Az álcázás, az ellenség elől való rejtőzés, az észrevétlen manőverezés és meglepetésszerű támadás igénye körülbelül a vadászat előtt állatbőrt magára húzó ősember óta jelen van a túlélésért folytatott küzdelemben, avagy a harcászatban. A katonai repülés történetében ez az igény akkor vált igazán markánssá, amikor az álcázó festésen (kamuflázs) túllépve a radarok szemében is láthatatlanná szerették volna tenni a mérnökök a repülőgépeket.
A “lopakodó” kifejezés, mint katonai zsargon, alig harminc éve, a nyolcvanas évek végén vált széles körben ismertté. Ekkor ismerte el az amerikai légierő, hogy létezik az F-117 Nighthawk nevű harci repülőgép, ami a radarok által csak nehezen észlelhető. A bizarr külsejű – különleges, sokszögekkel határolt forma, hajtóműveit és földi célok elleni bombáit elrejtő törzs, radarhullámokat részben elnyelő speciális festés – repülőgép az éjszaka leple alatt szinte teljes észrevétlenségben volt képes az ellenséges területek fölé berepülni és ott kijelölt célpontokat támadni.
Az F-117 megszületése óta természetesen nem állt le a lopakodó repülőgépek fejlesztése. Az alábbi képes felsorolás igyekszik nagy vonalakban bemutatni, hogy milyen megvalósult, röpképes fejlesztésekről lehet beszélni, ha lopakodó repülőgépekről esik szó. (A legalább egy teljesen összerakott példányig el nem jutott koncepciókat nem vettük bele a válogatásba, mivel azokkal Dunát lehet rekeszteni.) Ha ki is maradt volna valami fontos az evolúciós listából, az viszonylag jól látszik így is, hogy a trend egyre inkább a pilóta nélküli lopakodó drónok fejlesztése felé mutat. Az is lehet, hogy épp most húzott el magasan a fejünk fölött egy übertitkos repülő szerkezet.
Bár tényleges lopakodó képességéről nincs alapos tudásunk, a náci csodafegyverként is emlegetett csupaszárny Horten Ho-229-t tartják sokan az első lopakodó repülőgépnek a történelemben. A II- világháború utolsó évére elkészült három gép alakját tekintve kétségkívül forradalmi volt, egy-egy példányát zsákmányul ejtő szövetségesek bőven merítettek is belőle ötletet saját későbbi fejlesztéseikhez (lásd az amerikai légierő csupaszárny bombázóit, a B-2 Spirittel bezárólag). A Smithsonian Intézet szakértői 2010-ben alaposan megvizsgálták a gép atyjának, Reimar Hortennek állításait, és azt találták, hogy sem a felhasznált anyagok és bevonatok, sem a szerkezeti kialakítás nem eredményezhetett számottevő lopakodó tulajdonságokat. (Fotó:
Smithsonian Institution)
A hetvenes években két Have Blue névre keresztelt lopakodó repülőgépet építettek a Lockheed mérnökei, a kísérleti gépekből lett később a repüléstörténet első lopakodó harci gépe, az F-117 Nighthawk. (Fotó:
Lockheed Martin)
1981-ben repült először a Lockheed F-117A Nighthawk, ami a világ első kifejezetten lopakodó céllal kifejlesztett harci gépe volt. A típus történetének főbb állomásait ebben a nagyképes cikkünkben vettük sorra. (Fotó:
U.S. Air Force)
1982-ben repült először a Northrop Tacit Blue kódnevű lopakodó repülőgépe, amiből egy darab épült, és 1985-ig szolgált mint technológiai demonstrátor. A finoman szólva is különleges felépítésű repülőgép rendkívül instabil, nehezen repülhető volt, ennek ellenére 135-ször szálltak fel vele tesztpilótái, és összesen 250 órát repültek vele. (Fotó:
U.S. Air Force)
1989-ben repült először és 1997-ben állt hadrendbe a Northrop Grumman B-2 Spirit nukleáris fegyverek bevetésére is alkalmas stratégiai bombázó. Ha lopakodó repülőgépről van szó, az F-117 Nighthawk mellett ez a típus jut elsősorban az emberek eszébe. A valaha épült egyik legfejlettebb lopakodó repülőgép gyártása 2000-ig tartott, összesen 21 darab épült belőle, máig szolgálatban van, az Egyesült Államok nukleáris elrettentő erejének egyik pillére. (Fotó:
Tech. Sgt. Paul Villanueva II / U.S. Air Force)
A Northrop / McDonnell Douglas YF-23 1990-ben repült először. A prototípusból összesen két darab készült, ha Northrop nyer a légierő által kiírt fejlesztési versenyben, akkor az F-22 raptorok helyett F-23-asok szolgálnának most az amerikai légierőben. Az YF-23 gyorsabb és jobb lopakodó tulajdonságokkal bírt, mint vetélytársa, az YF-22, de nem volt olyan "ügyes", így végül alulmaradt. (Fotó:
Dryden Flight Research Center / NASA)
1996-ban repült először a Boeing–Sikorsky RAH-66 Comanche lopakodó helikopter, amiből összesen kettő épült. A felderítő ás támadó feladatokra szánt Comache a kevés helikopteres lopakodófejlesztés talán legígéretesebbike volt, de az amerikai hadseregnek szánt RAH-66-programot pénzügyi okokból még azelőtt törölték, hogy a sorozatgyártás megkezdődhetett volna. (Fotó:
Boeing)
A Tier III Minus DarkStar (később: Lockheed Martin RQ-3 DarkStar) is egy a legbizarrabb kinézetű lopakodók sorában. 1996-ban repült először, és elsősorban nagy magasságokban végrehajtott feladatokra szánták. Mivel nem volt valami stabil, teljesítménye elmaradt a várttól és a költségek is megszaladtak, 1999-ben a védelmi minisztérium törölte a fejlesztési programot. (Fotó:
Carla Thomas / U.S. Air Force)
Bónusz kép: a DarkStar a seattle-i repüléstörténeti múzeumban. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
1997-ben repült először a Lockheed Martin F-22 Raptor, lopakodó vadászbombázó, a világ első ötödik generációs harci gépe. 2005 óta áll hadrendben, csaknem kétszáz épült belőle, jelenleg az amerikai légierő támadóerejének legfontosabb típusa. (Fotó:
Staff Sgt. Christopher Hubenthal / U.S. Air Force)
2000-ben repült először a Boeing X-32, ami egy technológia demonstrátor volt, és mint ilyen, a Lockheed Martin X-35 vetélytársa az F-22 Raptorok mellé kifejlesztendő, új, ötödik generációs lopakodó harci gép gyártásáért folyó harcban. (Amit végül a Lockheed nyert.) (Fotó:
U.S. Air Force)
A Boeing "Bird of Prey" szupertitkos technológia demonstrátora 1996-ban repült először, és 1999-ig teszteltek vele egy sor műszaki megoldást, amiket később a Boeing X-45, immár pilóta nélküli lopakodó kísérleti gép tervezésekor használtak fel. (Fotó:
John B. Carnett / Getty Images Hungary)
A 80-as évek végén kezdték fejleszteni, majd 2000-ben repült először és utoljára a Mikoyan Project 1.44/1.42, egy ötödik generációs szovjet-orosz lopakodó vadászgép kezdeti prototípusa, amit az F-22 Raptor vetélytársául szánt volna a szovjet-orosz légierő vezetősége. A gép fejlesztése során nem sikerült átlépni a beható tesztfázisba sem, a programot végül törölték is. (Fotó:
Artem Katranzhi / Wikimedia Commons)
A Boeing X-45 kísérleti pilóta nélküli lopakodó bombázó 2002-ben száll föl először. A képen is látható X-45A típusból kettő épült, amiket további változatok követtek, a program végül az X-47 megalkotásához vezetett. (Fotó:
Dryden Flight Research Center/Jim Ross / NASA)
2006-ban repült először a Lockheed-Martin F-35A Lightning II. A lopakodó tulajdonságokkal rendelkező, ötödik generációs, egy hajtóműves könnyű vadászbombázó repülőgép fejlesztése az elmúlt évtizedekben tetemes összegeket emésztett fel, rendszeresen érkeztek hírek a típus különféle hibáiról, a csúszások miatt végül csak 2015-ben állt először szolgálatba a tengerészgyalogságnál. (Fotó:
Staff Sgt. Madelyn Brown / U.S. Air Force)
2006-ban repült először a német-spanyol közös fejlesztésű EADS (jelenleg Airbus) Barracuda lopakodó drón. Miután az első prototípus lezuhant, a programot jegelték, és csak 2008-ban folytatták a fejlesztést. A második Barracuda 2009-ben, 2010-ben és 2012-ben is repült többször is. Mivel fejlesztési szakaszban van, sokat nem tudni az európai lopakodóról, ami elvileg felderítő, járőröző és akár csapásmérő célokra is alkalmas lehet. Vetélytársa a franciák nEUROnja lehet. (Fotó:
EADS)
A General Atomics Avenger lopakodó drónból három prototípus épült. Az Avenger 2009-ben repült először, azóta bevethető státuszt is kapott. A hírek szerint 2016-ban Szíriában vetették be először: röplapokat szórt. (Fotó:
General Atomics Aeronautical Systems)
A PAK-FA program keretén belül az oroszok is gőzerővel dolgoznak a saját ötödik generációs lopakodó vadászbombázójukon, ami a Szuhoj Szu-57 lesz majd. Az egyelőre csak T-50 kódnéven emlegetett tíz röpképes prototípus közül az első 2010-ben repült. A végső tesztfázisban lévő Szu-57 a tervek szerint 2018-ban áll szolgálatba a légierőnél és a haditengerészetnél. (Fotó:
Maxim Zmeyev / AFP)
2011-ben repült először a Northrop Grumman X-47B pilóta nélküli lopakodó harci gép, amit elsősorban a haditengerészet igényeire szabva fejlesztettek ki, részben a Boeing X-45 tapasztalatai alapján. A típusból eddig kettő készült, egyikkel sikerrel tesztelték a USS George H.W. Bush repülőgép hordozón a le és felszállást 2013-ban. A típus sorsa egyelőre kétséges, a haditengerészet szerint hadrendbe állítása túl költséges lenne és nincs is igazán rá szükség. (Fotó:
Mass Communication Specialist 2nd Class Timothy Walter / U.S. Navy)
A legtitkosabb és egyben legelbaltázottabb lopakodófejlesztés díja az amerikai különleges erők Sikorsky UH-60 Black Hawk lopakodó helikopteréért jár. Az átalakított UH-60 létezéséről nem is tudna a világ, ha 2011. május 2-án Oszama bin Laden elfogására és likvidálására indított titkos akció közben le nem zuhan a pakisztáni Abbottabadban. A lopakodó Black Hawk-ról szinte semmit nem tudni, a roncsokról készült fotók alapján állítják nagy bizonyossággal kívülálló szakértők, hogy átalakított rotorokkal, szögletes burkolatokkal, speciális anyagokból épülhetett. Ha nem zuhan le, akkor bin Laden elfogása/likvidálása máig titok lenne, ahogy a lopakodó UH-60 léte is. (Fotó:
Str / AFP)
A Lockheed Martin RQ-170 Sentinel lopakodó drónról se nagyon tudna sok mindent a nagyvilág, ha nem zuhan le egy Iránban, a határ közelében. 2011 decemberében azonban ez történt, és a világot bejárta az iráni tévé híradása az elfogott amerikai felderítő drónról. A pilóta nélküli gépet a 2000-es évek elején kezdték gyártani, körülbelül húsz épült belőle. Az elfogott példány alapos tanulmányozásával Irán is fejlesztett saját lopakodó drónt. (Fotó:
PRESS TV / AFP)
2011-ben szállt föl először a kínai Csengdu J–20 ötödik generációs, két hajtóműves, lopakodó harci repülőgép. Az F-22 Raptor riválisának szánt repülőgép 2016-ban mutatkozott be egy kínai légishow-n, eddig nyolc prototípus épült belőle, ezekből hat szolgálatba is állt a légierőnél, és állítólag húsz darab építése folyamatban van. (Fotó:
Qilai Shen/Bloomberg / Getty Images Hungary)
Még fejlesztés alatt áll a kínai Senjang J-31 ötödik generációs lopakodó vadászgép is, első repülésére 2012-ben került sor, de repült például egy 2014-es kínai légibemutatón is. Két prototípus épült eddig belőle, jelenleg a repülési tesztek zajlanak. (Fotó:
Brent Lewin/Bloomberg / Getty Images Hungary)
Ez itt az iráni IAIO Qaher-313 lopakodó vadászgép, amit 2013-ban mutatott be az ország akkori elnöke, Mahmud Ahmedinedzsád. A repülőgép fejlesztéséről nem sokat tudni, az öt évvel ezelőtti bemutatón nem repült, csak földön gurult. Repülésügyi szakértők igazából kételkednek abban, hogy valaha rendszerbe fog állni. (Fotó:
Tasnim News)
A Dassault nEUROn is egy kísérleti szakaszban lévő lopakodó drón, ami 2012-ben repült először. Európai kooperációban fejlesztik, a francia Dassault repülőgépgyár vezetésével. Bevetését közepesen veszélyes, vagy nagyon veszélyes harci zónákban látják elképzelhetőnek tervezői. (Fotó:
Dassault)
A brit BAE Systems Taranis nevű lopakodó drónját 2010-ben kezdték építeni, az idáig egyetlen prototípus 2013-ban repült először. A mennydörgés kelta istenéről elnevezett pilóta nélküli repülőgép többféle fegyvert hordozhat majd, a tervek szerint 2030-ban állhat szolgálatba. (Fotó:
BAE Systems)
2016-ban repült először a Mitsubishi X-2 Shinshin, egy jövendőbeli könnyű japán lopakodó vadász kísérleti előképe. A fejlesztés jelenlegi állásáról nem sokat tudni. (Fotó:
mod.go.jp)
Nyitókép. B-2 Spirit (Airman 1st Class Joel Pfiester/U.S. Air Force)