Benedek Tibor 2020. május elején jelentette be, hogy a sportággal kapcsolatos minden tevékenységét megszakítja, pedig akkoriban az UVSE szakmai igazgatójaként és edzőjeként dolgozott. Akkor már érezni lehetett, hogy nagy a baj, de mindenki bizakodott és drukkolt a magyar válogatott egykori csapatkapitányának – ki más győzhetné le a gyilkos kórt, ha nem ő?!

Sajnos alig egy hónappal később megállt a szív, amely Magyarországért dobogott, és annyi örömöt szerzett a magyar embereknek. 

Benedek orvosi javaslatra kezdett el úszni, nyolcévesen ugyanis gerincsérvet kapott, ám eleinte nem szerette a sportágat, mindig is a labda vonzotta, így ismerkedett meg a vízilabdával. Az 1991-es ausztráliai Perthben rendezett világbajnokságon már a keret tagja volt, 19 évesen bronzérmet nyert a csapattal. Ott volt az 1992-es barcelonai olimpián, négy évvel később Atlantában pedig már vezére volt a válogatottnak. Az 1997-es Európa-bajnokságon aranyérmet nyert Sevillában, a következő kontinenstorna előtt viszont doppingügybe keveredett, eltiltották, így nem lehetett ott Firenzében, ahol a magyar csapat megvédte címét.

Visszatérése után aztán csattanós választ adott kritikusainak: bár a 2000-es sydney-i nyári játékokon a tornán visszafogott teljesítményt nyújtott, az oroszok elleni döntőben igazi vezére volt Kemény Dénes együttesének, négy góllal vette ki a részét a fölényes, 13–6-os győzelemből. 2004-ben Athénban már csapatkapitányként vezette a válogatottat, amely ismét csúcsra ért, ezt követően viszont szívbetegségre hivatkozva átmenetileg lemondta a válogatottságot. 2007-ben visszatért, hogy aztán 2008-ban, Pekingben harmadik olimpiai aranyát is megszerezze.

Játékosként háromszoros olimpiai bajnok, egyszeres világ- és Európa-bajnok, két vb-ezüstöt és egy bronzérmet, valamint két Eb-ezüstöt és három bronzérmet szerzett. Egyszer nyert világkupát, kétszer világligát, klubcsapataival pedig hatszor ért a csúcsra a magyar és hatszor az olasz bajnokságban.

Az élsport mellett a tanulásra is figyelmet fordított: 1991-ben a Testnevelési Főiskolán edzői oklevelet szerzett, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakos hallgatójaként 2006-ban vehette át diplomáját. Az edzői munka már visszavonulása előtt is érdekelte, 2010-től Kemény Dénes szövetségi kapitány segítője volt. 

Benedek Tibort 2016-ban beválasztották a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségébe. 2017-től az UVSE Vízilabda Sportegyesület szakmai igazgatójaként, a 2018/19-es idénytől vezetőedzőjeként dolgozott. 2017-ben a budapesti Masters világbajnokságon a Millennium vízilabdacsapattal aranyérmet szerzett.

Négyszer (1992, 1993, 1994, 2002) választották meg az év legjobb magyar vízilabdázójának, 2000-ben beszavazták az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába, 2013-ban őt választották meg az év legjobb magyar szövetségi kapitányának. 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át. 2008-ban Budapest díszpolgára lett, 2015-ben bekerült a vizes sportágak Hírességek Csarnokába (ISHOF), 2016-ban tenyérlenyomata felkerült a Magyar Sportcsillagok Falára.

Hozzáállásáról, alázatáról és arról, milyen ember volt Benedek Tibor, egy 2019-es nyilatkozata tökéletes képet ad:

„Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszom túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos. 

Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra. 

A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv; 16 éve csuklószorítóval játszom, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek. Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.”

Benedek Tibor életének 48. évében, súlyos betegség után, 2020. június 18-án halt meg. Az év júliusában az UVSE vízilabdacsapatának címerébe bekerült a monogramja, valamint a 8-as sapkaszámát szimbolizáló jel. 2020 decemberében a Total Waterpolo szaklap az elmúlt húsz év legjobb vízilabdázójának választotta. 2021-ben az olaszországi Reccóban – amelynek díszpolgára – felavatták emléktábláját és sétányt neveztek el róla.

Halála után ezrek búcsúztak Benedek Tibortól a margitszigeti Hajós Alfréd Uszoda bejáratánál felállított emlékhelynél, a vízilabda szentélyétől a Margit híd bejáratáig álltak sorban az emberek egy-egy gyertyával vagy virággal a kezükben, hogy könnyeikkel küszködve leróják kegyeletüket a legenda emléke előtt.

Hogy Benedek örökségét a Nemzetközi Vízilabda Szövetség is ápolja, arra tökéletes példa volt a nemrég véget ért, hazai rendezésű világbajnokság: 

Fia, Benedek Mór szintén vízilabdázik, ráadásul nem is akárhogyan, a 15 éves sportolót a KSI egyik legnagyobb tehetségeként tartják számon. Märcz Tamás szövetségi kapitány szerint nagyszerű úton jár, hogy egyszer édesapja nyomdokaiba lépjen.

(Borítókép: Benedek Tibor, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a Magyarország–Egyesült Államok-mérkőzésen, a IX. Volvo Kupa nemzetközi férfi vízilabdatornán Budapesten, a Laky Károly Sportuszodában 2015. február 13-án. Fotó: Kovács Anikó / MTI)