Első ránézésre és tapintásra jól megtervezett mobilnak tűnt a Samsung S8300 UltraTouch, mert vékony, teletömték csúcstechnikával, és az oled technológiát használó kijelzőn olyan élénk színek jelentek meg, hogy a színes lcd-k is szürkeárnyalatosnak látszottak mellette.

Az eletronikai iparág mindegyik szegmense nagy szerepet szán az oled technológiának, mert nagyon vékony kijelző építhető belőle, keveset fogyaszt és remek a képminősége. Korábban gond volt az oled élettartamával, de mára ezt megoldották, most már csak az árát kell lejjebb vinni. Annyira drága ugyanis, hogy oled-tévéből még csak egy 11 hüvelykest mert piacra dobni a Sony, azt is horribilis összegért (kb. félmillió forint).

A mobil 12,7 milliméter vastag, valószínűleg emiatt találkoztam néhány apró, mégis nagyon bosszantó hibával. Ilyen vastagságnál nehéz lehet összehozni, hogy minden alkatrész tökéletesen passzoljon egymáshoz, és a nálam járt tesztkészülék esetében a Samsungnak ezt nem sikerült elérnie. Sem az adatkábelt védő műanyag, sem a hátlap nem illeszkedett pontosan, ami azt eredményezte, hogy a hátlap enyhén kiálló része összekarcolódott, míg többi része egyáltalán nem. A kiálló és fityegő műanyag meg szimplán csak hülyén néz ki, és ezt csak egy határozott ollónyisszatással lehetne orvosolni. Remélem a gyárból kikerülő UltraTouch-ok többségével nem lesz hasonló gond, és aki kényes az ilyen apróságokra, vásárlás előtt nézze meg, hogy mi van a dobozban.

Egyébként jó úton járnak a Samsung dizájnerei, mert praktikus, hogy a mobilon egyetlen micro usb-csatlakozó van, ebbe kell beledugni a töltőt, az adatkábelt és a fülhallgatót is. Én még a szabványos jackdugóról is hajlandó lennék lemondani, ha az UltraTouch-hoz hasonlóan a világ összes mobilján ugyanez az egyetlen csatlakozó lenne. Így ugyanis minden gyártó ilyen végű fülhallgatókat és töltőket készítene. Nem lenne többé kérdés, hogy ki a gyártó, amikor kölcsön kell kérni egy töltőt.

Sajnos a Samsung a csatlakozót a készülék oldalára helyezte, így amikor kihúzzuk a zsebünkből a mobilt, akkor a csatlakozó és a zsinór garantáltan beakad valamibe. Kihúzza a zsebből a pénztárcát, a koszos zsepiket, vagy bármi mást.

A szétcsúsztatható Samsung UltraTouch furcsa hibrid, mert a kijelzője érintésre érzékeny, mégis vannak rajta gombok. A legtöbb beépített szoftver, mint például a zenelejátszó, a képnézegető és a kamera, gomb nélkül, a kijelző nyomkodásával vezérelhető, és a felület az ujjak nyomkodására is reagált. A Samsung az úgynevezett kapacitív érintésérzékelő technológiát használja, ami emberi nyelven annyit jelent, hogy elég megérinteni a kijelzőt, nem kell benyomni. Néha sajnos kétszer-háromszor is oda kellett böknöm, hogy reagáljon a készülék, de nem általános jelenség.

A programokban a kijelzőre kirajzolt virtuális gombok elég nagyok, és elég szellősen vannak elhelyezve, így nehéz véletlenül rossz helyre bökni. Ennek csak egy hátránya van: mivel a 2,8 hüvelykes kijelző csupán 400 x 240 pixel felbontású, a menükben nem fér ki minden egy kijelzőre, gyakran kell lapozni a menüben.

A zenelejátszóval elégedett voltam, a memóriakártyára átmásolt albumokat megtalálta a mobil (nem kellett előre meghatározott mappába másolni mindent, mint néhány korábbi készüléken). A kezelőfelület letisztult, könnyen és gyorsan használható. A gyári fülhallgató jól kizárta a külvilág zajait és viszonylag hangosan szólt, de a zenéim - Metallica, ska jazz meg némi elektronikus puttyogás - valamiért csak az 5.1 ch SRS funkció bekapcsolásakor szóltak élvezhetően.

Csak a zenelejátszónál voltam hajlandó a készülék widgeteit, a főmenüben megjelenő minialkalmazásokat használni, mert a lejátszó minimalizált állapotában automatikusan megjelent egy - elkerülhetetlen. A widgettel számot lehet léptetni, illetve a lejátszás szüneteltethető.

Hsdpa-hálózaton 7,2 megabit az UltraTouch letöltési sebessége, de ezt a gyári brózerrel még mindig nem érdemes kihasználni, az Index.hu felületén furcsa karakterek jelentek meg, és általában nem volt nagy élmény a böngészés. A Samsung azonban beépített egy képmegosztót is, amivel kihasználható a hsdpa-kapcsolat. Az UltraTouch 8 megapixeles kamerájával készült fotók feltölthetők a Flickrre vagy a Facebookra, és ehhez csak egyszer kell regisztrálni a menüben, nem kell a portálokra lépni.

A kamera a lakásban nem tudott igazán jó képeket készíteni, hiába 8 megapixeles, szabad téren pedig akkor volt gond, ha túl színes volt a téma - az épp kinyílt krókuszokat sárga fény veszi körül. Kevésbé színes tárgyakról azonban olyan képeket készített az UltraTouch, amiket nyugodt szívvel töltenék fel a netre az ismerőseimnek. Videózásban meg kifejezetten jó a mobil, normál sebességen vga-felbontású felvételeket készít, ami már tévén visszanézve is élvezhető, a YouTube-ra pedig bőven elegendő. Emellett vannak extra funkciók is, a család egy egész hétvégén át azzal szórakozott, hogy a gyerekek hülyeségeit felvettük lassított felvételre, így jobban látszottak a grimaszok.

A mobil egyik gyenge pontja a 880 mAh-ás akku, ami nem bírta a tempót a videózási igényeinkkel. Bárhová mentünk vendégségbe, a töltő bedugásával kezdődött a buli. Az UltraTouchban még GPS is van, de a kijelző mérete miatt eszembe sem jutott autóban használni, az ilyen kézi készülékek inkább gyalogos navigációra alkalmasak, mondjuk az ingyenes Google Maps-szel.

Összességében az UltraTouch jó benyomást tett rám, de végig az volt az érzésem, hogy a Samsung ennél jobbat is tud. Remélem, megmutatja majd.