Index Vakbarát Hírportál

Miklósi Gábor

Nyilas Gergőtől elszenvedett vereségek közben/után összetört pingpongütők száma2

Indulatkezelési problémák megoldását célzó terápiában töltött órák száma0

Leghosszabb ideig ígérgetett cikk megírásáig eltelt idő7 hónap

Soha meg nem írt cikkek száma4 (a mai napig összerándul a gyomrom, ha valamelyik eszembe jut)

BESZTOF
Cikkek, amiket mélyen megbántunk Cikkek, amiket mélyen megbántunk

Mi mondhatna többet egy újságról, mint egy-egy olyan cikk, amit a szerzője legszívesebben elfelejtene?

május 24. 12:52

Az Index-címlap evolúciója Az Index-címlap evolúciója

A portálosodás rögös útvesztője: az Index volt vezető webdesignerei emlékeznek vissza a címlap megújulásaira.

május 23. 14:40

Húsz éve minden kormány gyűlöli: ünnepeljük együtt az Indexet! Húsz éve minden kormány gyűlöli: ünnepeljük együtt az Indexet!

Május 16–17-én a Dürer Kertben ünnepeljük Orbán Viktor kedvenc fake news gyárának huszadik születésnapját. Az ő országa már eljött, most a mi bulinkon a sor!

április 25. 15:43

Emlékeznek arra, amikor 10 éve tavasszal és nyáron az egész ország azon hőbörgött, hogy míg hét közben gyönyörű, napos kiránduló- vagy strandidő volt, hétvégenként hónapokon át mindig esett? Amikor Soros György még nem migránshordákkal és a zsoldjában álló Brüsszellel meg a civilekkel sanyargatta a nemzettestet, hanem a kisemberek zsebéből kiszipolyozott pénzével egyenesen az időjárást szabadította ránk? A dolog aztán megismétlődött  2011-ben, 2016-ban, 2018-ban, és biztos lehetne még egy csomó évet találni.

Erre tessék, február óta mindig hétvégénként volt jó idő és hét közben rosszabb. Vajon megjelent egyetlen kicsike hír vagy akár csak egy kósza sor, hogy milyen csodás ez így? Na ugye! Most is elég csak kinézni – esik, fúj, míg a négynapos hétvégén végig sütött a nap!

Szóval köszi időjárás, és csak így tovább!

Ha a katedrális tetejét elpusztító tűzvész nem lenne annyira rémes, akár übercukinak is nevezhetnénk Buzás Aliz megható grafikáját a francia tűzoltókról. A tűz fényében Notre-Dame alakú az árnyékuk, melyen a nagy rózsablak a kezükben tartott, összetekert vizestömlő.

 

Miután az Egyesült Királyság távozása az EU-ból megint a végtelenbe látszik kitolódni, érdemes kitérni rá, hogy a brexit körüli döntésképtelenség milyen szórakoztatóan árnyalta az "angolos távozás" jelentését.

Ami ugye eredetileg az, hogy az ember egy társasági eseményről úgy lép le, hogy nem szól róla senkinek. Az angolok viszont a brexittel pont az ellenkezőjét csinálják: három éve, a népszavazáskor minden rossznak elmondták az EU-t, széttrombiltálták, hogy akkor ők most el – aztán azóta is gyűrik magukat, hogy hát ők mennének, csak épp azt nem tudják, mikor, merre és hogyan.

Nagy különbség, hogy amikor az ember fű alatt lép le, leginkább magát hozza kínos helyzetbe, míg ha még éjjel 3-kor se lehet kirúgni, azzal általában mindenki mást szívat, miközben ő nem is érzékeli, mennyire ciki, amit művel.

Az orosz állami tévében január végén az egyik, a britek vergődéséről szóló londoni tudósítást azzal a poénnal vezették fel, hogy a brexitnek oroszul már igei alakja is van:

Vaszilij Petrovics egy vacsorapartin bedöntött fél liter vodkát, összetörte a tányérokat, mindenkit elküldött a 'csába, a háziasszonyt lenagyseggűribancozta, aztán tovább brexitálgatott a kanapén.

 

Ezt a tréfát teljes mélységében valószínűleg egyedül az angolok nem értik. Ugyanis miközben az angolos távozás fogalmát szinte az összes európai nyelv használja, angolul ugyanezt franciás távozásnak (French leave) mondják. Az angol nyelvtörténeti kérdésekben etalonnak számító Oxford English Dictionary szerint a French leave első ilyen értelmű használata a 18. századra datálódik (a normann hódítás társadalmi utóhatásaként az angol arisztokraták akkor még szinte mind beszéltek franciául).

Rovatok