasonló profilú futballista szerepeltetése ugyancsak illene a holland mester korábbi munkásságában tapasztaltakhoz; egyúttal biztosítaná a teret egy Kerkez jellegű, sebességből és többnyire beadásokból élő vonalszélső felfutásaihoz. 

Hogy ez mennyire lehet reális opció? Alább Díaz, Wirtz és Szoboszlai hőtérképe látható annak alapján, többnyire hol helyezkednek (a 2024–2025-ös idény bajnokijai alapján) labdával. Egyértelmű, hogy melyik két ábra között nagyobb a hasonlóság.

A fentiek alapján – és itt tegyük zárójelbe a német sajtó értesüléseit az állítólag beígért karmesteri pálcáról – a legkevésbé sem lennénk meglepve, ha a Liverpool a szezon elején kitartana a bajnoki címet szállító trió mellett középen (Alexis Mac Allister, Gravenberch, Szoboszlai), és Wirtz egy fél sorral előrébb, a bal oldali támadó helyén kapna bizonyítási lehetőséget. Főleg akkor, ha egy új kilences megszerzése reményében a terveknek megfelelően pénzzé teszi a klub Díazt és Klopp utolsó, balul elsült igazolásainak egyikét, Darwin Núnezt. (Utóbbit Szaúd-Arábia mellett állítólag Madridból, az Atlético irányából is csábítják.)

Magyar szempontból mindenesetre megnyugtató a kép: Szoboszlai Dominiknak a pálya több pontján is főszerep juthat, vele is legalább olyan ügyesen legózhat vezetőedzője, mint a most vásárolt, csillagászati összeget érő Wirtzcel. Csak ezúttal picit talán hátrébb.

„Nem tartok tőle. Ha megvesznek egy játékost 150 millió euróért, valószínű, nem a padra tartják. De akkor meg kell találni a lehetőségét annak, hogy ketten játsszunk együtt” – mondta néhány nappal ezelőtt Szoboszlai az RTL kamerája előtt...

Az adatok alapján egyáltalán nem lehetetlen, hogy Arne Slot teljesíteni tudja ezt a kívánságot.

A cikk a Cube futballanalitikai elemzőszoftver adatai alapján készült. Ha szívesen olvasna még hasonló tartalmakat, kövesse a Stationt és a Cube-ot!

(Borítókép: Ellenfelekből csapattársak, Florian Wirtz és Szoboszlai Dominik a 2024-es Európa-bajnokság német–magyar meccsén még egymás ellen küzdött. Idén nyártól is lesz küzdelem köztük, de már közös célokért: a Liverpool középpályáján tehetnek minél többet azért, hogy a csapat megvédje a 2024–2025-ös évadban szerzett bajnoki címét. Fotó: Stefan Matzke – sampics)