27 évvel ezelőtt példátlan esemény rázta meg a sportvilágot. Az olimpiai bronzérmes műkorcsolyázót, Nancy Kerrigant közvetlenül az edzése után megtámadták, és megpróbálták szilánkosra törni a térdét. A vallomások alapján a merénylet mögött legnagyobb riválisa, Tonya Harding állt, aki azonban ezt sosem vallotta be, így exférje vitte el a balhét. Mindez hat héttel a lillehammeri téli olimpia előtt történt, amelyet emiatt akkora felhajtás övezett, mint téli játékokat még soha. A banális módon elkövetett kísérlet hatásait pedig azóta is látja az egész világ.
Mi az, ami először eszünkbe jut a műkorcsolyáról? Nekünk, magyaroknak talán a legfrissebb emlékünk az, amikor a 2018-as phjongcshangi téli olimpián Tóth Ivett a rövidprogramját nem a megszokott csillogó-villogó ruhában adta elő klasszikus zenére, hanem szegecses mellényben „ropta” az AC/DC két slágerére, amivel felrobbantotta az internetet.
De szívesen emlékezünk vissza Sebestyén Júlia 2004-es Európa-bajnoki címére, az idősebbek pedig Regőczy Krisztina és Sallay András legendás párosára, amely 1980-ban világbajnoki aranyat és olimpiai ezüstöt nyert.
A műkorcsolya az egyik legtisztább sport (már ami a látványt illeti), ahol a szépség, a kellem, a kifinomultság, no és persze a rengeteg munka hozhatja meg a sikert. A téli sportok operája ez.
Mégis a korcsolyához tartozik a sporttörténelem egyik legnagyobb botránya.
Tonya Harding és Nancy Kerrigan. 1994 óta ezt a két nevet lehetetlen egymás nélkül használni, annyira összefonódtak. Már-már nyelvtani szókapcsolatot alkotnak, köszönhetően annak, ami 27 évvel ezelőtt, 1994. január 6-án, az amerikai olimpiai válogató előtt két nappal történt.
Nézzük, mit kell tudni a történet két főszereplőjének egymást keresztező útjáról.
Tonya Harding az Egyesült Államok nyugati partján, Oregon államban nőtt fel. Édesapjának, Alnek nem volt állandó munkája, volt, amikor egyszerre hármat csinált, de olyan is, amikor semmit. Édesanyja, LaVona pincérnőként dolgozott, és mivel a vásárlást nem engedhették meg maguknak, kézzel varrta Tonya ruháit. Ez volt az egyetlen cselekedet, amit pozitívumként lehet felhozni vele kapcsolatban, egyébként lelkileg és fizikailag is bántalmazta a lányát.
Kövér vagy és ronda, mit akarsz te a korcsolyázástól?
– Harding állítása szerint ez a kérdés gyakran hagyta el az anyja száját, aki verte is őt, sőt, egyszer egy konyhakést is hozzávágott.
Al volt LaVona ötödik férje, a nőnek a korábbi házasságaiból négy gyereke született. Az egyiket Chris Davisonnak hívták, aki többször is próbált közeledni Tonyához annak ellenére, hogy féltestvérek voltak. A legsúlyosabb eset akkor történt, amikor Harding 15 éves volt.
A 11 évvel idősebb Davison egyik este ittas állapotban ért haza, miközben Harding épp randevúra készült, a szülők pedig nem voltak otthon. Davison egyre erőszakosabbá vált (nem ez volt az első eset), Harding pedig a forró vasalóval védekezett, amivel végül megégette a férfi nyakát, majd egy hokiütővel még rá is vágott egyet.
Nem volt félős típus, ötéves volt, amikor megkapta első pisztolyát, hétéves korában az erdei folyóban birkózott egy nála alig kisebb tokhallal (ki is fogta), 13 évesen saját puskájával terített le egy szarvast.
De Davison elől menekülnie kellett, bezárkózott a szobájába és kihívta a rendőröket, akik előállították a férfit. Mielőtt bevitték, megfenyegette Tonyát, hogy ha még egyszer találkoznak, nem hagyja életben. A férfi három évvel később cserbenhagyásos gázolás áldozata lett, Harding nem ment el a temetésre.
16 volt, amikor szülei elváltak, ő pedig otthagyta az iskolát, hogy a korcsolyára koncentrálhasson. Az apjával akart maradni, aki azonban egy másik államban kapott munkát, így anyjához és az ő hatodik férjéhez költözött, akik viszont kidobták a 18. születésnapja után, mert nem fizetett bérleti díjat. Összeköltözött barátjával, Jeff Gilloolyval, akivel egy évvel később összeházasodott.
Egyre jobban szerepelt az országos bajnokságokon, 1989-ben harmadik lett, így pedig nem jutott ki a világbajnokságra, pedig úgy érezte, hogy azt is megnyerhette volna.
A házassága sem működött jól, Gilloolyval rendkívül viharosan alakult a kapcsolatuk, a férfi többször is megverte, egyszer egy tükröt vert szét az arcán, sőt, rá is lőtt.
Az esküvő után 15 hónappal Harding beadta a válókeresetet, valamint távolságtartási végzést kért.
Jóval nyugodtabb körülmények között versenyezhetett, 1991 pedig meghozta számára az áttörést:
az országos bajnokságon első amerikai nőként (a világon másodikként) végrehajtotta a tripla Axelt, amivel természetesen első helyen végzett. Egy hónappal később ezüstérmet nyert a vb-n, a dobogóra három amerikai állhatott fel.
Az első Kristi Yamaguchi lett, a harmadik pedig Nancy Kerrigan.
Yamaguchi 1992-ben megvédte címét és aranyat szerzett az albertville-i olimpián is, amelyen Kerrigan harmadik, Harding pedig negyedik helyen végzett. Yamaguchi az idény végén visszavonult, amivel kezdetét vette Harding és Kerrigan rivalizálása.
Harding közben újra összeállt Gilloolyval, de 1993-ban végleg kimondták a „boldogító” nemet. Ez azonban későn jött, az ob-t annyira elrontotta, hogy ismét kimaradt a vb-keretből.
Ezután mindennél jobban akart bizonyítani, elképesztően keményen edzett (50 kilóval nyomott fekve, miközben ő maga 43 volt), hogy 1994-ben megnyerje az amerikai bajnokságot, valamint a februári lillehammeri olimpiát.
Csakhogy Gilloolyval nem sikerült teljesen eltávolodniuk egymástól, annak ellenére, hogy Harding többször is elmondta, hogy általában halálfélelme volt a férfi mellett.
Nancy Kerrigant és családját sem vetette fel a pénz, mégis teljesen más gyerekkora volt, mint Hardingnak. A két legfontosabb különbség a szülők szeretete és az összetartó család volt.
Ha nem volt pénzük a korcsolyaedzésekre, akkor édesapjára bízták a jégfelújítást, így megvolt a barter.
Ezáltal a teljesítménye is kiegyensúlyozott volt, ráadásul a külseje miatt jóval nagyobb népszerűségnek örvendett, mint Harding, akit testfelépítése és ereje miatt sokszor jellemeztek úgy, hogy a technikája és az ugrásai miatt inkább a férfiakra hasonlít.
Harding volt az erdei amazon, aki ZZ Topra adta el a produkcióját saját készítésű ruhákban, és aki nem a táncmozdulatokra, hanem az erőre és a sebességre épített. Kerrigan pedig a karcsú szépség, aki klasszikus zenét használt, valamint letisztult, drága ruhákat.
De mégis hogy volt azokra pénze, ha szegény családban nőtt fel? Nos, a jégen elért sikerek reklámszerepeket is hoztak neki, amiből már bőven futotta azokra.
1994. január 6-án gyanútlanul készült a két nappal későbbi országos bajnokságra a detroiti Cobo Arenában.
Miután befejezte a gyakorlást, lejött a jégről, felrakta a pengevédőket, és elindult az öltöző felé. Amint átlépett a pályát elválasztó függönyökön, egy erős testalkatú férfi hatalmas ütést mért a jobb térde fölé egy teleszkópos bottal (viperával), majd elmenekült.
A fájdalomtól üvöltő Kerrigant azonnal körülvették az orvosok (és az edzését filmező kamerák), majd a vizsgálat után kiderült, hogy szerencsére nincs nagy baj, a támadó ugyanis nem találta el a térdet (amire célzott),
a sportoló zúzódásokkal megúszta a merényletet.
Az eset hatalmas port kavart, az újságok másnap címlapon számoltak be róla, az FBI pedig a kezébe vette az ügyet.
Január 8-án Tonya Harding megnyerte az olimpiai válogatót, amelyen Kerrigan nem tudott részt venni, így Michelle Kwan lett a második. Kwan, a többi korcsolyázó, valamint az amerikai szövetség azonban úgy döntöttek, hogy Kerrigané lesz a másik olimpiai kvóta, Kwan pedig tartalékként utazhat Lillehammerbe.
Január 11-én az FBI közleményt adott ki, amely szerint a támadást Harding exférje, Jeff Gillooly és annak barátja, egyben Harding testőre, Shawn Eckardt tervelték ki.
Egy nappal később Eckardt bűnösnek vallotta magát, de bemártotta Hardingot, Gilloolyt, valamint két barátját is. Eckardtot és az egyik társát, Derrick Smitht (a menekülő autó sofőrjét) a rendőrség másodfokú testi sértés vádjával őrizetbe vette.
Harding viszont tagadta az ellene felhozott vádakat.
Január 19-én Gillooly – miután a rendőrség körözést adott ki ellene – feladta magát, nem sokkal később pedig megnevezte Eckardot, Hardingot, Smitht, valamint Shane Stantet mint tettestársakat. Utóbbiról kiderült, hogy ő volt maga a támadó, aki 6500 dollárt kapott az akcióért. Mondjuk úgy, hogy nem ő volt a legprofibb,
ugyanis elsőre nem ismerte fel Kerrigant, és egy arra járó idegent kért meg, hogy azonosítsa a sportolót. Aztán elrontotta a térdre szánt ütést, majd bepánikolt, aminek következtében arra jutott, hogy a megfelelő menekülési módszer az, ha kifejeli a vészkijárat üvegét, és azon keresztül távozik.
Nem éppen angolos.
Január végén Harding bevallotta, hogy bizonyos információkat addig elhallgatott az FBI elől, ekkor pedig elszabadult a pokol.
Néhány napra rá a nyomozók Harding és Gillooly kukájában megtaláltak egy papírt, amelyen Kerrigan edzéseinek időpontjai szerepeltek.
A kalligráfus megállapította, hogy a jegyzeten Harding kézírása van.
Már nem bújhatott az ártatlanság mögé, ennek ellenére a Nike 25 000 dollárt adott neki, hogy fedezze minden költségét, és hogy mindenképp eljusson az olimpiára.
A békés Lillehammer alig várta, hogy vendégül lássa az ötkarikás játékokat, a norvégok rendkívül büszkék voltak arra, hogy időben elkészült minden létesítmény. Csak két év telt el Albertville óta, ekkor váltott a NOB arra, hogy ne legyen azonos évben a nyári és a téli olimpia.
Aztán megérkezett a média, amelyet egyedül az addigra már világszenzációvá eszkalálódott Kerrigan–Harding-ügy érdekelt.
A nyitóünnepség éjszakáján az Amerikai Olimpiai Bizottság sajtótájékoztatót tartott arról, hogy Harding részt vehet a versenyen. A meglehetősen rövidre fogott bejelentés nem elégítette ki az újságírókat, akik megrohamozták az AOB-nak szállást adó hotelt.
Néhány japán firkász odáig merészkedett, hogy beindították a szálloda tűzjelzőjét, így az aulában sikerült elkapniuk a Bizottság szóvivőjét, Mike Morant, aki pizsamában adott nekik interjút.
Az első edzésen megtelt a csarnok, több mint 400 újságíró várta remegve, hogy mi történik, amikor a két amerikai a botrány óta először egyszerre lesz jégen. Az addig meglehetősen rétegsportnak számító, sokakat meg nem mozgató műkorcsolyára figyelt az egész világ. A két versenyző természetesen nem szólt egymáshoz, a Sport Illustrated kiszámolta, hogy 9 méternél közelebb nem is került egyik a másikhoz. Kerrigan egyébként így is tudott üzenni Hardingnak:
ugyanazt a ruhát viselte, amit a támadásnál.
Nem mellesleg ő is kapva kapott az alkalmon, és meglovagolta a hullámokat, még az olimpia előtt nyélbe ütött egy majdnem tízmillió dolláros szponzori üzletet.
Eljött a verseny napja. Világszerte mérhető volt a megnövekedett érdeklődés, de az USA-ban tényleg tetőfokára hágott az őrület:
a rövidprogramot az amerikai háztartások 48,5%-ában nézték a tévében, ez a sportközvetítések között a mai napig a harmadik legmagasabb arány, minden műsort számolva pedig a hatodik.
A csattanó azonban elmaradt: Kerrigané volt a legmagasabb pontszám, Harding viszont borzalmasan teljesített, és csak a 10. helyen állt. A kűr még rosszabbul alakult, Harding ugyanis késve érkezett a jégre, ráadásul az első ugrás után sírva korcsolyázott oda a zsűri elé, mutatva, hogy elszakadt a korcsolyafűzője. A bírók megengedték, hogy kicserélje és újrakezdje a programot, de azzal is csak a 8. helyet tudta megszerezni összesítésben.
Kerrigan remekelt, és már elkönyvelte magában, hogy övé az olimpiai bajnoki cím, csakhogy az utolsóként jégre lépő, 16 éves ukrán lány, Okszana Bajul a végén egyetlen tizedponttal megelőzte őt.
A rossz nyelvek szerint a Nemzetközi Korcsolyaszövetség (ISU) és a NOB is ezzel üzent nekik: a műkorcsolya világába nem fér bele a botrány, és nem akarják, hogy ez a gyönyörű sport az amerikaiak házi balhéja miatt bemocskolódjon.
Harding sejthette, hogy számára itt az út vége. A kudarcos ötkarikás szereplés után nem sokkal,
március 16-án önként vallomást tett, igaz, nem arról, hogy részt vett a támadás kitervelésében.
Csak annyit ismert el, hogy akadályozta a nyomozást, amiről napokkal az elkövetés után szerzett tudomást.
A bíróság 3 év próbaidőre, 160 000 dolláros büntetésre és 500 órányi közmunkára ítélte. Smith, Eckardt és Stant egyaránt 18-18, Gillooly 24 hónapos szabadságvesztést és 100 000 dolláros bírságot kapott.
Harding nem úszta meg ennyivel,
az amerikai korcsolyaszövetség megfosztotta az 1994-es országos bajnoki címétől, valamint örökös kizárást kapott.
Állítólag könyörgött, hogy inkább menne börtönbe, csak ezt ne tegyék vele, de a bíró hajthatatlan volt.
Innentől magánedzőként dolgozott óránként 50 dollárért, de versenyekre nem járhatott. Aztán civil állásokat vállalt, az apjával együtt töltött idő eredményeként olyan szakmákban helyezkedett el, ahol nem volt túl sok nő: hegesztőmunkás, szobafestő, eladó egy barkácsboltban, autószerelő.
Volt egy hatmeccses profi bokszkarrierje is, 3–3-as mérleggel fejezte be, mert nem bírta az asztmája miatt.
És nem is szerette. Feltűnt kisebb sorozatszerepekben, reklámokban, műsorokban is.
Második házassága egy évig tartott, majd a következő barátjával sem alakultak rózsásabban a dolgok, Harding egyszer annyira összeverte őt, hogy három napot börtönben töltött. 2010-ben viszont rátalált a szerelem, és feleségül ment Joe Price-hoz, egy évvel később megszületett a közös gyermekük is,
Harding pedig felvette a Price nevet.
Kerrigan számára a show-biznisz további fényes éveket tartogatott. 1994-ben ő is visszavonult, modellkedésből, színészkedésből és különböző médiamegjelenésekből élt. 1995-ben hozzáment az ügynökéhez, három gyermekük született.
Állítása szerint Harding azóta sem kért tőle bocsánatot.
A történtek után a sportág népszerűsége robbanásszerűen megnőtt, a legnagyobb amerikai országos tévécsatornák (NBC, ABC, CBS) egyre gyakrabban adtak versenyeket, majd fejlesztettek is a dolgon, az egész addig fajult, hogy a páros versenyre alapozott szórakoztató műsorok jöttek létre, amelyek aztán Európában is elterjedtek, még itthon is megpróbálkoztak a Sztárok a jégen című show-val. Az biztos, hogy akkor senki sem gondolta volna, hogy az az alattomos támadás ekkora hullámokat fog gerjeszteni világszerte.
(Borítókép: Tonya Harding (balra) és Nancy Kerrigan (jobbra) a lillehammeri olimpia első edzésén. Fotó: Vincent Amalvy / AFP)
