Van valami közös az ipari múltjáról híres Csepelben, valamint a pazar villákkal teli Hegyvidékben: mindkét kerületben baromi lassú az internet. Az okok eltérőek, de a lényeg ugyanaz, hogy az előfizetők egy 30 megabit per másodperces hozzáféréssel már nagyon szerencsésnek mondhatják magukat. Máshol azonban már több száz megabites, sőt akár gigabites hozzáférést is behúztak a lakásokba.

Az eNet szélessávú térképén az is látszik, hogy a Monor környékén miért gyűlölik az emberek a UPC-t. Az egész környék sárga, mint a repcemezők, vagyis nincs esély rá, hogy a lakosság 30 Mbps-nél gyorsabb netre tudjon előfizetni.

Ez a térkép abban különbözik a többi szélessávkeresőtől, hogy nem csak az adott helyen felkínált díjcsomagokat vizsgálja. Az eNet azt is figyelembe veszi, hogy adott helyen mennyi előfizetőnek tudnak 30 Mbps-t kínálni, ami főleg a mikrohullámú szolgáltatás esetén kritikus; könnyen lehet, hogy kínálnak ilyen díjcsomagot, de ha egyik napról a másikra bejelentkezne húsz új ügyfél, akkor nem tudnák teljesíteni a megrendeléseket.

A szélessávú térkép a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megrendelésére készül el, mert a kormány elhatározta, hogy 2018-ra mindenkinek legalább 30 megabithez kell hozzáférést biztosítani, és ehhez szükségük van adatokra. Ez nem jelent majd semmiféle ingyenes internetet, csupán azt garantálja majd, hogy aki elő akar fizetni szélessávra, annak kivétel és feltétel nélkül biztosítani kell egy legalább 30 megás hozzáférést, rövid határidőn belül. Ahol nem tudnának minden egyes lehetséges ügyfélnek 30 megabitet nyújtani, ott nem teljesül a kormányzati cél.

A netszolgáltatóknak a 2018. december 31-ig történő fejlesztéseikről is nyilatkozniuk kell, de az elkészült nyilvántartás, és az ebből származtatott térkép már kirajzolja a jelen kor érdekes távközlési képét. Kis Gergely, az eNet szakértője elmondta, hogy az adatok alapján körülbelül a hozzáférések harmadát szükséges továbbfejleszteni, hogy azok megfeleljenek a követelményeknek.

(Az Akamai nemrég publikált tanulmánya is arról árulkodik, hogy nagy munka lesz felhúzni a hozzáférések sebességét 30 megabitre. A nemzetközi szolgáltató mérése alapján az előfizetések hazai átlaga csupán 8,7 Mbps, ami a 4,5 megabites globális átlagnak majdnem a kétszerese. Ez azonban nem a vonalak legnagyobb sebességét méri, az eredmény attól is függ, hogy a felhasználók milyen díjcsomagra fizettek elő.)

Szélessávú szupersztrádaprogram

Hogy elérjük ezt a célt, a becslések szerint százmilliárd forintos nagyságrendű fejlesztésre lesz szükség. Eddig azonban senki sem tudta megmondani, hogy hol van szükség beavatkozásra. Ha megvan a térkép, a szolgáltatók a GINOP keretéből tudnak majd állami támogatásra pályázni. 

A fejlesztés akkora szervezést igényel, hogy néhány szakértő szerint miniszterelnöki biztos kézbe kellene adni a koordinációt, egy olyan embernek, akinek joga van odakoppintani az akadékoskodók orrára, és tűzön-vizen átviszi a projektet. Az is hasznos, ha van némi tapasztalata a távközlésben.

Sok kerületben azért nem fejlesztenek, mert a polgármesterek nevetséges feltételeket szabnak: légkábelről szó sem lehet, mert az ronda, viszont a járdára az aszfalt helyett díszburkolatot kérnek (ez a pletyka általában a XII. kerülettel kapcsolatban hangzik el). Olyan is előfordul, hogy a MÁV-nál vagy valamelyik állami hivatalnál "eltűnik" egy aláíró, aki nélkül nem lehet engedélyt adni fúrásra, ásásra, kábelezésre, és emiatt nem épül a hálózat.

Akadnak olyan területek is, ahol piaci alapon a soha nem térülne meg egy ilyen grandiózus infrastruktúra-fejlesztés, mert a lakosságot nem érdekli más, csak az esti valóságshow, és az is leginkább ingyen, vagy csak fillérekért.

Magyarországnak, ahol  a világ vezető távközlési vállalatainak van kutatóközpontja, és ahol több tízezren dolgoznak ebben az iparágban, csakis az lehet a cél, hogy jövőálló, világszínvonalú távközlési hálózata legyen.