Ritkán kezdődik a tesztelés vetkőzéssel, de a Sony kedvéért kivételt kellett tennünk. A kánikulában beugrottunk egy medencébe, de előbb beledobtuk az Xperia Z tabletet. Meg sem kottyant neki, hiszen fél órát is kibír egyméteres mélységben, de csak akkor, ha előbb rendesen lezártuk a portjait. Ez a funkció olyan alapvető igényt elégíti ki, ami már az első iPad megjelenésekor felmerült. Már három éve azzal érveltek a tabletek mellett (a laptopokkal szemben), hogy az újfajta érintőkijelzős kütyüt könnyebben magunkkal vihetjük a fürdőszobába, ha lubickolás közben akarunk híreket olvasni. Most már amiatt sem kell aggódnunk, hogy egy suta mozdulattal százezer forintos kárt okozunk.
A Sony tabletje egy másik géppel együtt érkezett, és a páros használata során az volt az érzésünk, tökéletesen kiegészítik egymást. De ez már nem a japán cég terméke volt, hanem egy Samsung Galaxy Note 8.0, ami kényelmesen hordozható, tollal írhatunk a kijelzőjére, és jók a szoftveres bővítményei. Az Android operációs rendszer mellett még két közös pontot találtunk ebben a két tabletben: van bennük infraport, azaz távirányítóként is működnek, és az áruk is hasonló, körülbelül 160 ezer forintba kerülnek.
Úgy tíz évvel ezelőtt az infravörös port volt az adattovábbítás csúcsa, de ne a Himalájára gondoljunk, hanem egy trágyadombra, mert rendkívül bénán működött. A mobilok nem látták egymást, egy kis elmozdulás megszakította a kapcsolatot, a pár kilobites névjegyek átvitele is kínlódás volt. Most viszont az infra lett a tabletek non plus ultrája.
Aki igyekszik kihasználni ezeket az érintőkijelzős kütyüket, az már rájött, hogy a rajtuk tárolt videókat, fényképeket és zenéket át lehet sugározni egy hasonlóan modern tévére, erősítőkre. De azokat előbb be is kell kapcsolni! Itt jön a képbe a régi port, amivel a tablet az összes infrás távvezérlő szerepét át tudja venni. A tízéves, síkhülye, viszont jó hangú Pioneer erősítőtől a hipergagyi tízezer forintos médialejátszóig mindent irányítani tudtunk velük.
Hogy miért párban lenne jó ez a két tablet, a Sony Xperia Tablet Z és a Samsung Note 8.0? Mert teljesen más célt szolgálnak, ebből kifolyólag nem tudják hiánytalanul helyettesíteni egymást, és mindegyikben vannak olyan megoldások, amiket muszáj lenne beépíteni a másikba is.
A Samsung Note 8.0 az a tablet, amit mindig magunkkal vinnénk, mert jól elfér a zsebben, táskában. De mivel nem vízálló, sokszor mégis inkább otthon hagynánk, nehogy baja legyen. Pedig milyen jó lenne, ha esőben és hóban is nyugodtan elő lehetne venni, amikor az utcán rá akarunk nézni a térképre! A védőtok elég kompromisszumos megoldás, mert attól rondák és vaskosabbak lesznek a kütyük.
A Note 8.0 pedig éppen azért vonzó, mert elég vékony, az akkuja kibír egy napot és fényes a kijelzője. De a legjobb az, hogy és ebben is megtalálható az a szemérzékelő funkció, ami még a Galaxy S3 okostelefonban debütált. A szemközti kamera figyel minket, és nem engedi bekapcsolni a készenléti módot, amíg a kijelző felé nézünk. Kivéve persze az elsötétített szobában, amikor folyton csak azt írja ki, hogy nem lát minket. A Note 8.0 nemcsak olvasásra jó, hanem írásra is, mert az érintőkijelzőre a tablethez adott tollal is tudunk firkálni. Ennek több hasznát láttuk, mint a Samsung okostelefonjainál, mert a 8 hüvelykes kijelző nagyjából akkora, mint egy iskolai jegyzetfüzet. Mérete a férfi farmernadrág zsebeivel is kompatibilis, tehát gyorsan el tudjuk tenni, amikor szükségünk van két szabad kézre.
A Note 8.0 olyan, mint egy nagyra nőtt Galaxy S4 okostelefon. Fényes műanyag borítása van és hasonló a gombok elrendezése. Két nyílást találunk az oldalán a microSD- és a SIM-kártyának, és az infravörös jeladó is oldalt van, tehát a készüléket el kell fordítani, amikor távirányítóként akarjuk használni. Alul van a töltésre és adatátvitelre használt microUSB aljzat, és itt kell becsúsztatni a készülékbe a hozzá tartozó tollat. A jack nyílás sajnos a készülék tetejére került, emiatt a fülhallgató zsinórja néha a kijelző elé leng, ami nem túl praktikus.
Szoftverekből nagyjából ugyanazt kapjuk, mint a csúcskategóriás Samsung-mobilokon. Van egyedi naptár, hangvezérléssel működő S Voice kereső (amit az Apple Siri, khm, inspirált), és persze az S Note jegyzetfüzet, ami felismeri a kézírást. Sajnos a Samsung nagyon arra nyomul, hogy elrejtse a Google Android szolgáltatásait és appjait, és azokat a sajátjára cserélje le, de kevés esetben mondhatjuk azt, hogy ezzel jól jártunk. A Google Now például egyértelműen nyerőbb a hangvezérlésnél.
A Note 8.0 már majdnem olyan, mint egy számítógép, legalábbis abból a szempontból, hogy nemcsak a háttérben tudunk több alkalmazást futtatni, hanem valóban egyszerre két program lehet megnyitva előttünk. Van ugyanis osztott kijelzős nézet, ami más gyártók androidos eszközeiről hiányzik. Ehhez az ereje is megvan a gépnek, négymagos és 1,6 gigahertzes processzor, 2 gigabájt RAM teszi gördülékennyé a működést. Persze nem is kell nagyon küzdenie a procinak, mert a tablet kijelzője csak 1280×800 pixel felbontású, nem kell sok képpontot megmozgatni. Ez már most is csak éppen elfogadható kategóriába esik, hiszen sokkal kisebb telefonok is kijöttek már nagyobb felbontású, 1920×1080 pixeles kijelzővel, és a tableteknél is már terjed ez a felbontás. A kamera sem csúcskategóriás, hátlapon lévő 5 megapixeles és 720p videókat rögzít, a szemközti kamera azonban csak 1,3 megás, tehát nem ezek miatt fogunk a Samsung márkaboltba rohanni egy köteg húszezrest lobogtatva.
Ami viszont nagyon meglepő, az a főmenü első ikonja: a telefoné. Annyira azért nem kicsi a gép, hogy a fülünkhöz tartsuk. Jó jó, kihangosítva vagy headsettel tudunk vele telefonálni, de azért lássuk be, hogy ez a méret már inkább a tartalom fogyasztásához passzol, nem a nagyival való csevegés a tipikus felhasználási módja. A beépített telefont inkább tekintsük úgy is, mint egy visszakacsintást a múltba, hiszen egy ilyen tablet felhasználóinak a nagy része már nem telefonon kommunikál, hanem Skype vagy Google Hangouts videokonferencián és/vagy írásban csevegve. A 7-8 hüvelykes tabletek szinte tökéletes méretűek ahhoz, hogy két hüvelykujjal pötyögjünk a billentyűzeten, és ez alól nem a Note 8.0 sem kivétel.
| Samsung Galaxy Note 8.0 | Sony Xperia Tablet Z | |
| Méret | 210,8 × 135,9 × 8 mm | 266 × 172 × 6,9 mm |
| Súly | 338 g | 495 g |
| Kijelző | 8" TFT, 800 × 1280 px | 10,1", 1200 × 1920 px |
| Tárhely | 16/32 GB + kártya | 16 GB + kártya |
| Mobilnet | HSPA+: 21/5,76 Mbps | HSPA+ 42/5,76 Mbps, LTE 100/50 Mbps |
| Wifi | 802.11 a/b/g/n, kétsávos, DLNA, WiFi Direct, hotspot | 802.11 a/b/g/n kétsávos, DLNA, WiFi Direct, hotspot |
| Bluetooth | 4.0 A2DP | 4.0 A2DP |
| NFC | nincs | van |
| Fő kamera | 5 megapixel, 2592x1944 pixel, 720p@30fps | 8,1 megapixel, 3264 x 2448 pixel 1080p@30fps, HDR |
| Első kamera | 1,3 MP | 2,2 MP, 1080p@30fps |
| Oprendszer | Android 4.1.2 | Android 4.1.2 |
| CPU/GPU | négymagos 1.6 GHz, 2 GB RAM Mali-400MP | négymagos 1,5 Ghz, 2 GB RAM Adreno 320 |
| Rádió | nincs | sztereo FM, RDS-sel |
| GPS | a-gsp és glonass | a-gps, glonass |
| Akku | 4600 mAh | 6000 mAh |
| Ár | 130-160 ezer forint | 160-165 ezer forint |
A Sony Xperia Tablet Z fő előnyét már a cikk elején bemutattuk, de a vízállóságot ritkán fogjuk kihasználni az utcán az esőben. Ez a tablet a normál méretű iPad ligájában versenyez, tehát kicsit kényelmetlen folyton kézben tartani. Az említett medencés teszten pedig meglepő tapasztalatokat szereztünk: lehet ugyan a tablettel víz alatti videofelvételeket készíteni, de a hullámzó víz úgy viselkedik, mintha az ujjainkkal nyomkodnánk a kijelzőt: lekapcsol és elindít appokat. Feltétlenül szükség lenne egy olyan kiegészítőre, amivel a medencén úsztathatjuk a tabletet, hogy legalább zenehallgatásra használni tudjuk, mert a sztereó hangszórója elég jól szól.
Az iPaddel szemben potens rivális lehet a Tablet Z. A kijelző felbontása hasonló, 1920×1200 pixeles, ami még éri el az iPad-féle retina felbontást, de ezen a néhány száz pixelen nem érdemes fennakadni. Legfeljebb amiatt bosszankodhatunk, hogy az erős nappali fényben kicsit kevés a fényerő. Az viszont előnyös, hogy akár a hasonló felbontású tévét is rá tudjuk kötni a Tablet Z-re egy MHL HDMI adapterrel, ami nagyjából harmadannyiba kerül, mint az Apple iPadhez való hasonló átalakító.
Annyira vékony és könnyű a Sony táblagépe az iPadhez képest (495 gramm vs. 663 gramm), hogy az ember hajlamos azt gondolni, valamit kifelejtettek belőle. Pedig ennek az ellenkezője igaz, nem találtunk semmilyen hardveres hiányosságot. A processzor erejével nem volt gondunk, négymagos és 1,5 gigahertzes Snapdragon és a 2 gigabájt RAM a garancia arra, hogy ne akadozzanak a futó alkalmazások. A wifi kétcsatornás, tehát 2,4 és 5 gigahertzes sávban egyaránt csatlakozni tudunk a hotspotokra, a bluetooth 4.0-ás, és a beépített NFC segítségével könnyen össze tudjuk kötni a tabletet más NFC-s eszközökkel. Nálunk az LTE-s változat járt, ami elméletileg 100/50 megabites le- és feltöltési sebességet tud nyújtani, de a magyar hálózatok nem erre vannak belőve, így meg kellett elégedni bő 10 megás sebességgel.
Nagyon hiányoltuk a Samsung szemmozgást követő megoldását, hiszen a 10 hüvelykes Tablet Z-n még hosszabb ideig olvashatunk egy huzamban egy oldalt, mint a 8 hüvelykes Note-on. De mivel a Sony gépe nem érzékeli a figyelő szemgolyókat, gyakran kikapcsolt a kijelzője, ami nagyon bosszantó tud lenni.
A Sony szerencsére nem nagyon nyúl bele az Androidba, ezért az Xperia Tablet Z felhasználói interfésze csöppet sem bonyolult. Gyári beállítással csak a legfontosabb ikonok láthatók a főmenüben és néhány widget (a Sony terminológiájával: alkalmazásfelület), amiket könnyedén eltávolíthatunk, ha zavarók.
A legfontosabb programokból négyet elhelyezhetünk a főmenü keretén, a bal felső sarokban. Itt található a Google keresője is. A programindító ikonokat tároló menü praktikus, mert a használat gyakorisága alapján is sorrendbe állíthatók az appok. Néhány hét után garantáltan megtaláljuk az első oldalon a napi rendszerességgel használt appokat, és így a háttérbe szorulnak a tök fölösleges szoftverek. Sajnos ilyenek is vannak, mint például a Sony Entertainment Network szolgáltatásai (Video Unlimited videotéka, Music Unlimited zeneszolgáltatás, Playmemories fényképalbum), amelyek hazánkban nem elérhetők.
A Sonynak is van egy megoldása arra, hogy egyszerre több appot tudjunk használni: az alsó fekete sáv közepén találjuk a külön ablakban megnyíló programokat. De az Tablet Z is csak két szoftver futtatását engedélyezi, és ha megnyitunk egy újabb ablakot, akkor eltűnik az, amit korábban nyitottunk meg.
Bár a Samsung Galaxy Note 8.0 és a Sony Xperia Tablet Z is jobbnak tűnt, mint az Apple hasonló méretű iPadjei, egyvalami mindkét eszközből hiányzik, és nem tudunk arról, hogy ez a jövőben megváltozna. Jól jönne egy ígéret a gyártótól, hogy a következő modellek is ugyanígy néznek majd ki, mert amíg minden évben változik a forma, addig a kiegészítőket gyártó cégek csak az iPadre fognak koncentrálni. Emiatt nem lesz elég sokféle tok, állvány és billentyűzet a többi tablethez, márpedig ez a hiány igencsak csökkenti a felhasználói élményt.