Index Vakbarát Hírportál

Virág Dániel

Egyre északabbra vándorolnak a cápák a melegedő óceánokban Egyre északabbra vándorolnak a cápák a melegedő óceánokban

Akár 400 kilométert is úszhatnak, ez komoly problémákat okozhat.

7 órája

Az iPhone volt a legkelendőbb mobil 2021 végén Az iPhone volt a legkelendőbb mobil 2021 végén

Az Apple okostelefonja lett a tavalyi Q4 legnépszerűbb okostelefonja, de közel a konkurencia.

tegnap, 21:51

Fizetős szolgáltatást tesztel Amerikában az Instagram Fizetős szolgáltatást tesztel Amerikában az Instagram

A tartalomgyártónak fizetett havidíjért extra tartalomhoz juthatnak a követők.

tegnap, 17:56

Január 20-án van a Figyeljünk a Pingvinekre Nap, melynek célja a figyelem felhívása a veszélyeztetett helyzetben élő sarkköri madarakra. A Wildlife Conservation Society (WCS) készített egy a felvételt egy szamárpingvin hátára rögzített kamerával, melyen az látható, ahogy a totyogó madarak vadásznak.

A videó főszereplője több társával együtt egy szardíniarajra csap le a felvételen, melyen érdemes a hátteret is figyelni, ugyanis más pingvineket, kormoránokat és albatroszt is kiszúrhatunk, írja a National Geographic. A felvétel a Beagle-csatornában fekvő Isla Martillo sziget közelében készült egy olyan kamerával, amit a pingvinek viselkedésének tanulmányozására szántak.

 

A felvételeket az Antarktiszi Kutatási Alapítvány, a WCS argentin munkatársai és a Déli Kutatóközpont szakemberei elemzik, nekik hála, hogy a vadászatot is láthatjuk. A kutatást végző csapat egyik tagja, Andrea Raya Rey elmondta, azt eddig is tudták, hogy a pingvineknek nagyon fontosak a szardíniarajok a táplálkozás szempontjából, de a videó bizonyítja, hogy az alapból a tengerfenék közelében vadászó pingvinek egy kiadós lakomáért simán feljebb emelkednek.

Miután a felvétel elkészült és a pingvin visszatért a partra, a kamerát levették az állatról, s a madarat visszaengedték a természetbe.

Nem az ember, de még csak nem is egy majom nyerte a leghosszabb karú emlős versenyét, hanem a lajhárok, ugyanis nekik a legmagasabb az IM-indexük.

Az IM-index (intermembrális index) egy speciális arányszám, amelyet úgy számolnak ki, hogy az állat mellső végtagjainak hosszát elosztják a hátsók hosszával, majd az eredményt százzal szorozzák. A speciális arányszám segíti a paleontológusok munkáját annak meghatározásában, hogy egy felfedezett fosszília miként mozoghatott életében, vagyis a karjai vagy a lábai voltak-e a helyváltoztatásért felelősek, esetleg mindkettőt használta. A földön élő emlősök esetén a lábak általában hosszabbak, míg az életüket a lombkoronák magasságában leélő állatoknál a karok.

Az ember átlagos IM-száma 68-70, vagyis a karjaink nagyjából a lábunk hosszának 70 százalékát teszik ki. A két lábon járó állatoké átlagosan 50 és 80 között mozog, a négylábúaké 80 és 100 között, míg a fákon függeszkedve közlekedő emlősöké 100 felett van, magyarázza a Qubit a Live Science cikke nyomán.

A Mary Ellen Holden, a New York-i Természettudományi Múzeum emlősökre szakosodott zoológusa által összeállított listán a győztes helyet a Dél- és Közép-Amerikában élő háromujjú lajhárok (Bradypus tridactylus) és füstös háromujjú lajhárok (Bradypus variegatus) foglalják el 171 és 172 IM-indexszel, ami a legmagasabb az összes vizsgált faj közül. Mögöttük vannak a Szumátrán és Malajziában élő sziamangok (Symphalangus syndactylus) 140-es pontszámmal, illetve a Kína, Laosz és Vietnám erdőiben élő, veszélyeztetett bóbitás gibbonok (Nomascus concolor) 147-es átlagos IM-indexszel.

Mintegy 1,93 millió kilométeres távolságban, a Hold távolságának ötszörösére repült el bolygónk mellett 2022. január 18-án a (7482) 1994 PC1 jelzésű űrszikla. Ahogy arról korábban írtunk, az 1994 PC1 látogatása azért érdekes, mert viszonylag ritkán, néhány évente repül el ekkora méretű kisbolygó a Földtől ilyen távolságban.

Az 1994 PC1 útját több magyarországi amatőr csillagász is megfigyelte, a Vega Csillagászati Egyesület a Zoomon keresztül közös megfigyelést is szervezett. Tagjaik közül két embernek is sikerült megörökítenie az űrszikla útját, mindkét fotó Somogy megyében készült.

A képeken szaggatott vonalként látható a kisbolygó. Ennek oka az űrszikla gyors mozgása, illetve az, hogy 30-75 másodperces záridővel készültek a képek. A vonalban a megszakítások a fényképek letöltése közben jöttek létre, ezek alatt nem exponált a távcsőre csatlakoztatott fényképezőgép.

A hivatásos csillagászok radarral és nagy távcsövekkel is vizsgálják és folyamatosan monitorozzák a kisbolygót, amely méreteit tekintve veszélyt jelenthetne a földi életre. Szerencsére az elkövetkező száz évben nem fogja bolygónk pályáját keresztezni egy kisbolygóé, magyarázza dr. Csizmadia Szilárd csillagász a VCSE észlelésekről szóló cikkében, ahol még több képet is közöltek, amelyen az 1994 PC1 látható.

Rovatok