Újabb fejezettel bővült a "kényelmes zenehallgatás vs. dilettáns zeneipari jogászok" című szappanopera. Az új rész főszereplője egy művészeket és lemezcégeket tömörítő szervezet (Alliance of Artists and Recording Companies, AARC), és azok az autógyártók, amelyek a zenehallgatás kényelme érdekében hasznos újításokat építettek a járműveik fedélzeti rendszerébe.

A zeneipari cégek azt kifogásolták, hogy a Ford és a General Motors egyes járműveiben a beépített cd-lejátszó egy belső merevlemezre mentette le a zenéket, így a sofőrnek nem kellett egy komplett gyűjteményt tárolnia az autójában. Fiatalabbak kedvéért: a cd egy adathordozó műanyag korong, ami egy idő után biztosan használtatlanná válik a karcolások miatt, így garantálva a zenerajongó vevők legatyásodását, valamint a folyamatos bevételt a zeneipari cégeknek. Minél többet kell hurcolászni a cd-t, annál nagyobb esély van arra, hogy tönkremegy.

Ez a zeneipari szervezet úgy gondolta, a beépített merevlemezzel az autógyártók illegális másolatokat készítenek, ezért jogdíjat kell fizetniük. A kapzsiság és az kreténség azonban olyan szintet ütött meg, hogy emellett az elektronikai cégek sem tudtak szó nélkül elmenni. Gary Shapiro, az amerikai gyártói ipart képviselő CEA elnöke kifejtette, hogy a rendszer csupán a kényelmet szolgálja, és ezeknek a fedélzeti rendszereknek az elsődleges célja az, hogy mindig elérhető legyen a járműben mindaz, ami a vezetéshez szükséges.