2021. december 31-én jelent meg Szilágyi Gerda levele, amely teljes mértékben elhatárolódott nővére, Szilágyi Liliána két nappal korábbi, súlyos állításaitól. Az írás eredetiségével kapcsolatban sokan szkeptikusak maradtak, az Index bűnügyi nyelvész segítségével próbált utánajárni az igazságnak.
2021 végén az Európa-bajnoki ezüstérmes úszó, Szilágyi Liliána rendkívül súlyos vádakkal rázta meg az országot, amikor az Elviszlek magammal december 29-i adásában azt állította, édesapja lelkileg, testileg és szexuálisan is bántalmazta. A műsorban az is elhangzott, hogy édesanyjával, valamint húgával, Gerdával is szörnyen bánt Szilágyi Zoltán. A korábbi úszó másnap nyílt levélben tagadta ezeket, december 31-én pedig Szilágyi Gerda is nyilvánosan utasította vissza nővére szavait.
Utóbbi levélről azóta sokan mondtak ezt-azt, a legtöbben azt fejtegették, vajon tényleg a 18 éves Gerdától származik-e a szöveg. Az Index Ránki Sára bűnügyi nyelvész segítségét kérte abban, hogy kicsit közelebb kerüljünk az igazsághoz.
A bűnügyi nyelvészetnek sok részterülete van, ilyen például a nyelvi profilozás és a szöveg-összehasonlítás. Előbbinél például bizonyos paraméterek alapján meg lehet állapítani, hogy az adott szövegnek ki a szerzője. Írással és beszéddel is dolgozunk, ezek alapján tudunk nyelvi profilt is csinálni, vagy megállapíthatjuk, hogy az adott szöveg származhat-e a feltételezett szerzőtől
– mesélt Ránki a szakmájának egy szegmenséről.
„Persze, ha a légüres térből kapunk egy névtelen levelet, abból nem lehet pontosan megállapítani, ki a szerző, de egy adott nyomozást tudunk orientálni, hogy milyen embert kell keresni a nyelvi profil alapján. Férfi vagy nő írta a szöveget, milyen korú és iskolai végzettségű, van-e bármilyen nyelvjárása? Ezek a szerző szociodemográfiai jellemzői. Illetve hogy például tagja-e valamilyen csoportnak, mennyire szélsőséges? Abban viszont nem foglalhatunk állást, hogy milyen személyiségű embert keresünk, ugyanis az már pszichológiai jellegű kérdés. Sőt, abban sem, hogy például egy ilyen ügyben valóban történt-e erőszak” – folytatta a szakember.
Az ominózus levéllel kapcsolatban Ránki rámutatott arra, milyen tipikus vonásokat és jellemzőket érdemes keresni, ha szeretnénk megfejteni, kinek a virtuális tollából származnak a sorok.
„Szilágyi Gerda levele hivatalos levél. A hivatalos levélnek megvan a maga stílusa és szabályszerűsége. Mi a szövegen azt is vizsgáljuk, hogy van-e a szerzőre jellemző egyéni szövegsajátosság. Ez persze magán-e-mailekből, Facebook-bejegyzésekből jobban kimutatható, de még hivatalos szövegben sem tud az ember kibújni a saját bőréből, főleg nem egy 18 éves lány. Az illető hagyhat egyértelmű nyomokat, amik az egyéni szövegalkotási stílusára utalnak, de azt is elárulhatja, hogy körülbelül mennyi idős. Ez lehet helyesírás, szóhasználat, mondatszerkesztés és mindenféle stilisztikai szempont. A jogi szaknyelv rendkívül kötött, de Szilágyi Gerda levelének vannak olyan pontjai, amik nem ennek felelnek meg. Hivatalosnak hivatalos, de nem mindenhol jogi.
Viszont vannak olyan jellemzők, amikből arra lehet következtetni, hogy ezt nem ő írta, vagyis nem csak ő.
A kérdés, hogy a másik szerző miként vett részt a levél írásában: segített-e neki tartalmilag, diktálta-e, és kényszer hatására készült el, vagy Gerda egyedül szerette volna megírni, és szövegezési segítséget nyújtott neki?”
A levél tele van olyan kifejezésekkel és szófordulatokkal, amik az általános kételkedés alapjául szolgáltak. Ránki szakvéleménye szerint is ezek azok a kulcspontok, amik alapján sejteni lehet, hogy nem feltétlenül Szilágyi Gerda az egyetlen szövegalkotó.
Ha névtelen levél lenne, akkor biztosan azt mondanám rá, hogy több szerzőtől származik, olyan stilisztikai ingadozások vannak benne. Az egyikük biztosan jogot végzett (Szilágyi Zoltán a sportolói pályafutása után a jogi pályát választotta – a szerk.), vagy olyan végzettségű, aki tanult jogi szaknyelvet. Ugyanis ezek a terminus technicusok pontosan vannak idézve: »a jelzett időszakban«, »tudomással bírnék róla», »ekképpen is felhívnám a figyelmét az adatkezelési és személyiségi jogi szabályok betartására«. Egy első- vagy másodéves joghallgató ilyen pontosan megírt szaknyelvi szövegrészt nem tud előállítani.
Szintén megbicsaklik a történet a »hovatovább« szónál, amit egy 18 éves lány akkor sem használ, ha mindenáron hivatalos nyelvezetre törekszik. Ez egy némileg archaikus kifejezés, ami hiányzik ennek a korosztálynak a szókincséből. Érdekes a »záróakkord« kifejezés is. Ez már nem is inkább hivatalos, hanem szépirodalmi, de fiatal szövegezőre ugyanúgy nem jellemző.”
Ránki tehát egyáltalán nem zárja ki, hogy Szilágyi Gerda is részt vett a levél megírásában, sőt! Bizonyos részleteknél teljesen egyértelműnek tűnik, hogy azok egy olyan fiatal felnőttől származnak, aki érzelmileg érintett az ügyben.
„Van olyan részlet is, amiről egyértelműen elmondható, hogy fiatalos, köznyelvi stílusú, és elképzelhető, hogy Szilágyi Gerda írta, mint például a 3. bekezdés. A többszerzőjű szövegekben többnyire teljesen el lehet különíteni azokat a részeket, amiket különböző személyek írtak. A negyedik bekezdés is egészen köznapi, kivéve a »továbbá jelezni kívánom«, de bizonyos részek már stilisztikailag is erősek, még ha nyelvi agressziónak nem is nevezném.
Ebben a sértettség egyértelműen tetten érhető.
Egyébként itt a szerző nem mérte fel, hogy nem a családi életbe avatkozik bele a Magyar Úszó Szövetség, hiszen a szövetségnek van gyermekvédelmi csoportja, és egy ilyen esetet kötelessége kivizsgálni. A többi részhez képest ebben nincs olyan tartás, mint amik teljesen jogi szaknyelven íródtak. Az is egyértelmű, hogy ha valaki érzelmileg érintett egy ilyen ügyben, attól nem tud teljesen elvonatkoztatni. A hivatalos forma ennek a kontrollálására való, ebben a részben viszont ez (»hogy mer a családom életébe beleavatkozni«) nem sikerül.”
A részletes elemzés alapján egyértelmű a konklúzió, Ránki mindemellett hozzáteszi, hogy a körülmények megismerésére nem áll rendelkezésre elegendő információ.
99%-ban biztos vagyok abban, hogy két szerzőről beszélünk: az egyik Szilágyi Gerda, a másik pedig ott volt mellette, és vagy jogot végzett, vagy tanult jogi szaknyelvet. A levél keletkezésének körülményeiről, azaz hogy önként, vagy kényszerből, vagy nyomás hatására írta-e, nem tudunk semmit, ezt csak nyomozással lehetne megállapítani. Az is egy elképzelhető verzió, hogy ő maga kért segítséget ahhoz, hogy gondolatainak formát találjon, és a tartalmával teljesen egyetért. Viszont a levelet nem ketten írták alá, mert esetleg nem szeretnék, hogy kiderüljön, hogy nem egy szerzője van a szövegnek. És azt sem tudjuk, hogy kinek a döntése volt az, hogy csak egy név szerepeljen az aláírásnál. Ez persze csak vélemény, és nem bizonyítás
– zárta gondolatait a nyelvész.
(Borítókép: Szilágyi Gerda. Fotó: Trenka Attila/Index)