Nagyszerű játékkal győzte le a világelső Rafael Nadalt a vasárnapi fináléban, megnyerte élete első Grand Slam-döntőjében az Australian Opent, és hétfőtől már ő a világranglista 3. helyezettje – Stanislas Wawrinka, aki éveken át Roger Federer mögött csak második számú svájci teniszező volt, kilépett régi barátja árnyékából, és egyértelműen felnőtt a legnagyobbak mögé.
Az újdonsült Grand Slam-győztesnek cseh felmenői is vannak, bár a Wawrinka eredetileg lengyel vezetéknév. Az apja Németországban született lengyel szülők gyermekeként, Wolframnak hívják, anyja Isabelle, ő echte svájci. Apja szerint fia igazi szerény hős. „Visszafogott, nem veszíti el a fejét" – mondta, és azt is elárulta, hogy jó a humora.
Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban
– ez, a bal alkarjára tetovált Samuel Beckett idézet a világról és a teniszről alkotott felfogásának alapja. Ha kitűzött maga elé célokat, akkor már gyerekként is sokat dolgozott, hogy elérje azokat, de a L'Express francia lap szerint 16 éves koráig senki sem gondolta, hogy egyszer igazán nagy játékos lehet belőle.
Aztán 2003-ban megnyerte a juniorok között a Roland Garrost, és elindult profi karrierje is. Kezdetben még a salakot tartotta kedvenc borításának, de aztán fokozatosan átdolgozta játékát a többire is. 2006 októberében már betört a legjobb 30-ba a világranglistán, majd két évvel később már top10-es játékosnak mondhatta magát, jöttek kisebb tornagyőzelmek, a 2008-as pekingi olimpián pedig Roger Federerrel az oldalán párosban aranyérmet is nyert.
Apja szerint Federernek, Wawrinka jóbarátjának, edzőpartnerének és ikonjának is nagy szerepe volt abban, hogy fia egyre magasabbra ért: a sikerei ugyanis Stanislast is inspirálták. A bázeli tornán mindig ugyanúgy egy emberként állt mögé a svájci közönség, ugyanakkor sajátos helyzetéből adódóan nem volt könnyű kimásznia a legnagyobb támogatójának tartott világklasszis árnyékából.
Nem robbant be úgy a teniszbe, mint a legnagyobbak, de tíz év alatt fokozatosan lépkedett előre. Egy dolog hiányzott csak igazán: hiába mondták sokan, hogy megvan a játéka akár a legnagyobbak ellen is, nagy küzdés után, de rendre alulmaradt a fontos mérkőzéseken a nagy négyes, Novak Djokovics, Rafael Nadal, Federer és Andy Murray ellen. „Soha nem gondoltam volna, hogy megnyerek egy Grand Slamet. Úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy megverjem őket" – mondta Wawrinka.
Aztán jött a tavalyi Australian Open, ahol a negyedik körben kétszettes előnyből esett ki Djokovics ellen. Azonban ez a vereség nem összetörte, hanem pont azt mutatta meg, milyen közel is ért a legjobbakhoz, csak az utolsó lépést képtelen volt megtenni. „Stan egyszerűen nem jött rá, hogyan nyerhetné meg ezeket a nagy meccseket korábban, ebben pedig szerintem Magnus Norman rengeteget segített neki" – mondta Brad Gilbert, André Agassi és Andy Roddick korábbi edzője.
A szükséges plusz érdekében Wawrinka tavaly áprilisban kezdett együtt dolgozni a korábbi világranglista-második és Roland Garros-döntős Magnus Normannal, a közös munka pedig láthatóan beérett. 2013 lett az áttörés éve, a svájci a Roland Garroson negyeddöntőt, a US Openen elődöntőt játszott, és tízszer is le tudott győzni top10-es játékost. Becsúszott még elsőkörös búcsú éppen a hazai közönség előtt Bázelben, de így is kijutott az évzáró világbajnokságra, és ott is elődöntőzött – egyértelmű volt a fejlődése. Ennek szólt az az elismerés is, hogy a sífutó Dario Cologna mögött második lett Svájcban az év sportolója választáson.
Sokkal stabilabban játszott, fittebb lett a nyolc hónap alatt, kész az igazán hosszú mérkőzésekre, de leginkább fejben sikerült túllépnie a korábbi korlátokon.
„Sokkal jobban bízom magamban"
– mondta Wawrinka Norman szerepéről. „Tudom, ha felmegyek a pályára, akkor szinte bárkit képes vagyok megverni." Persze nem felejtette el alaptézisét sem. „A nagy négyes, Roger, Novak, Rafa, Andy jobb játékosok, mint mi, többiek. Ezzel együtt kell tudni élni. Küzdeni kell" – mondta. „Mindig fejlődni próbálok, változtatni a játékomon, hogy tudjak mihez nyúlni a legjobbak ellen."
A tavalyi év után már nagyon érett egy igazán nagy győzelem is, bár azt valószínűleg kevesen gondolták, hogy mindjárt az év első Grand Slamjén, az Australian Openen emelheti majd magasba a trófeát. Ehhez a legfontosabb lépcsőfok ráadásul a régi mumus – a tavalyi tornán kívül a US Openen is kétszettes előnyből veszített ellene – Djokovics elleni negyeddöntő volt. Ismét egy drámai ötszettesen, 15. meccsükön tudott végre túllépni a nehéz pillanatokon, és kiütötte a szerb címvédőt.
A döntőben is bizonyította, megérett a győzelemre, másfél szetten át élete teniszével, hihetetlen koncentrációval ütötte le a pályáról a világelső Rafael Nadalt, aki végül hátsérülése miatt sem tudta legjobbját nyújtani. Ez annál is inkább nagy dolog volt, mert Djokoviccsal ellentétben Nadal ellen korábbi 12 mérkőzésükön mégcsak szettet sem tudott fogni a svájci.
De nemcsak ezzel írt történelmet, hanem ő lett az első olyan játékos, aki egy Grand Slamen legyőzte Djokovicsot és Nadalt is. Olyan is csak 1993-ban történt utoljára, hogy valaki le tudta győzni az első és a második kiemeltet is egy Grand Slamen, akkor ez Sergi Bruguerának sikerült a Roland Garroson. A 2005-ös Garros óta egyedül Juan-Martin del Potro tudott (a 2009-es US Openen) Grand Slamet nyerni a nagy négyesen kívül, most Wawrinka szakította meg újra a sorozatukat.
„Annyiszor láttam, ahogy Roger győzött a Grand Slameken korábban, most pedig eljött az én időm is, hogy nyerjek egyet" – mondta. Családja után Federer volt az első, aki gratulált régi barátjának. „Tudom, hogy nagyon örül. Mindig a legjobbat akarta nekem" – mondta Wawrinka, aki hétfőtől már Federert öt hellyel megelőzve a legjobb svájci a világranglistán.
„A munka, a türelem, az alázat diadala" – hangoztatták a svájci és külföldi lapok Wawrinka győzelme után. Lakóhelyének, Saint-Barthélémynek a polgármestere pedig ideiglenesen át is keresztelte a várost Stan-Barthélémyre a nagy ünneplésben, azt pedig elképzelni sem tudjuk, mivel lepi meg szülővárosának a hokicsapata, a HC Lausanne, aminek az elnökségi tagja is.
„Ez remélhetőleg még csak a kezdet Wawrinkának. A Novak Djokovics elleni győzelem a negyeddöntőben fontos pillanat volt. Túljutott rajta, és most már Grand Slam-bajnok, sínen van" – vélekedett az Australian Open trófeáját átadó 14-szeres GS-bajnok Pete Sampras. A mérföldkövet az is jól szemlélteti, ha arra gondolunk, a nagy győzelem kapujában toporgó Murray-nek mennyi próbálkozásba került, míg végül Ivan Lendl vezetésével megszerezte első Grand Slam-címét.
Ahogy Murray is elindult a GS-győzelmek útján, úgy játéka és felfogása alapján a 28 éves svájcira is jópár nagy győzelem várhat még. Ugyanakkor elég csak arra gondolni: Carlos Moya, Juan Carlos Ferrero, Andy Roddick, Gaston Gaudio és a nagy négyes korszakából egyelőre Juan-Martin del Potro – nem példa nélküli az sem, hogy az első Grand Slam az utolsó is marad egy teniszező életében.
Már eddig is ott volt a reflektorfényben, de innentől megint más elvárások, sokkal kitüntetettebb figyelem és teher vár Wawrinkára, ami új helyzetet teremthet az ebben a pillanatban a világ egyik, ha nem a legjobb egykezes fonákját ütő teniszezője előtt. Az még kérdés, mennyire tud stabilan jól játszani a legjobbak ellen, vagy pedig csak időről időre tud veszélyes lenni rájuk nézve. Az viszont biztos, hogy akárhogy alakul is, az Australian Openen egy pillanatra bevégezte a karjára tetovált idézetet: megpróbálta, és meg is csinálta.