Index Vakbarát Hírportál

Földes András

Jó ez az unió, de a migránsok maradjanak otthon Jó ez az unió, de a migránsok maradjanak otthon

Valahogy mindenkinek ugyanaz jutott eszébe, amikor a közelgő EP-választásról kérdezősködtünk. És vajon hány listavezetőt tudnak fejből az emberek?

május 22. 08:07

A pofonok 10 éve – Az Index történetének 2. része napjainkig A pofonok 10 éve – Az Index történetének 2. része napjainkig

Az Index körül egyszerre robbantak fel azok az aknák, amiket addig csendesen rakosgattak le körénk. Drámai 10 év, 4 főszerkesztővel és egy édes-bús halálmetál klippel.

május 13. 16:52

Megírta az Internet – Az Index első 10 évének szubjektív története Megírta az Internet – Az Index első 10 évének szubjektív története

Hogy történhetett, hogy egy csapat IRC-n nevelkedett hülyegyerek, plusz egy rocksztár státuszú főszerkesztő megcsinálta a lapot, amit most is olvas? Az Index 20 éves születésnapjához közeledve nem rejtegetjük tovább a sztorikat.

május 9. 16:35

Május 22-én egy amerikai mászó halt meg a Mount Everesten,  már a csúcsról lefelé tartva. Az 55 éves Don Cash 8800 méter környékén elájult, majd miután a serpái életet leheltek bele, letámogatták a Hillary lépcső nevű szűkülethez. Ez egykor egy 12 méteres sziklafal volt, ami a 2015-ös földrengés során ledőlt, és azóta egy keskeny hógerinc fut itt a csúcs irányába.

Ezen a gerincen egyszerre csak egy mászó fér el, így rendszeresen feltorlódnak a mászók, hosszú sorokat alkotva a nagy magasságban. 8000 méter felett minden egyes eltöltött perc sokat számít, így érthető, mennyit jelentett az amerikai mászónak, hogy két órát kellett várnia, amíg el tudtak indulni lefelé. De ezt Cash már nem érhette meg, a várakozás közben meghalt, írja az Outside. És nem ő volt az egyetlen.

És hogy értsük, mit jelent, hogy a mászónak várnia kellett, itt van egy aznap készült kép. 

Mindez 8790 méter magasan zajlik, tehát magasabban, mint ahol a világ második legmagasabb hegyének, a K2-nek a csúcsa van. A várakozás ebben a magasságban évről évre több problémát okoz, ahogy egyre többen érkeznek megmászni az Everestet.

Már nemcsak a hideg, a viharok vagy az oxigénhiány fenyegeti a mászókat, hanem egy olyan probléma, ami eddig nem létezett: a tömeg. A FIZETŐS HEGYMÁSZÓK FORGALMI DUGÓJA A HEGY EGYIK LEGKOMOLYABB VESZÉLYFORRÁSA LETT. 

A magashegyi sorban állás is jelzi a korábbi cikkeinkben már feszegetett problémát: a 8000-es csúcsok megmászása már nem annyira hegymászás, mint egyfajta menedzsersport. A hegymászáshoz szükséges technikai tudás, kreativitás, problémamegoldás leértékelődött, hiszen a tömegek a serpák által kihúzott kötelek mentén mozognak. Hatalmas szerepe van viszont a pénznek, hogy ki milyen szintű szolgáltatást tud megfizetni, továbbá annak, hogy a kuncsaft mennyire van kitéve a többi mászó jelentette veszélynek.

Arról, hogy a világban mi számít valódi hegymászó-teljesítménynek, ebben a cikkben írtunk. 

Már egy ideje feltűnt, hogy az ovális iroda hivatalos fotóin az elnök és a vendégek úgy ülnek a fotelben, mintha a közepe be lenne szakadva, és csak a szélére lehetne ülni, félig előre csúszva, kényelmetlen testtartásban. Az Orbán-Trump találkozó fotóján ráadásul már Szijjártó is úgy ült a kanapén, mint aki a lehető legkevésbé szeretné terhelni az ülőalkalmatosságot, úgyhogy utánanéztem, hogy vajon az etikett miatt nem dőlhetnek hátra? 

Hasonlóan feszeng ugyanis a fotel szélén Netanyahu:

vagy az indiai miniszterelnök, Narendra Modi:

sőt, Obama is.

Rákeresve az egyes elnökökre kiderült, hogy a fotel peremére ülés nem etikett, hanem Tump szokása, amit valamiért kötelezőnek éreznek a vendégei. Az indiai miniszterelnök Obamával ugyanis már úgy ül, ahogy az emberek szoktak egy nagy fotelben.

Obamával már nem a szék szélére, hanem a közepére ül Netanyahu is: 

  És ugyanez a helyzet Obama többi vendégével: 

vagy Bush-sal: 

és Bill Clintonnal is: 

Tényfeltáró munkánk során összesen két politikust találtunk, akik Trump jelenlétében merték előírásosan használni a fotelt. Az egyik az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov volt, 

a másik pedig Angela Merkel német kancellár.

Évekkel ezelőtt egy egész posztot írtam Salgótarjánról, amit annak ellenére is csodálatos városnak láttam, hogy a közvélekedésben riasztó ipari településként él. Pedig a város központjában egymást érik a hetvenes évekbeli retro sci-fiket idéző épületek, amelyek közül egyet Finta Westend József épített még fiatalon.

Eddig azt hittem, hogy egyedül vagyok a lelkesedésemmel, de most kiderült, hogy egyesek még térítő munkát is hajlandóak végezni, ha brutalista, modernista és szocreál épületekről van szó.

Az Artmagazin szervezésében szombaton Branczik Márta építészettörténész mondja el, hogy a köznyelvben rondának tartott város miért érdekes. Sőt, szerintem szép. Emellett bemutatják a helyi üveggyár retroüvegeit, és Mihályfi Ernő egykori Magyar Nemzet-főszerkesztő festménygyűjteményét, többek közt Rippl-Rónaikkal.

Rovatok