Egy európai csillagászcsoport a chilei ESO VLT távcsőegyüttes új műszerével észlelte a Tejútrendszer centrumában lévő, szupernagy tömegű fekete lyuk körül keringő S2 csillagot, és úgy megmérték a pozícióját, mint még soha – írja a Csillagászat.hu.
A GRAVITY nevű műszer az ESO VLT második generációs új eszköze, a VLT Interferométer része. A GRAVITY-vel először lehet mind a négy 8,2 méteres teleszkóp fényét interferometrikus üzemmódban kombinálni. Ezzel olyan térbeli felbontást és pozíciómérési pontosságot lehet elérni, ami megfelel egy 130 méteres egyedi távcső lehetőségeinek. A GRAVITY 15-szor pontosabban mérheti az égitestek pozícióját, mint a 8,2 méteres távcsövek.
A kutatók egyik fő célja a GRAVITY-vel a Tejútrendszer centrumát elfoglaló, négymillió naptömegű fekete lyuk környezetének részletes megfigyelése. A szupernagy tömegű fekete lyuk pozíciója és tömege már 2002 óta ismert, de a körülötte keringő csillagok mozgásának pontos mérésével a GRAVITY minden eddiginél pontosabban mérheti a fekete lyuk körüli gravitációs teret. Így mérhetővé válik az is, aminek a létezésére csak elméleti bizonyítékok vannak - ilyen például Einstein általános relativitáselmélete is.
A GRAVITY első észlelései rendkívül biztatóak. A műszert építő kutatócsoport tagjai az Sgr A* fekete lyuk körül 16 éves periódussal keringő S2 jelű csillagot figyelték meg az új eszközzel. A GRAVITY néhány perc után már észlelte is a nagyon halvány csillagot. A csoport rövidesen a keringő csillag pozícióit páratlan pontossággal határozhatja meg. Hogy egy példával érzékeltessük: olyan,
A mérés során elsőként egy közeli fényes csillaggal stabilizálták az interferencia-mintázatot, majd néhány perc múlva már a halvány célobjektum mintázata is feltűnt. Első pillantásra se a referencia-csillagnak, se az S2-nek nincs akkora tömegű kísérője, amely zavarhatná a megfigyeléseket és az analízist. Frank Eisenhauer, a Max Planck intézet kutatója szerint mindkettő ideális a céljaikra.
A sikeres teszt éppen jókor zajlott le, mivel az S2 2018-ban pályájának a fekete lyukhoz legközelebbi pontjába kerül. Mindössze 17 fényóra távolságban lesz tőle, és 30 millió kilométeres óránkénti sebességgel fog haladni - ez a fénysebesség nagyjából 2,5 százaléka. Ilyen távolságból az általános relativitáselmélet hatásai még hangsúlyosabban jelentkeznek, a lehetőség megismétlődésére pedig újabb 16 évet kellene várni.