A hidegháború egyik legfontosabb gépe volt az 1955-ben bemutatott U–2, amivel a pilóták 21-24 kilométeres magasságból tudtak kémfotókat készíteni. Az egyik ilyen repülésen derült ki, hogy Kubába nukleáris rakétákat telepítettek a szovjetek, és a gépet Vietnamban is bevetették. A kémrepülő bázisa a titokzatos 51-es körzet volt.

Ma már nem túl praktikus az U–2, hiszen a feladatainak egy részét átvették a műholdak, valamint a Global Hawk nevű drón. Az utóbbi miatt döntött úgy a Lockheed, hogy a legendás repülőt átépíti, és egy modern távirányítású megfigyelőeszköz legyen belőle.

Az U–2-nek is vannak előnyei: magasabban repül, több érzékelő van rajta, képes csapást mérni az ellenségre. Legnagyobb gyengesége a pilóta, aki miatt legfeljebb 12 óra hosszú útra lehet küldeni. A Global Hawk ezzel szemben 24 órán át a levegőben maradhat, és ha elfárad a földi irányítószemélyzet, akkor pár másodperc alatt átadhatja a botkormányt másnak.

Az átalakítás során megnövelnék az U–2 szárnyfesztávolságát, beszerelnének egy távvezérlő rendszert, és egy olyan kamerát, amivel akár rendszámokat vagy arcokat is azonosítani lehet. A frissítés ára három gépre 700 millió dollár. Már csak az a kérdés, hogy mennyibe fog kerülni a röptetése. A Global Hawk pont azzal nyert megrendeléseket, hogy levitte a repülés óránkénti (!) árát 24 ezer dollárra, amikor a pilótás U–2 még 32 ezer dollárba került.