Az utóbbi időben megugrott a seggélyhívások száma San Franciscóban. A segélyhívás nem azért van két g-vel írva, mert műveletlen bunkók vagyunk, hanem mert nagyjából ezt jelenti az angol butt dial. Így hívják, amikor a farzsebbe tett okostelefon a fészkelődés hatására aktiválódik, és feltárcsázza az FBI-t, a tűzoltókat vagy a lelki segélyszolgálatot – a felhasználó seggével.

A San Franciscó-i segélyhívó szolgálat, a Department of Emergency Management beszámolója szerint 2011 és 2014 között 28 százalékkal nőtt a beérkező hívások száma. A belső ellenőrzés kiderítette, hogy a beérkező mobilhívások harmada véletlenül fut be a központhoz – és bizony, ezekről a farzsebes dörzsölődés tehet. Az arány nyilván jobb a telekommunikációs szempontból elmaradott vidékeken, de máshol, például

A jelenséget az okozhatja, hogy a legtöbb mobillal akkor is indíthatunk segélyhívást, ha a készülék amúgy le van zárva, sőt, akkor is, ha nem tudja elérni a szolgáltatót. Emiatt viszont növekszik a véletlen és rosszindulatú tárcsázások száma is; sokszor le sem lehet őket nyomozni.

A seggélyhívásokkal az a baj, hogy hátráltatja a mentőszolgálatok érdemi munkáját. A befutó hívásokat ellenőrizni kell, hogy meggyőződjenek róla, tényleg vaklárma volt-e, ez viszont időbe kerül: átlagosan egy percbe hívásonként. És a mentőszolgálatok amúgy is túlterheltek. Michael O'Reilly, az amerikai Federal Communications Commission munkatársa szerint

A következmények: az erőforrások pocsékolása, növekvő költségek, illetve a dolgozók moráljának szisztematikus pusztulása. Meg azoké, akik egy rablógyilkos elől bujkálva tárcsáznák a 911-et, de nem kapcsolják őket, mert egy iphone-os hipszter a seggével foglalja a vonalakat.