Ha a mobilszolgáltatók, az alkalmazásboltok üzemeltetői és a helyi törvényhozás is rábólint, bármelyik online szolgáltatás betiltható. De ez nem két nap alatt történik meg, hanem évekig húzódhat.
Az Uber piaci értékét egy éve 40 milliárd dollárra becsülték, de sokan már akkor is feltették a kérdést, hogy vajon ez elég lesz-e a jogi költségeik fedezésére. Bár papíron ők a Szilícium-völgy egyik legdinamikusabban fejlődő cég, világszerte szorongatják őket. Egy csomó lépésük PR katasztrófának bizonyult: Indiában szexuális zaklatással vádolják őket (az egyik autójukban állítólag megerőszakoltak egy nőt Új-Delhiben), Travis Kalanick, a cég vezérigazgatója pedig tett egy sor vállalhatatlan kijelentést a nőkről és az újságírókról.
A taxik szabályozása körüli balhék csak tovább rontják a helyzetet. De hogy tényezővé váltak, az kétségtelen: tökéletes alternatívát kínálnak a felhasználónak, akik nem akarnak a dolgok mögé látni, csak olcsón autózni.
A budapesti taxisok joggal mondhatják, hogy az Uber jogi szürkezónában lavíroz – például nem várja el a sofőrjeitől, hogy legyen taxiengedélyük. Ez jogi szempontból nagy balhékat okozott azokban az országokban, ahol keményen szabályozzák a piacot. Egyes országok és régiók tokkal-vonóval betiltották az Ubert, és a szövetségi vagy állami törvényekre hivatkozva illegálisnak minősítették. (A fő vádak: adócsalás, a törvények figyelmen kívül hagyása, biztonsági kockázatok, vásárlók megtévesztése.) Más helyeken, például Németországban és Franciaországban csak a kedvezményes szolgáltatásaikat tiltották be, szabályos taxicégként továbbra is működhetnek.
Az Uber viszont máshogy reagál az egyes tiltásokra is. Dél-Koreában felszólították őket, hogy függesszék fel a működésüket, amíg lezajlik a velük kapcsolatban indított eljárás; a kérésnek eleget is tettek. Más országokban a tiltás ellenére is tovább működnek: a Dél-afrikai Köztársaságban például 34 Uber-sofőr autóját foglalták le a rendőrök, mert a tiltás ellenére is magántaxiztak.
Mára az Ubert több nagyvárosban és országban is betiltották: van, ahol csak korlátozottan használható, van, ahol csak ideiglenes tiltás van ellenük érvényben, és van, ahol csak egyes államokban nem érhető el a szolgáltatás.
Németország először a fővárosban csapott le az Uberre, amikor 2014 augusztusában betiltották a szolgáltatást Berlinben, és húszezer eurós pénzbírságot helyeztek kilátásba mindenkinek, aki megpróbálkozna ezzel a magántaxi-dologgal. A frankfurti kerületi bíróság 2014 szeptemberében mondta ki a fatvát az Uberre; a szolgáltatás betiltását hónapokon át tartó tüntetések előzték meg.
A döntés látszólag nem rázta meg az Ubert. Akkor azt nyilatkozták, hogy továbbra is használni fogják az Uberpopot, a cég kedvezményes árú szolgáltatását, ami az amatőr sofőröket köti össze az utasokkal. Michael Doermer, a cég szóvivője arról beszélt, hogy a fejlődést nem lehet megállítani. Ehhez képest a frankfurti bíróság sikeresen elérte, hogy ideiglenesen felfüggesszék az Uber tevékenységét a német személyszállítási törvény megsértéséért.
A német bíróság azzal érvelt, hogy az Uber-sofőrökre nem vonatkozik egy csomó kötelező érvényű vizsgálat, ami a taxisokra viszont igen. Az ubereseknek nem kell taxiengedély, se kötelező orvosi vizsgálat; ha a sofőrnek az fontos, fizesse ki a fuvardíjból maradó 80 százalékból. (A maradék húszat az Uber teszi el.) A német bíróság viszont azzal érvelt, hogy az Uber-sofőrök jogsértéseiért a céget teszik felelőssé: a büntetés mértéke akár a 250 000 eurót is elérheti.
Az Európai Bizottság akkori digitális biztosa, Neelie Kros akkor párbeszédet sürgetett a taxisofőrök, a szabályozó testületek és az Uber között.
Senki nem mondja, hogy a sofőrök ne fizessenek adót, és ne tartsák be a fogyasztóvédelmi szabályozásokat, de az Uber betiltása esélyt sem ad nekik, hogy jól végezzék a dolgukat. [...] A digitális fejlesztésekkel, mint a taxis alkalmazásokkal együtt kell élnünk. Egymással kell dolgoznunk, nem egymás ellen.
A világszerte zajló tüntetésekből az Uber többnyire jól jött ki: ők azt állítják, a népszerűségüket főleg a kritikusaiknak köszönhetik. (Meg a támogatóiknak, akik között épp úgy ott van a Google, mint a Goldman Sachs.)
Tavaly márciusban az Uber már kénytelen volt meghátrálni, mivel a fapados taxizást kínáló Uberpopot egész Németországban betiltották. A bíróság megállapította, hogy ezzel megsértették a közlekedési rendszabályokat, és ismét meglengették a negyedmillió eurós büntetés lehetőségét. Mindez néhány nappal azután történt, hogy Dél-Koreában csaknem 30 személyt tartóztattak le illegális fuvarozásért, és az Uber párizsi irodáját rendőrök forgatták fel.
Az Uber rugalmasan reagált a történtekre. Bár az Uberpopot valóban elérhetetlenné tették Németországban, a cég közölte, hogy a szolgáltatás továbbra sem áll le, csak éppen ellenőrzött autókkal és hivatásos sofőrökkel fogják üzemeltetni azt. Akkor azt nyilatkozták, hogy tovább folytatják a tárgyalásokat a hatóságokkal, remélve, hogy sikerül megegyezniük. Végül tavaly októberben, kevesebb mint egy évvel a berlini betiltás után az Uber kénytelen volt kivonulni három német nagyvárosból: Hamburgból, Frankfurtból és Düsseldorfból.
Az Uber a helyi szabályozásoknak megfelelően változtatja a kínált szolgáltatás nevét. Az Uberpop-sofőrök nem hivatásos taxisok, hanem a saját autójukat használó civilek. Nincs se taxiengedélyük, se egészségügyi vizsgájuk, se vadiúj kocsijuk. Ez, legalábbis papíron, nem hivatalos taxiszolgáltatás, csak sharing economy: a sofőr épp arra jár, az utas meg hozzájárul a költségeihez, nincs itt semmi látnivaló. Az Uberx viszont profi taxiszolgáltatás, gyakorlatilag a helyi szabályozásoknak megfelelő taxi, ami az Uber rendszerét használja – és mint ilyen, nem is mindig olcsóbb a sima taxiknál.
A német bíróság a felelősséget a sofőrökre hárította, komoly pénzbüntetést helyezve kilátásba, ha megszegnék a személyszállításra vonatkozó szabályozást. Az Uber épp ezért kereste a német hatóságokkal a megegyezés lehetőségét; ha fenntartásokkal is, ha csak bizonyos városokban is, de az Ubert továbbra is lehet használni; maga az alkalmazás elérhető maradt.
A bíróság elvileg felszólíthatja az alkalmazásboltok üzemeltetőit, hogy távolítsanak el egy-egy címet a kínálatból, ha az sérti a helyi törvényeket. A szolgáltatók ezt néha maguk is megteszik, saját hatáskörben. A reklámblokkoló alkalmazást fejlesztő Disconnect például tavaly júniusban beperelte a Google-t, amiért törölték a szoftverüket a Play Store-ból. A Disconnect szerint az embereknek joga van hozzá, hogy azt a reklámot blokkolják, amelyiket akarják, a Google szerint viszont nem – nyilván azért sem, mert a Disconnect az ő hirdetéseiket is blokkolja. Szóval a tiltás technikailag nem kivitelezhetetlen.
Hogy központilag, a magyar sofőrök követeléseinek megfelelően (oldják meg) eltávolítsanak egy alkalmazást, ahhoz ennél több kéne. Megkerestük a Google-t, hogy milyen feltételekkel lehet eltüntetni egy-egy alkalmazást a Play Store kínálatából. Mint elmondták, általában az irányelveiket sértő alkalmazásokat szokták eltávolítani. Az Uber viszont a szabályzat minden pontjának megfelel – nyilván ezért is működhet zavartalanul.
Amikor Spanyolország 2014 decemberében betiltotta az Ubert – a tisztességtelen versenyelőnyre és a képzetlen sofőrökre hivatkozva –, a bíróság arra kötelezte a mobilszolgáltatókat, hogy az alkalmazást is takarítsák el az App Store-ból és a Play Store-ból, és blokkolják magát az alkalmazást. Vagyis nem a Google-t és az Apple-t keresték meg, hanem a helyi mobilcégekhez.
A mobilszolgáltatók blokkolhatják az alkalmazásokat, de ezt csak a bíróság kérésére szokták megtenni. Az Uber esetében még az sem segítene, ha az alkalmazás telepítőfájljait más forrásból szereznénk meg, mert az adatforgalmat a szolgáltatónak kéne biztosítania.
A területi alapú korlátozás általában IP címekhez vagy geolokációs koordinátákhoz kötődik; ha a rendszer észleli, hogy a telefonunkat tiltott zónában használjuk, nem engedi használni az alkalmazást. Ugyanezt csinálta a Netflix is az Egyesült Államokon kívül: amíg a szolgáltatás nem vált globálisan elérhetővé, addig csak egy elutasító üzenetet kaptunk. De a Netflixnél bevált, VPN alapú trükkök, amik elhitetik a szerverrel, hogy máshonnan használjuk a szolgáltatást, az Ubernél nem működnek. A rendszernek az a lényege, hogy a saját címünkre rendelhetünk taxit, és már a rendelésfelvételnél lebuktatjuk magunkat: ha Alaszkából internetezünk, nem rendelhetünk kocsit a Kerepesi út 75-be. (Főleg, hogy az Uber működését Alaszkában is felfüggesztették.)
Ha a magyar törvényhozás úgy dönt, hogy betiltják az Ubert, az Apple, a Google és a mobilszolgáltatók közreműködése elvileg meghozhatja a várt eredményt. De ez még az olyan, erősen a piacgazdaságra épülő jogállamokban sem ment két nap alatt, mint amilyen Németország, és hónapokon át tartó tüntetések, házkutatások, adóellenőrzések és tárgyalások előzik meg. Hát így néz ki a gyakorlatban, hogy oldják meg és kész.