Index Vakbarát Hírportál

Haász János

Hány évesen csináltam először?17

Miért csináltam először?Fiatal voltam, jól jött a pénz

Azóta hányszor csináltam?Több ezerszer

Nyilván a cikkírásról volt szóNyilván

Mire felér a lépcsőn, úgy néz ki, mint aki megjárta a Don-kanyart Mire felér a lépcsőn, úgy néz ki, mint aki megjárta a Don-kanyart

Drámai betegség, drámai büntető, drámai szarvasbogár-grasszálás. És ne csináljunk Semjénből bohócot!

november 17. 17:48

Orbán Viktor azt üzente: Lónak a Orbán Viktor azt üzente: Lónak a

Ne csináljunk már Semjénből bohócot, Karácsonyból népünnepélyt, keresztényszabadságilag!

november 13. 19:13

Orbánnak mindent nagyon pontosan ki kellett számolnia Orbánnak mindent nagyon pontosan ki kellett számolnia

Ha nem akart nedves piros folt lenni. Álzöld Karácsony és pesti gasztrobubusok mellett az év mondása a Tőmondatban: a rohadék zabál!

november 11. 09:02

Avagy az országok, amelyekben az olasz "ciao" vagy annak helyi nyelvjárási változata, mint például a portugál "tchau", az albán "qao" vagy a magyar "csaó", bevált (el)köszönési forma. Én eddig azt hittem, nincs értelmetlen térkép, de elfogult vagyok, mert imádom ezt a műfajt - ezzel együtt most be kell látnom, tévedtem.

Vannak focisták, akikről köztudomású, hogy egy kis sunyiságért és színészkedésért akkor se mennének a szomszédba, ha Berényi Miki lakna ott – a 2018-as vébén minden, amit ebből a focistatípusból utálunk, Neymarban öltött testet. Van viszont ennek a műfajnak egy eddig ismeretlen zsenije, aki az elvtelen színészkedést nemcsak hangeffektussal tette teljessé, hanem megfejelte egy legalább három választási kampányra elég aljassággal is. Igaz, színészkedésben és több dupla leszúrt rittbergernyi szenvedésben méltó társa is akadt.

Hamarosan mesélem a részleteket is, de előbb jöjjön az a videó, ami még egy október 9-i meccsen készült, de csak most indult világhódító útjára egy twittnek köszönhetően. Tényleg mindenkinek tanácsolom, ajánlom, sőt, mindenkitől kérem, az igazi műélvezet érdekében hanggal nézze meg!

 

Nos, a történet két főszereplője: Ibrahima Drame a zöld-fehér sarokban, a szenegáli válogatottból és Issaka Samake, a sárga-zöld-piros sarokban, a mali válogatottból. Drame egy gyors elfutással próbálkozott, amire Samake hátulról egy Varju László-i értelemben vitte műkedvelő földrevitellel reagált, majd, biztos, ami biztos, maga is bukfencezett egy jó nagyot, mi baj lehet belőle alapon.

Drame egy 24 éves sportember fizikumát megszégyenítő tempóban kezdett el haldokolni a szükséges hanghatásokkal kísérve. Csakhogy a nagy haldoklása során épp Samake hátához fetrengenie magát. Ekkor, szintén a sportemberi fizikumból adódó gyors regenerálódás vette kezdetét, és villámgyorsan támadt annyi ereje, hogy belefejeljen Samake hátába.

Frissítés: Húsz évig küzdősportokkal foglalkozó olvasóm, Éva szerint Drame a "pondrókúszás" után valójában nemcsak odafejelt a mali játékosra, hanem "a mozdulatból és hangból jól kikövetkeztethetően egy 'szabályos' veseütést mér Samakére" - írj a videó elemzése után. Ebben az esetben Sanake viszont nem alaptalanul szenvedett huzamosabban.

A játékvezető, a Burkina Faso-i Boureima Sanogo vélhetően naprakész ismeretekkel rendelkezett a modern sportorvostudomány traumatológiai szakirodalmából, ugyanis sikerült mindkét sportembert életben tartani, sőt, Drame aztán a második félidő elején, az 51. percben még gólt is lőtt (végül 2-0-ra nyertek). Más dolog, hogy ekkor már a pályán sem kellett volna lennie: ugyanis Sanake sárga lapot kapott a videón látható eset miatt, Drame ezt megúszta, márpedig neki ez már a kiállítást jelentős második lett volna, miután egyet már a 13. percben összeszedett.

Kedvelt időtöltésem, legalábbis az egyik, hogy kattintgatok a Fortepan gigantikus fotóadatbázisában, mondjuk a reggel első (néhány) kávé elfogyasztása idején. Valamiért most ahhoz támadt kedvem, hogy az ötven évvel ezelőtt, 1969-es fotók között keresgéljek, ki tudja, milyen remek képek készülhettek Kádár Magyarországán a Holdra szállás, Woodstock és Az ötös számú vágóhíd megjelenésének évében.

És nyomban rábukkantam néhány werkfotóra egyik kedvenc köztéri szobrom készítéséről. Ez a szobor Hódmezővásárhelyen állt, ahol gyerekkoromban jó néhányszor jártam - hogy odaértünk, a város határában lévő fehérjefeldolgozó szaga mindennél pontosabban elárulta -, és a 21. század egyetlen Magyarországon felállított Lenin-szobrát ihlette meg. Aki ebből még nem jött rá: a szaró Lenin szoborról van szó.

És aki esetleg még nem hallott volna róla: 1970-ben Hódmezővásárhelyen Kállai Gyula korábbi magyar miniszterelnök, akkor éppen az elnöki tanács tagja és az országgyűlés elnöke - szóval többek között a korabeli Kövér László - felavatta Szabó Iván egy később ikonikussá vált Lenin-szobrát. Ez a szobor nagyon gyorsan nemcsak város-, hanem nagyrészt a hódmezővásárhelyi laktanyának köszönhetően országszerte a "szaró Lenin" szobraként híresült el, nem véletlenül. Mint avatott kollégám, Zubreczi Dávid írta egy idén augusztusi cikkében: "az ökölbe szorított kézről, az összeszorított szájról, meg az enyhén előre dőlő felsőtestről a legtöbbeknek nem egy ókori istenkirály jutott az eszébe, hanem egy székrekedés". Nos, a Fortepan archívumában fellelhető 1969-es werkfotó ebben a zárt, beltéri környezetben még inkább a szaró Lenin motívumot erősíti, mint a később közterületi megjelenés. Nézzék csak:

Rovatok