Az e-könyvekre vonatkozó, új holland digitális forgalmazási megállapodás egységes rendszert vezet be azoknak a vásárlóknak a beazonosítására, akiknek könyvei később megjelennek az interneten.

A megállapodás értelmében az e-könyv-kiadók vízjelezik a digitális letöltéseket, és hozzátársítják a vásárlók fiókjához. Ezt az adatot legalább két évig kell majd megtartani, hátha a könyv megjelenik a fájlcserélőkön. Ha ez történik, az eladók kiadják a vásárlók adatait a jogtulajdonosoknak és a BREIN nevű jogvédő szervezetnek.

A vízjelezés egy viszonylag régi technika, amivel mintákat és információt lehet hozzáadni a papírhoz. Gyakran raknak ilyeneket értékes tárgyakra, például bankjegyekre, tanúsítványokra, hogy nehezebb legyen a hamisítás.

Az elmúlt években a vízjelezés elérte a digitális teret is: gyakorlatilag mindenféle digitális média vízjelezhető, hogy vissza lehessen követni a tartalom eredetét. Ilyeneket ma már a filmekben is elrejtenek, így a stúdiók visszakövethetik, melyik moziban rögzítették például illegálisan a fájlmegosztóra felkerült filmet.

A digitális vízjelek személyes információkat is tartalmazhatnak. A digitális adatok terjesztői, például az mp3-akkal kereskedők néha vízjeleket tesznek a fájlba, hogy azonosítani tudják az eredeti vásárlót. Az alapötlet az, hogy ha az emberek azonosíthatók kiszivárogtatóként, akkor kevésbé fogják kiadni ezeket a tartalmakat. A vízjelek ellenére azonban a tartalom továbbra is kiszivárog, az eddigi vízjelek azonban a gyakorlatban ritkán azonosítják a valódi tulajdonost, a szerzői jogvédők ritkán tudják felmutatni a bűnöst.

Az új megállapodás viszont segít ezen, nemcsak azonosítókódokról szól, hanem valós adatokról, amikkel már könnyedén azonosítható a vásárló, ráadásul a jogvédők közvetlen kapcsolatba kerülnek az eladókkal. Elvileg minden ilyen vásárlásnál az eladók vállalják, hogy nem adják ki harmadik félnek adatainkat, egyelőre homály fedi, a gyakorlatban mi lesz a szerződések ezen részével.