Az Apple 3-4 évente szokott forradalmat csinálni. 2003-ban indult el világot hódítani az iTunes, 2007-ben az iPhone, 2010-ben az iPad. Ha a cég tartja magát az eddigi ütemhez, akkor idén kell jönnie az újabb nagy durranásnak. És jön is, csak éppen nem annyira kézzelfogható dolog, mint egy telefon vagy tablet. Úgy hívják, Apple Pay.
Hú, mekkoraaa! Milyen király a lassított felvétel üzemmód a kamerában! Hahaha, elhajlik az ember zsebében! Nem is hajlik el! De ha mégis, hát na bumm, az összes többi ekkora telefon is elhajlik! Ingyen U2-album! Utálom a U2-t, takarodjon Bono a telefonomról!
Na, ezzel gyorsan le is tudtuk a kötelező köröket, amivel az iPhone 6 megjelenése óta a közvélemény reagált az új Apple telefonra, és foglalkozhatunk az igazán fontos dogokkal. Az Apple ugyanis az új telefonban bemutatkozó Apple Pay rendszerrel nem kevesebbet tett, mint bejelentette az igényét a nagyon sok milliárd dolláros globális hitelkártyapiacra. Márpedig ha az Apple ilyesmit tesz, arra érdemes odafigyelni azok után, hogy az iTunes mit művelt a zeneiparral. Szóval mi a fene ez az Apple Pay, hogyan fogja felváltani a telefon a bankkártyát, és miért lesz ez jó nekünk?
Az Apple Payben az a csodálatos, hogy valójában semmi új nincs benne, már régóta meglevő technológiákból épít valamit az Apple, amit becsomagol a szokásosan magas szintű felhasználói élménybe, pont ugyanúgy, mint az iPod, az iTunes, az iPhone vagy az iPad esetében.
Az Apple Pay kicsit leegyszerűsítve annyit csinál, hogy bevisszük a telefonunkba a bankkártyánk adatait, és aztán a kártyát otthon is hagyhatjuk a fiók mélyén, a telefont fogjuk használni helyette. Az NFC technológia adja az adatforgalom csatornáját, így érintés nélküli fizetés valósítható meg, nagyjából úgy, mint a PayPass-kártyáknál. Bónusz biztonsági rétegnek különféle titkosítási eljárások jönnek be a képbe, na és az iPhone nagy ütőkártyája, az ujjlenyomat-azonosító. Vagyis végső soron ott tartunk, hogy ha valaki megszerezné a kártyaszámunkat, a PIN kódunkat, a kártyánk CVV kódját és még akár a telefonunkat is, még mindig nem fér hozzá a pénzünkhöz. A probléma az egésszel az, hogy hiába vértezi fel szuper lehetőségekkel a fizető oldalt az iPhone, a másik félnek, vagyis az elfogadónak is fel kell erre készülnie.
Persze az egész biztonsággal való villogás elég visszás éppen most, az iCloud-botrány után, amikor a lehető legérzékenyebb személyes adatok, hírességek meztelen fotói szivárogtak ki az Apple szolgáltatásából, ahová a telefonok automatikusan töltötték fel azokat. A cég remek időzítéssel pont ezután állt ki a világ elé azzal, hogy:
Izé, szóval az történt, hogy elhagytuk a fotóidat, amiket ránk bíztál. Bocsika. Most add ide szépen a bankkártyaadataidat, becsszóra nagyon vigyázunk majd rá!
Persze a TouchID-vel megerősített iphone-os fizetés technikailag ezzel együtt is sokkal biztonságosabb mint a kártyás, és még kényelmesebb is. Az ujjlenyomat-olvasóval gyorsabban azonosítjuk magunkat, és engedélyezzük a fizetést, mint bármilyen PIN kóddal, és nem lehet lelesni a terminálról, adathalászattal vagy sima találgatással megszerezni.
Ráadásul Amerikában, ahol a kártyás fizetés nagyjából olyan természetes, mint a levegővétel, még mindig a még kevésbé biztonságos, sima mágnescsíkos kártyák vannak többségben, csak 1-2 éve kezdtek tömegesen átállni a nálunk is megszokott csipes megoldásra. Emiatt amúgy is muszáj lesz lecserélni a kártyaolvasó terminálokat, ami remek alkalom arra, hogy akkor már olyat szereljen be az egyszeri kereskedő, ami NFC-n is tud kommunikálni. Vagyis iCloud-balhé ide vagy oda, az Apple időzítése mégiscsak elég jó volt.
A kérdés az, hogy sikerül-e az Apple-nek belobbiznia magát mindenhová, ahol kártyával lehet fizetni. Két nagy pofont már kapott a cég: a világ legnagyobb áruházlánca, a Wal-Mart, és a legnagyobb amerikai elektronikai áruházlánc, a Best Buy már nemet mondott – igaz, más óriáscégek, mint például a McDonald's vagy a Starbucks meg igent. Talán könnyebben megnyerhető területnek tűnik az online kártyás fizetéseké, ahol megint csak az ujjlenyomat-olvasó adta biztonság a fő érv, a weboldalaknak pedig nem igazán kerül semmibe a fizetési opciók közé bevenni az Apple Payt mondjuk a PayPal mellé.
Az Apple a kiszivárgott hírek szerint 1,5 ezreléknyi jutalékot vesz le az Apple Payen át kifizetett összegekből, ami eltörpül például a Square 2,75 százaléka mellett. A Square hardvere és alkalmazása bármilyen tabletből vagy okostelefonból hitelkártya-elfogadó terminált csinál, a cég ezen az ötleten és a jutalékon 5 milliárd dollárosra nőtt a 2010-es indulása óta. Persze az Apple általában nem ilyen kispályás szinten gondolkodik, és önmagában a 15 ezrelékekből rövid távon aligha lesz akkora biznisz, amit a cég úgy egyébként szokott csinálni a maga negyedévente 40-50 milliárdos forgalmával és 10 milliárd körüli tiszta profitjával. Főleg úgy, hogy jó Apple-szokás szerint a rendszert zártan tartják, külső fejlesztő nem nyúlhat az Apple megoldásához. Na de akkor mi lehet a cég célja?
A megoldás egyszerű, technikailag ugyanis semmi akadálya, hogy az iPhone-nal ne csak fizetni lehessen, hanem pénzt fogadni is. Az NFC-nek tök mindegy, hogy az adatforgalom milyen irányban megy két csip között, és azzal a pénz két készülék között. Ha a telefonunk nemcsak bankkártyává, de kártyaolvasó terminállá is válik, azzal végképp megszűnik a készpénz létjogosultsága . Egy mozdulat, két ujjlenyomat-olvasóra, és úgy küldhetünk át pénzt bárki más számlájára, mint anyu a pajzán videót apunak a Samsung vicces reklámjában.
És persze az sem elhanyagolható, hogy mindehhez nem a nulláról kezd hozzá az Apple, a cég méretéből adódó érdekérvényesítő képessége mellett ott van az iTunes 8-900 millió regisztrált felhasználója, akik már amúgy is rábízták a cégre a bankkártyaadataikat, innentől egy gombnyomásba kerül csak nekik, hogy azokat az új, NFC-s, ujjlenyomatos megoldással is használják. Ezzel a tömeggel az összes többi, már létező mobiltárca azonnal kiüthető a nyeregből.
Vagyis ha beválik az Apple számítása, azzal hosszú távon feleslegessé válik a fizikai bankkártya, a fizikai készpénz, az iPhone-unk úgy, ahogy van, átveszi a pénztárca szerepét, csak éppen sokkal biztonságosabb lesz annál. Így már érthető, miért ragaszkodik annyira az Apple a rendszer zártságához: arra játszik, hogy a közel egymilliárd iTunes-felhasználóval, a tízmilliószám eladott iPhone 6-okkal előbb tud univerzális mobiltárcát csinálni, mint bárki más (például a Google a Google Wallettel). Egyszer már megcsinálták a semmiből a legnagyobb online zeneboltot, miért ne sikerülhetne ugyanez még egyszer?
Az ismétléshez persze elengedhetetlen lenne, hogy a technológiát ne csak a drága csúcskészülékek futtassák – hát lehet, hogy mégiscsak jó ötlet volt a lesajnált műanyag vacak iPhone 5C? Ha a világ ráharap az Apple Payre, a tavalyi, vagyis mára még olcsóbbá váló telefonnal lehetne azt teríteni második körben. Talán ennek az éles tesztje volt tavaly, amikor a cég Indiában hirtelen újra piacra dobta az akkor már 4 éves iPhone 4-et az 5S és az 5C mellé, olcsó alternatívának?
És akkor képzeljük el a szép új világot, ahol mindenért a telefonunkkal fizetünk, nincs készpénz, és cserébe az Apple pontosan tudja rólunk, hogy mikor, hol, mit vásároltunk, kinek fizettünk, kitől kaptunk pénzt – hogy aztán zavarba ejtően jól célzott, személyre szabott hirdetésekkel csináljon a rongyos 15 ezrelékes jutalékoknál sokkal nagyobb üzletet.