Mindenki szeretne gyorsabb wifit, és elméletileg ez már nem is álom, hiszen megjelentek a boltokban a gigabites rádiós hálózati eszközök. Ideje tehát megismerkedni az új wifivel, amely a 802.11ac névre hallgat és nagyon csábítók a tulajdonságai. Kezdve azzal, hogy a legnagyobb átviteli sebessége 1,3 gigabit, ami kétszer jobb a most kapható eszközökben lévő 802.11n-nél, az ugyanis csak 600 megabitet tud. Az átvitel gyorsulással energiát is spórolunk, hiszen az adatok hamarabb átjutnak egyik eszközről a másikra. Szakértői becslések szerint a kliensek – laptopok, okostelefonok, tabletek – energiafogyasztása akár 5-10 százalékkal is csökkenhet a modernebb rádiós csipeknek köszönhetően.
Az új wifiről a hálózatok tervezésével és kiépítésével foglalkozó Biztributor szakértői tartottak továbbképzést újságíróknak. Ők elsősorban céges megrendelőkkel dolgoznak, akiknek az Aruba profi hálózati berendezéseit kínálják, de jól ismerik a 802.11ac azon előnyeit is, amik a lakossági felhasználóknak lesznek fontosak. És látják azt is, hogy mi nehezíti meg az új wifi bevezetését.
Annak ellenére kaphatók a szupergyors eszközök, hogy a 802.11ac szabványt még nem is véglegesítették, erre valamikor az év végén kerül sor. Addig apró módosítások történhetnek, de a lényegen ez nem változtat, és a szakértők állítják, hogy a most kapható eszközök rendben működni fognak. Arra azonban egy ideig ne számítsunk, hogy az utolsó sarki kávézóban is szupergyors wifin lóghatunk majd. Az elemzők lassú terjedést jósolnak: a 802.11ac csipek jövőre már megjelennek a kütyükben, a kliensek száma 2015-ben éri el a kritikus szintet, és 2018-ban várható, hogy kiszorítják a most elterjedt 802.11n-es eszközöket.
Mielőtt bárki a falhoz vágná a telefonját azzal a felkiáltással, hogy azon még a 802.11n által ígért sebesség sem jön át, tudni kell azt is, hogy minden esetben a fizikai réteg átviteli maximumáról van szó. A felhasználó által mért sebességek ennél mindig sokkal alacsonyabbak. Már az is jó, ha a mobilunk 60 megabites le- és feltöltési értékeket produkál, amikor a leírás szerint 150 megabitet kellene tudnia.
A vadonatúj 802.11ac szabványnál a sebességek úgy alakulnak, hogy a csupán egy antennás okostelefonok 433 megabites átvitelt adnak, a tableteknél várhatóan 867 megabit lesz a csúcs, míg a laptopok képesek lesznek 1,3 gigahertzre is. (Hasonló módon skálázódik a 802.11n is, a 150 megabites mobiloktól a több antennás, 600 megabites eszközökig.)
Az Aruba szakértői szerint most csak annak érdemes 802.11ac típusú eszközöket vennie, aki sűrűn lakott városi környezetben él. A wifi ugyanis ingyenes frekvenciasávokon működik, de a most elterjedt 2,4 gigahertzes sávban kevés az egy-egy júzernek kiosztható csatorna, és túl sokan osztozkodnak rajtuk. A 802.11ac azonban magasabb, 5 gigahertzes sávon működik, amit egyelőre kevesebben használnak, és alapból sokkal több rajta a szabad csatorna. Persze most még csak a laptopos júzereknek javasolják a 802.11ac-t, mert azok usb-s adapterrel könnyen bővíthetők, a mobil eszközökből azonban hiányzik a megfelelő csip. Azok pedig, akik nem akarnak ennyire előre rohanni a technikai fejlődésben, egy ideig elboldogulnak a 802.11n-nel is, mert az is fut 5 gigahertzen, amit a kétsávos wifivel felszerelt kütyükkel lehet kihasználni (ilyen például a Samsung Galaxy SIII és az iPhone 5).
Az internet elérését biztosító hálózati eszközök, a routerek és access pointok (ap-k) közt lesznek olyanok is, amelyek nyolc antennával egyszerre több felhasználónak adnak gigabites hozzáférést. Ez is a 802.11ac szabvány egyik újdonsága, hogy az antennákat szét tudja osztani az eszközök közt úgy is, hogy mondjuk három antennát egy gyorsabb kliensnek dedikál, a többihez pedig más eszközök csatlakoznak.
Ahhoz azonban, hogy a maximumot kihozzák az új wifiből, az alapjaitól kezdve újra kell tervezni az egész hálózatot, ami a Biztributor szakértői szerint hazánkban ritkán történik meg. Az eddigieknél komolyabb gerinchálózatot kell kiépíteni az épületekben, hiszen a most elterjedt 1 gigabites ethernet kábelen biztosan nem megy át másodpercenként több gigabitnyi adat. További gond lehet a wifi routerek és ap-k áramellátásával, mert már egy 6-7 méteres hálózati kábelen is akkora veszteség lehet, hogy azon keresztül nem tudjuk meghajtani a routert. A 802.11ac olyan infrastruktúrát igényel, ami támogatja a 25,5 wattot áteresztő Power over Ethernet Plus tápellátási megoldást.
A Biztributor szerint ma már fejenként átlagosan három eszközre kell belőni a wifis hálózatokat, hiszen a laptopok mellett okostelefonok és tabletek is kapcsolódnak az internetre. A fentiek miatt alapjaiban újra kell tervezni a hálózatokat, sűrűbben kell telepíteni a routereket vagy ap-ket. Azzal is számolni kell, hogy a gyengébb minőségű kliensek az egész hálózat teljesítményét korlátozzák. A cég arra hívta fel a figyelmet, hogy vállalati környezetben, ahol egy telephelyen több wifi hotspot van, nagyon sok múlik az eszközök vezérlésén. Ezt azonban nem bízzák a rádiós eszközökre, külön hardver végzi el többek közt a jel/zaj arány elemzését, és ezzel lehet megoldani, hogy az egyik szobából a szomszédos másikba átülő alkalmazott gépe ne a korábban használt, távolabb került wifi hotspothoz csatlakozzon, hanem gyorsan roamingoljon át egy közelebbire.
Tesztjeink is azt bizonyítják, hogy nem érdemes sietni a 802.11ac bevezetésével. Nemrég nálunk járt teszten D-Link két eszköze, a DIR-865L nevű csúcskategóriás router és a DWA-182 usb adapter, amiket saját otthoni hálózatunkon próbáltunk ki. Az 5 gigahertzes tartományban 150-160 megabites átviteli sebességeket mértünk, tehát az ac nem hozott gyorsulást a 802.11n alapú működéshez képest.
Különböző módszerekkel nyúztuk az eszközöket: rákötöttünk hálózati adattárolót, a router beépített usb portjára csatlakoztattunk gyors és nagy kapacitású pendrive-ot, illetve az usb-s adaptert leteszteltük modernebb usb 3.0-s laptopon és régebbi gépeken is. Ebből pedig egyértelművé vált, hogy a 802.11ac otthoni felhasználóira ugyanaz igaz, mint a Biztributor vállalati ügyfeleire: hiába gyors a wifi, ha gyengébb minőségű eszközeink vannak, amelyek alapból lassúk. Ha a netszolgáltató adsl-modemében csak 100 megabites portok vannak, akkor az minden rákötött eszközt lekorlátoz. Ha a hálózati adattárolóban, vagy a wifin egymással kommunikáló gépekben lassú a merevlemez, akkor tök fölöslegesen van gyors wifink, nem lesz számottevően gyorsabb a fájlok átvitele. Az usb 2.0 fizikai sebességkorlátja is 480 megabit másodpercenként, ami szintén visszafogja a hálózati kommunikációt.
Magyarán jön a szupergyors wifi, de ha egy meglévő rendszerbe akarjuk beágyazni, akkor nehezen tudjuk kihasználni.