Chicagóban tartják hétvégén a NATO csúcstalálkozóját, amit jó eséllyel népes és hangos demonstrációk fognak kísérni, az Occupy mozgalom különösen erős chicagói szárnyának szervezésében. A város rendőrsége nagy erőkkel készül a tüntetések kordában tartására és az elszabaduló indulatok megfékezésére, a hírek szerint egymillió dollár értékben vásároltak a tömegoszlatáshoz szükséges felszerelést az elmúlt napokban. Többek között LRAD-kat (long range acoustic device), hétköznapi szóhasználattal élve hangágyúkat is beszereztek.

A hangágyú karrierjét élénk viták övezik, de az kétségtelen, hogy a leghatékonyabbabb tömegoszlató, nem halálos fegyverek egyike, amit valaha kitaláltak, messze lekörözi a könnygázt és a vízágyút. Az ágyú, amit a chicagói rendőrfőnök szemérmesen kockázatmenedzselő eszközként emleget, nagyon magas frekvenciájú és nagyon erős hanghullámokat bocsát ki rövid sorozatokban. A célzott hanghullámok ereje aránylag gyorsan csökken, 15 méteren belül maradandó halláskárosodást és süketséget is okozhat, 100 méterig extrém fájdalom a hatás, 300 méteren túl pedig már semmi.

A fegyvert először 2007-ben vetették be egy ellenzéki tüntetés szétverésére Tbilisziben, Grúziában, a legnagyobb médiavisszhangot pedig a 2009-es G20-as csúcstalálkozón tüntető tömeg oszlatásánál okozta Pittsburgh-ben. Erre is alig emlékszik ma már valaki, ugyanis a hangágyú egyik legnagyobb előnye, hogy nem médiaérzékeny, a tévés tudósításokon nem olyan látványos, mint a könnygáz vagy a vízágyú. A pittsburghi beszámolók szerint az ágyú által okozott fájdalom elviselhetetlen, amikor a rendfenntartók egy utcát úgy próbáltak elzárni, hogy a járdákat könnygázgránátokkal szórták meg, az úttestet pedig hangágyúval lőtték, a tüntetők tömegei hanyatt-homlok menekültek az utca széle felé, önként vállalva a könnygázt a hang okozta fájdalom helyett.

Legutóbb a londoni olimpia szervezői jelentették be, hogy hangágyúkat rendszeresítenek az esetleges tömegmegmozdulások békés elsimítására.