Míg az amerikaiak agyonreklámozott vadászbombázója csak csetlik-botlik a hadrendbe állítás rögös útján, Moszkva szép csendben lefejlesztette a saját ötödik generációs szupergépét, a Szu–50-est. Egyelőre több néven is ismerik, a Szu–50 mellett még T–50-ként és PAK FA-ként is hivatkoznak rá, az utóbbi a hivatalos megnevezés.
A gép fejlesztésének célja, hogy az amerikai F–22 Raptor és az F–35 Lightning ellen hatékony típussal váltsák le a most használatban lévő MiG–29-eseket és Szu–27-eseket. A tervezés állítólag 2002 óta folyik, és ha minden jól megy, az első gépek már idén szolgálatba is állhatnak. Ami biztos: a gép először 2010-ben szállt fel, és a legfrissebb hivatalos információk szerint a prototípusból öt darabot gyártottak, ehhez kell még kilenc másik, hogy a valóság megfeleljen a hadsereg terveinek.
Katonai szakértők szerint nem is annyira a gép lopakodóképessége vagy fegyverzete az, ami miatt az amerikai pilótáknak fel kell kötni a gatyát, hanem a gépre szerelt radar okozhat majd forró pillanatokat. A PAK FA-ra egy új típusú, N036 kódnevű, fázisvezérelt antennaráccsal ellátott rádiolokátort szerelnek majd, ami akár 400 kilométer távolságból is képes lesz kiszúrni az ellenséges gépeket. Az amerikai technika ennek nagyjából a felét, 220 kilométert tud, tehát komoly szükség lesz arra a radarkeresztmetszeti különbségre, vagyis a jobb lopakodóképességre, ami az orosz és az amerikai gépek között van, az utóbbiak javára.
Az amerikai sajtóban persze próbálják lejáratni a gépet. Egy korábban közölt elemzés szerint például nem rossz gép az oroszoké, de azért az F–35 akármikor lenyomja. Ezt az állítást azonban még a nyugati szakírók is darabokra szedték. A PAK FA például jó 500 kilométerrel gyorsabb óránként, ráadásul állítólag ahhoz sem kell nagyon lelassítania, hogy a belsejébe rejtett bombaterhet és más fegyvereket használni tudja. A Business Insider újságírója szerint az F–35-ös sokkal hatékonyabb földi célpontok ellen, ami kétségtelen előny, azonban nem sokat ér, ha az orosz típus még azelőtt ki tudja lőni, hogy az amerikai gép a célnak csak a közelét meglátta volna.
Az F–35-öt dicsérő cikk szerint az USA új gépe több konstrukcióban is létezik, ami segíti, hogy az adott feladatra leginkább alkalmas gép repüljön, ugyanakkor szakértők szerint ez nem igaz, mert az F–35 három típusa között csak a felszállás módját tekintve van különbség. A hagyományosan fel- és leszálló változat mellett lesz rövid úton felszálló és helyben leszálló, illetve repülőgép-hordozó indítókatapultjával felszálló változat is. A három változat ugyan kialakításában is eltér egymástól, de ezek nem a bevetés közbeni különbségekben jönnek elő, hanem a már leírt indulási és érkezési lehetőségekben, sőt a bonyolultabb felszállás általában könnyített bombaterhet és kevesebb fegyvert is jelent, pont azért, hogy a gép nehezített körülmények között is fel tudjon szállni.
Az elemzők szerint ugyan tény, hogy az F–35-ösből már 100 darabot legyártottak, de a szolgálatba állított gépekkel nincs minden rendben, a fedélzeti géppuskát egy szoftver hiánya miatt például nem is nagyon lehet használni. Ráadásul a gép nemcsak késett vagy tíz évet a tervekhez képest, de a fejlesztési költségek is durván áttörték az eredetileg tervezett plafont. Ezzel szemben az oroszok fejlesztése nagyjából időben van, és a tervezők szerint a végeredmény olcsóbb is lesz, nemcsak gyorsabb, erősebb, fordulékonyabb és hatékonyabb.
A PAK FA fejlesztései ráadásul nem csak azért érdekesek a nyugat számára, mert a nem teljesen hivatalos adatok összevetéséből az derül ki, hogy az oroszok hamarosan jobb gépekkel repülnek majd, mint a NATO legerősebb tagországa. Ez persze már önmagában riasztó akkor, mikor szinte heti rendszerességgel repül orosz harci repülő NATO-tagországok légterének közvetlen közelében. Pillanatnyilag talán ennél is riasztóbb, hogy a PAK FA 2022 novemberétől az iráni légierőben most használt F–14-es és MiG–29-es gépeket. Az orosz csúcsgépből India kap valamennyire áttervezett, kétüléses alváltozatot, de a dél-koreaiak is vesznek belőle húszat. A kelet-ázsiai ország a tervek szerint 2018-2020 között állítja hadrendbe a gépeket.