Index Vakbarát Hírportál

Ez lehet a tech ipar következő nagy bukása

2017. augusztus 18., péntek 19:02

Hat éve alapították meg Los Angelesben a Snapchat üzenetküldő app mögött álló céget, és a Snap azóta sok milliárd dollárnyi befektetői tőkét használt el, hogy fenntartsa magát. Egészen pontosan 2,65 milliárd dollárról tudunk, amit pénzügyi befektetőktől szerzett, és 2017 márciusában a tőzsdén is behúzott még 3,4 milliárdot. Menet közben közel 800 millió dollár értékben felvásároltak 13 céget, és persze tetemes pénzmennyiséget költenek felhőszolgáltatásra, úgyhogy a cég egyelőre masszívan veszteséges.

Már ezen is lehetne okunk felhördülni, mégiscsak nagyjából 1600 milliárd forintnyi összeggel játszadozik a Snapet vezető Evan Spiegel. De nem csak a pénzről van szó: elemzők hiányolják tőlük a látható stratégiai irányt, valamint azokat az eszközöket, amelyekkel jelentősen növelni tudnák vagy a felhasználók számát, vagy a felhasználónkénti bevételt. Vagy optimális esetben egyszerre mindkettőt, hogy legyen végre egy értelmes indok arra, miért utasították vissza előbb a Facebook, majd később a Google felvásárlási ajánlatát. Persze az utóbbiakból arra is következtethetünk, hogy lehet olyan titka a cégnek, amiről mi még nem tudunk, és brutálisan nyereségessé teszi majd a Snapet.

A Facebook 2012-ben 3 milliárdot adott volna a értük.
A Google 2017-ben már 30 milliárdot.

Nyilván nem arról van szó, hogy felhúzták 1-ről 10-re a szépítő filtert a cukipofa Evan Spiegel arcképén, arra a Google nem adna ki ennyi pénzt.

Az biztos, hogy a Snap befeketői szívesen látnának egy szép kerek összegről kiállított csekket, mert hamar hozzájutnának a nyereségükhöz. Az amerikai tech portálok viszont arra mutattak rá, hogy a Snap szándékosan működik Los Angelesben, távol a Szilícium-völgy geek buborékjától, és a csevegőapphoz valóban közelebb áll Hollywood pezsgése, mint a technológiai cégek üzleties világa. A 27 éves alapító-vezérigazgató Evan Spiegel vasmarokkal a kezében tartja a kormánykereket, és nem tartják olyan fajta embernek, aki örömmel tagozódna be egy óriáscég alá, hogy aztán valami alosztály vezetőjeként egy nagyvezérnek küldözgessen havi beszámolókat.

Másolás, beillesztés

Vannak egészen nyilvánvaló jelei annak, hogy a Snap pár dolgot igencsak elrontott. Hátránya abból adódik, hogy egysíkú a termék, szánalmasan rövid a Snapchat felületén megjelenő információk élettartama. Megnézzük az ismerőseink és a követett hírességek sztorijait, belelapozunk az elenyésző számú médiapartner ott megosztott híreibe, és rendszerint pár másodperc elteltével véget is ért a móka. Ha levesszük a tartalmi kínálatot, és csak csevegőplatformként vizsgáljuk a Snapchatet, akkor a fő funkciójában találjuk meg a legnagyobb hátrányát: minden üzenet az elolvasása után eltűnik.

Egyszerűen nincs miért visszanézni a csevegésekbe.

Hiányzik a beszélgetések fonala, amit fel lehetne venni; amikor visszalépünk az appba, az már rég nincs ott. Aki nem küld tartalmat vagy közvetlenül nekünk, vagy sztoriként a nyilvánosságnak, az olyan, mintha nem is létezne.

Ezzel szemben állnak a közösségi média nagyjai, a Facebook (beleértve a hozzá tartozó WhatsAppot és az Instagramot), a Linkedin és a Twitter, amelyek sokkal hosszabb időre magukhoz tudják láncolni az embereket, mert többféle interakciós és kommunikációs módot kínálnak, és mindegyiknek van valamilyen specialitása.

A Facebookon és a Twitteren osztjuk meg az érdekes cikkeket, és ehhez elég egy gombnyomás a hírportálokon elhelyezett gombokra. Aki nagyon rákattan (márpedig a magyar lakosság nagyon rákattant), az pusztán ezzel eltölt 20-40-60 percet az életéből. Az is közösségépítő, hogy online játszhatunk a barátainkkal, de a Facebooknak ráadásul offline ága is van, szervezhetünk eseményeket, vagy jelentkezhetünk másokéra. Ha bármi ilyet akarunk a Snapchaten, vagy esetleg valakivel komolyabb beszélgetést szeretnénk folytatni, akkor úgyis átváltunk egy másik csevegőplatformra.

Persze az eltűnő üzeneteken kívül a Snapchat egy csomó vicces dolgot kitalált és elsőként vezetett be:

Ezek közül az, hogy a barátunkkal kicserélhetjük az arcunkat, amikor egyszerre állunk a mobil kamerája elé, tényleg csak a szórakoztatást szolgálja. A maszkok és a sztorik viszont a Snapchat üzleti modelljének a sarokkövei, ezeket kínálják fel reklámfelületként a hirdetőknek is. Voltak például olyan maszkok, amelyekkel Beats fejhallgatót húzhattunk magunkra, a Coca-Cola is megjelent már ezen a felületen, a sztorikban pedig hagyományosabb képes hirdetési formák is meg tudnak jelenni, amelyekről a látogató továbbléphet az adott cég portáljára. Pech, hogy a Facebook mérnökei pont ezeket másolták le, és hogy náluk még jobban működnek.

Az Instagram Stories funkciót 250 millióan használják a képmegosztó app 700 millió felhasználója közül, azaz közel százmilliót rávernek a Snapchat 173 millió fős teljes felhasználói táborára. De még a sokkal kevésbé multimédiára kihegyezett WhatsAppon is negyedmilliárd ember oszt meg sztorikat, ami elég hihetetlennek tűnik (ha nem találkozott ilyesmivel, annak az lehet az oka, hogy más országokban vált a WhatsApp a fő közösségi platformmá).

Hárommilliárd izéjük van

A Snapchat ugyanúgy reklámbevételből akar megélni, mint a többi közösségi szolgáltató, ám ehhez a hirdetőknek szükségük lenne némi fogódzóra. Konkrét számokra, mérésekre. A Snapchatnak van néhány jól hangzó száma, amivel a felhasználók aktivitását próbálják kidomborítani, például hogy naponta 3 milliárd snapet küldenek egymásnak. Azt viszont senki sem tudja, hogy ebből mennyi a „csőváz, mizu” mélységű odaböfögés, és mennyi a képes vagy videós üzenet, ami hirdetői szemmel jóval értékesebb. Talán mondani sem kell, hogy az ilyen felszínes adatokban is jobbak a riválisok, a WhatsAppon például napi 55 milliárd üzenet megy át, és ebből 4,5 milliárd fénykép.

Eljött az idő, hogy a Snapchat is lemásoljon néhány funkciót a Facebooktól. 

Ezt írják legalábbis egy elemzésben, amely leginkább a Snap bevételét megteremtő hirdetőkre fókuszál. Ők pedig nagyon várják azokat az eszközöket, amelyekkel mélységében mérni lehet a felhasználói interakciókat. Nyilván nem az számít, hogy mennyien követnek egy céges profilt, mekkora egy online sztár rajongótábora, mert mindenki arra kíváncsi, hogy mit művelnek a követők. Mennyien kattintanak rá egy sztorira? Mennyien lapozzák végig? Hányan léptek onnan tovább a termék vagy a gyártó weboldalára? Ezek nélkül elég nehéz költésre bírni a hirdetőket.

A Snapchat egyedi formátuma is nehézséget okoz a hirdetőknek. Már rég megvannak azok az eszközök, amelyekkel a Facebook, Twitter, Instagram egyszerre kezelhető, és ami működik az egyik platformon, az nagyjából működik a másikon is. Ugyanez nem mondható el a Snapchatről, az ott megjelenítendő tartalom előállítása extra erőforrást, pluszmunkát igényel.

Annyira egyedieskedő a Snap, hogy amikor váratlanul belépett a hardvergyártásba egy saját kamerás szemüveggel, azt is úgy alakították ki, hogy az égvilágon semmi mással ne legyenek kompatibilisek a vele készített videók. Valamit kezdeni kell azzal, hogy a Snapchat nagyon zárt rendszer, csak a mobilra van kihegyezve, miközben a júzerei nyilván mozognak más platformokon is, néha pc vagy tévé elé ülnek. Ezen már az Instagram is túllépett, tök jól lehet nagy kijelzőn lapozgatni a megosztott képeket. 

Jön (18+)-os nyereség?

Egyes elemzők borúsan látják a Snap jövőjét. Hiába hasonlít nagyon a Snap és a Facebook részvényárfolyamának első negyedéve – a nagy rivális is óriásit bukott, csakhogy az első három hónapban már szép kis nyereséget tudott felmutatni, ami a Snapről nem mondható el. Az is igaz, hogy a Facebook érettebb állapotában, nyolc évvel az alapítása után lépett tőzsdére, míg a Snap csak hatéves. Ráadásul a Facebooknak nem volt akkoriban riválisa, a Snapnek viszont a Facebook az.

Persze a Snap hatéves kora egyben is azt jelenti, hogy az app indulásakor 13 évesen regisztrált felhasználói (ez az alsó korhatár) most már 18 évnél idősebbek, és nyilván bőséggel akadnak huszonévesek is a táborban. Magyarán egyre több az olyan snapelő, akit valóban érdemes megszólítani reklámokkal, mert van saját elkölthető pénze. Hogy ez beinduljon, ahhoz viszont a Snapnek most már a hirdetői lábát is erősítenie kell, és jó, ha tesz az elvándorlás ellen. Most még sok mindenkit távol tart a Facebooktól, hogy a szüleik meg a nagyszüleik is ott nyüzsögnek, de ez könnyen megváltozhat, főleg, ha rájönnek, hogy odaát jobb eszközöket találnak.

Rovatok