Egészen szürreális történetet tárt fel a Szkeptikus Társaság és az Átlátszó közös oknyomozása: egy dunaújvárosi cég ingyen energiát termelő gép, gyakorlatilag egy örökmozgó kifejlesztésére nyújtott be pályázatot a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. A minisztérium közel félmilliárd forintnyi, EU-s forrásból származó támogatást ítélt meg a projektnek, annak ellenére, hogy már az érettségi ketteshez szükséges gimnáziumi fizikaismeretek birtokában is látszik, hogy az lehetetlent ígér. A cég végül 247 millió forint támogatást kapott az államtól, aminek nagy részét szupermodern japán esztergagépekre költötte. A csodamotort természetesen a gyakorlatban sosem sikerült megépíteniük, de a minisztérium szerint a projekt körül minden rendben van, a támogatás megítélése szakmailag megalapozott volt.
A sztori főszereplője egy dunaújvárosi vállalkozás, a Halna-Duna Kft, a fő profilja a kohósalak-feldolgozás. Az örökmozgó pályázatát 2012-ben nyújtották be az Új Széchenyi Terv gazdaságfejlesztési operatív programjának keretében, a cím "Állandó mágnesek között ébredő erők munkavégzését felhasználó mágnes motor kutatása és fejlesztése" volt. A mágnesekre építő ingyenenergia-gép régóta kedvelt téma konteóhívő körökben, de sajnos a fizika egyik alaptörvénye, az energiamegmaradásé világosan kimondja, hogy ilyesmi nem létezhet: egy zárt rendszer energiája állandó, energiát nem lehet a semmiből létrehozni vagy eltüntetni, csak az egyik formájából a másikba átalakítani.
Ugyan a projekt dokumentációját minden érintett erősen titkolja, a Szkeptikus Blog előtúrt két szabadalmi kérvényt, ami a céghez köthető, ezekből kiderül, hogyan képzelték az ingyen energia létrehozását a feltalálók. A csodamotor arra a megfigyelésre épült volna, hogy
Két mágneses dipólus azonos pólusainak egymáshoz képesti mozgatása nagyságrenddel nagyobb erőt igényel, ha a dipólusokat dipóltengelyük irányában közelítjük egymáshoz, mint ha a dipóltengelyükre merőlegesen tennénk azt. (...) Felismertük, hogy a kétféle mozgatási irány közti erőkülönbség felhasználható mechanikai energia kinyerésére, illetve a mechanikai energia átalakításával tetszőleges, különösen elektromos energia kinyerésére.
(idézet a szabadalmi kérvényből)
Ez magyarul azt a jelenséget takarja, hogy ha két összetapadt mágnest szét akarunk szedni, akkor könnyebb elcsúsztatni őket egymáson oldalirányban, és érezhetően nagyobb erőt kell kifejtenünk, ha simán szét akarjuk húzni őket. Erre az effektre terveztek egy olyan gépet, ami mágneseket mozgat és forgat egy kis elektromos motorral, és a mágnesek közti taszító és vonzó erőből végül lényegesen (a leírás szerint akár tízszer) nagyobb energiát vesz ki, mint amennyit befektetett. Ez a klasszikus örökmozgó definíciója, hiszen ha a kimenetét visszakötjük a bemenetére, energiabefektetés nélkül működik a világ végéig, és a semmiből teremt energiát. Ami, mint tudjuk, lehetetlen.
A Szkeptikus Blog részletesen elmagyarázza, hol van a hiba a feltalálók elképzelésében, a lényeg az, hogy úgy számoltak, hogy a munkavégzés az erővel azonos, holott a valóságban az az erő és az elmozdulás szorzata. Az ötletük nagyjából ahhoz volt hasonló, mintha valaki egy hosszú, lankás lejtőn felgurítana egy követ a hegyre, ott ledobná a szakadékba, és azt állítaná, hogy láthatóan nagyobb energiával csapódott be odalenn, mint amennyi energiába került felvinni.
Az első szabadalmat a hivatal visszadobta, arra hivatkozva, hogy "A Hivatal véleménye szerint állandó mágnesek felhasználásával, külső energiabevitel nélkül, nem lehetséges olyan mennyiségű energiát előállítani, hogy generátorok segítségével hasznosítható elektromos energiát eredményezzen.". A feltalálók ezután futottak még egy kört, és újra beadták a kérvényt, ezúttal térdrehabilitációs szerkezet (!) címszóval, de erre sem kapták meg a szabadalmi oltalmat.
Megkapták viszont a támogatást a minisztériumtól, igaz, az eredetileg odaítélt 490 millió helyett csak 247-et (ebből 230 volt EU-s pénz, a maradékot a magyar költségvetés állta). Néhány hónappal később szűkszavú sajtóközleményben tudatták a világgal, hogy a projekt megvalósult, létrejött egy "világszínvonalú kutató létesítmény, a legmodernebb megmunkáló központokkal és informatikai berendezésekkel", és "olyan berendezés jött létre a projekt eredményeként, ami új utat nyit a megújuló energiaforrások területén és egy új alternatívát jelenthet az energiatermelésben." Később aztán kiderül, hogy ezt nem úgy kell érteni, hogy valóban megépítették az örökmozgót, csak lemodellezték számítógépen, és a - nyilvánvalóan hibás - szimuláció szerint az működött.
Az Átlátszó hosszas huzavona után megszerezte az NGM-től a projekt dokumentációját, amiben ugyan a legfontosabb részletek ki voltak takarva, pár érdekesség azért kiderült. Például az, hogy a pénz nagy része egy 200 és egy 120 milliós esztergagép megvásárlására ment, ezen felül több mint 10 millióért vettek tervezőszoftvereket, valamint négy laptopot. Az Átlátszó megpróbálta kideríteni, milyen szakmai bírálaton és értékelésen ment át a projekt, mielőtt zöld utat és negyedmilliárdnyi közpénzt kapott. A homályos válaszból az derül ki, hogy ilyesmi valószínűleg egyáltalán nem volt, viszont
A pályázatról döntő Irányító Hatóság vezetője főosztályvezetői beosztású közszolgálati tisztviselő, aki rendelkezik az állás betöltéséhez szükséges felsőfokú végzettséggel.
A 247 millióból felpimpelt üzemet azóta felszámolták. Hogy hogyan történhetett, hogy nyilvánvaló fizikai képtelenségre ad az állam több százmilliónyi közpénzt, nem derült ki (érdekesség, hogy a történet egyébként Széles Gábor nagy visszhangot kiváltó gravitációkikapcsolós-energiacellás projektjével egy időben zajlott). De legalább valakinek vettünk a közösből két Forma 1-es esztergagépet.
A minisztérium sajtóosztálya cikkünk megjelenése után közölte, a projekttel kapcsolatban az NGM 2016-ban szabálytalansági eljárást folytatott le, amely szabálytalanságot állapított meg, így az NGM a támogatói szerződéstől elállt és visszaköveteli a kifizetett támogatást.