Turi György, a Kőbánya SC szakosztályvezetője, a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) korábbi szakmai alelnöke szerint a hazai edzőszakma kalapot emelhet Wladár Sándor, a szövetség elnöke előtt.

Turi György állítását azzal indokolta, hogy a sportvezető bátor, vagy inkább merész lépései nélkül aligha változtattak volna a sporttörvénynek azon a részén, ami az edzők életjáradékával foglalkozik. Miután az Országgyűlés kedden megszavazta a Honvédelmi Minisztérium sportért felelős államtitkárságának módosítást kezdeményező javaslatát, életbelépett az úgynevezett Lex Milák, amelyet igazságosztónak is lehetne nevezni.

A nyári olimpiai játékok után a legnagyobb visszhangot kiváltó ügyet az okozta, hogy az aktuális jogszabályi háttér érvénybe lépése óta először fordult elő, hogy egy sportoló nem jelölte meg hivatalos formában az őt felkészítő szakembert, aminek következtében a sportoló eredményei után nem lehetett odaítélni az edzői életjáradékot.

A sporttörvény időszerűvé vált módosítása visszafordítja a sporttörténelem kerekét, helyére teszi azt, ami a párizsi olimpián, majd azt követően csúnyán félrement. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindenki, aki számít a magyar úszóedzők nagy közösségében, egy emberként fejezte ki a nemtetszését, mi több, a felháborodását amiatt, hogy a kétszeres olimpiai bajnok Milák Kristóf a »hallgatásával«, edzője nevének elhallgatásával azt a látszatot keltette, mintha nem Virth Balázs készítette volna fel a párizsi olimpiára. Talán fel sem merült benne, hogy ezzel milyen erkölcsi és anyagi kárt okoz, de ha igen, akkor még inkább szükség volt arra, hogy ez a páratlan eset ne legyen előidézője a még inkább igazságtalan folytatásának

– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Turi György, aki szerint mesteri volt a törvénymódosítás előkészítése, amely azzal kezdődött, hogy Wladár Sándor a miniszterelnöknek küldött levelében tárta fel a visszás történet hátterét, majd kérte a közbenjárását. 

„Elismerő szavaim után emlékeztetnék arra, hogy Wladár elnök úrral bizonyos elvi kérdésekben már akkor sem egyezett teljes mértékben a véleményünk, amikor 2017-ben őt a magyar szövetség elnökének, engem pedig a szervezet szakmai alelnökének választottak meg. Ő már akkor kinyilvánította, hogy – a sorrendnek van igazán jelentősége – jómaga sportoló és edzőpárti, amire a válaszom az volt, hogy én pedig, már csak a mundért becsületéért is, edző és sportolópárti.”

Már akkor is a kollégáim érdekeinek a védelmét tartottam a legfontosabbnak, véleményem azóta meggyőződésemmé vált. Mindig is becsültem a sportolók olykor emberfeletti munkáját, de arra is igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy az edzők is kiteszik a lelküket azért, hogy a versenyzőikből kihozzák a legtöbbet. Sajnos ezért hálára sokszor nem számíthatnak, sőt, úgy is járhatnak, mint a közelmúltban a balszerencsések és a lenézettek. Erről a sarkalatos kérdésről később is sokat vitáztunk, amióta viszont lemondani kényszerültem az úszószövetségi tisztségeimről, már csak figyelem a dolgok menetét. Ebben az új minőségemben pedig az örömömet szeretném kifejezni azért, hogy egy nemes célú kezdeményezésnek a sportörvény módosításával most foganatja van

– zárta gondolatát Turi György.