A videojátékok világa az elmúlt években valahogy úgy alakult, hogy a nagy kiadók végképp ráálltak az egymástól alig-alig különböző folytatások gyártására, és eközben az igazi újítások jellemzően lelkes amatőröktől, párfős indie csapatoktól érkeztek. Amiket aztán általában be is temettek pénzzel és bekebeleztek a már említett óriások. Így lett világsiker a Counter-Strike, a Team Fortress, a DOTA, a Minecraft, a Playerunknown's Battleground. Utóbbi tavaly az év legsikeresebb játéka, 30 milliót adtak el belőle, aztán éppen mostanában lökték le a trónról: az internet aktuálisan legnépszerűbb szuperkedvence ma a Fortnite, ami tökéletesen lemásolta a PUBG sikerreceptjét, hozzátette a Minecraft tökéletesen lemásolt sikerreceptjét, és a mikrotranzakciós játékok tökéletesen lemásolt sikerreceptjét.
A játék egyébként abszolút nem annak indult, ami végül lett belőle: amikor 2011-ben bejelentették, még arról szólt volna, hogy a játékosok nappal erődítményeket építenek, és éjjel megvédik a szörnyektől (innen a cím is; fort, mint erőd, nite, mint night, vagyis éjszaka). Érdemes megnézni a legelső, hét évvel ezelőtti trailert:
És azt, hogy végül mivé változott, mire elkészült:
Az ilyen irdatlanul sokáig készülő, többször lenullázott és újrakezdett játékok tipikusan nagyon csúnya bukásba torkollanak (khm, Duke Nukem Forever, khm), a Fortnite feljesztőcsapata azonban bravúrosan kikerülte a csapdákat. Mondjuk nem kispályás társaságról van szó, az Epic Games pont húsz éve, az Unreal megjelenése óta számít a világ királyának. Fontos része volt még a fejlesztésben a lengyel People Can Fly csapatának, akik a sokadik újrakezdés után szálltak be a fejlesztésbe, és most a Witcher-sorozat után egy újabb világsiker illusztrálja, mennyire jó ötlet volt anno a lengyel kormánytól a játékfejlesztés állami támogatása.
A műfaj alapötlete az, hogy ledobunk egy szigetre egy csomó játékost, akik az ott talált fegyverekkel és járművekkel gyilkolják egymást halomra, míg a végén csak egy marad. A PUBG ehhez annyit tett hozzá, hogy a játéktér egyre csökken, a túlélők egyre kisebb területre vannak beszorítva, így folyamatosan nő a feszültség és tűnik el a bujkálás lehetősége. Pont mint az Éhezők viadalában. Na ehhez tette hozzá a Fortnite a vidám, élénk színekben pompázó, rajzfilmszerű grafikát, és az építkezés lehetőségét, ami elsőre nagyon hülyén hangzik egy lövöldözős akciójátékban, de valójában egyáltalán nem az. Amikor elindul a játék, és századmagunkkal ledobnak a szigetre, egy szál csákánnyal vagyunk felszerelve, amit arra használhatunk, hogy jól szétverjük a kezünk ügyébe akadó tereptárgyakat, legyen az egy fa, egy épület, kerítés, autó, szinte bármi. Így jutunk építőanyaghoz, amiből aztán egy gombnyomással tudunk instant falat vagy pallót építeni.
Hogy ez mire jó? Alapvetően fedezéknek, mert előbb-utóbb találkozunk a többi játékossal, és jó esetben addigra találtunk fegyvert is, így némi tűzpárbajra kerül sor. Ez kb. az első Doom multiplayer partik óta úgy néz ki, hogy a két párbajhős veszettül ugrál összevissza, hogy minél kiszámíthatatlanabb célpontot nyújtson, és közben lő a másikra, ahogy csak a csövön kifér. Na ez az alap kap még egy réteget a Fortnite-ban, ahol a lövöldözés közben még pluszban folyamatosan falakat húzunk magunk elé fedezéknek, és igyekszünk szétlőni az ellenfél falait. Így aztán, hogy az egyik kezünkkel lövöldözünk, a másikkal építkezünk, és közben még rohangálunk is, az akció egyszerre lesz taktikus és állati pörgős. Ez nem vénnek való vidék, pillanatok alatt szitává lövik, aki csak egy kicsit is hibázik, vagy egy tizedmásodperccel lassabban nyomogatja végig a falépítés gombjait, mint kéne.
De az is előfordul, hogy a folyamatosan magunk alá ácsolt épületben az újonnan felhúzott és szétlőtt emeletek között le-fel ugrálva párbajozunk valakivel, ami olyan, mintha egyszerre lenne Mátrix, Inception és Quake:
De az építkezés új dimenziókat nyit a közlekedésben is. Például az ember rohan, mint az őrült, ki letépte láncát, kiszalad a levegőbe a szakadék szélén, mint a gyalogkakukkot üldöző prérifarkas a rajzfilmben, de semmi baj, mert futás közben hidat építünk magunk elé, és nem zuhanunk le. Így juthatunk el remek mesterlövész-fészket ígérő magaslatokra, vagy olyan helyekre, ahová gyalog sosem érnénk el - és persze tipikusan ilyen helyeken vannak elrejtve a legjobb fegyverek. Lehet aztán rendes kis házikókat is ácsolni, vagy akár égig érő tornyot, amikkel persze csak felhívjuk magunkra a többiek figyelmét; de szerencsére lehet nekik csapdákat is építeni, ami talán a legjobb móka az egész játékban:
A játék szép folyamatosan megy át a kezdeti felfedezős-nyersanyaggyűjtős fázisból a lövöldözős leszámolásba. Állati hangulatos, ahogy eleinte egymagunkban (vagy négyfős csapatban) bóklászunk, esünk neki a csákánnyal mindennek, amit csak érünk, keresünk fegyvert-lőszert-kötszert, fülelünk, hogy nem hallunk-e lövéseket, vagy más gyanús zajt, és reménykedünk erősen, hogy nem fognak meglepetésszerűen hátba lőni gyűjtögetés közben. Ahogy egyre kisebb a területünk, egyre több ellenféllel találkozunk, akiktől újabb cuccokat szerezhetünk, így a végén, az utolsó túlélők már brutálisan felfegyverzett és páncélozott, szinte végtelen építőanyag-készletből gazdálkodó terminátorok. Ezért is nem éri meg arra várni, hogy a többiek majd kinyírják egymást, míg mi sunnyogunk.
És ez a játék legnagyobb hátulütője is: ha nem vagyunk reflexbajnokok, és mondjuk még nem is megy készségszinten az építkezés, pár perc gyűjtögetés és felfedezés után menetrend szerint lelőnek, mint egy kutyát, és kezdhetjük elölről. Itt nincs semmi rásegítés, hogy a kezdőket csak kezdőkkel sorsolja össze a gép, ahogy az szokás más multiplayer játékoknál. Viszont annál nagyobb a sikerélmény, amikor nekünk sikerül végre kinyírni valakit és elszedni a cuccait, vagy valami ritka ládára bukkanni egy épület eldugott sarkában.
Lehet hogy mindig is ez volt a terv, lehet hogy csak ezt látták a 30 eurós PUBG ellenében a népszerűséghez vezető útnak, mindenesetre a mobilos játékoknál, és MOBA-knál megszokott módon itt is ingyen van az alapjáték, és mikrotranzakciókból jön a pénz a fejlesztőknek. Dicséretes módon nem adnak pénzért semmiféle játékbeli előnyt, csak optikai tuningokat: jobban kinéző hősök, új tánc-animációk és hasonlók. Utóbbi különösen fontos, mert ha valakit megölünk a játékban, ő automatikusan átugrik a mi nézőpontunkra, és ha végig kell néznie, ahogy a hulláján táncolunk, az legalább 123 százalékkal növeli a győzelem felett érzett sikerélményünket. Egyébként a ezek az animációk már kezdenek belopózni a popkultúrába, pár hete a Bundesligában mutattak be egy Fortnite-gólörömöt a Bayer Leverkusen játékosai, és hol van még az NFL-szezon kezdete.
Mindenesetre így is szépen csorog a pénz a játékból: az iPhone-os verzió úgy csinált négy nap alatt 1,5 millió dollár bevételt, hogy még csak előrendelhető volt a játék, letölteni le lehetett, de játszani még nem. Tegyük hozzá, hogy ez ugyan rengeteg pénz, de nem rekord: a Pokémon Go vagy a Clash Royale a premierje után hasonló idő alatt 4-5 milliót húzott be – igaz, azokban konkrét játékbeli előnyök is jártak a mikrotranzakciókkal.
Lehet, hogy a Fortnite alapötletét 99 helyről csipegették össze a fejlesztők, de az egészről így is messzire üvölt a profizmus. Már a technikai megvalósításon, a gépigényen látszik, hogy itt egy összeszokott, profi csapat dolgozik a játékon, akiket nem lep meg a nyakukba szakadt világsiker, mint mondjuk a PUBG készítőit. Ahogy a legnépszerűbb streamelő platformmal, a Twitchcsel leszervezték, hogy az előfizetőknek extra játékbeli cuccok járjanak (és azzal irdatlanul sok új nézőt hoztak be), ahogyan már most belengették, hogy az E3-on 50 celeb fog összeállni 50 profi gémerrel egy showmeccsre, ahogy az újdonságokat adagolják folyamatosan. Jellemző, hogy míg a PUBG-hez nagy újításként, külön sajtótájékoztatón jelentették be annak idején, hogy hamarosan át lehet majd mászni a kerítéseken, a Fortnite, csak úgy minden csinnadratta nélkül pottyantott le olyan újdonságokat, mint az öt darab 20 fős csapatra alapozó játékmód.
És persze lehet ezt az egészet tragédiaként felfogni, hogy a gonosz óriáscég lenyúlta a szegény ember legkisebb fiának játékát, és most degeszre keresi magát vele - de hát ez van, a népi hős így is eladott 30 millió játékot, és felforgatta az egész piacot. Ami még mindig fényévekkel jobb forgatókönyv, mint az "évente egy Call of Duty, Need for Speed és FIFA, plusz ötévente egy GTA" ritmusban halálra unni magunkat.
De igazából a java még csak most jön. A pécé, Playstation és Xbox mellé a napokban jelent meg a mobilos verzió – szinte teljesen egyszerre a nagy konkurens PUBG-vel (itthon még egyik sem elérhető). Hogy itt melyik lesz a népszerűbb, az még kérdés, mindenesetre most úgy néz ki, ez a jövő: ugyanaz a játékmenet a létező összes platformon (még ha a pécéseket nyilván nem is eresztik össze mondjuk a mobilosokkal). Ha egy (sőt, két!) sokszemélyes lövöldözős akciójátéknál átültethető szinte egy az egyben a játékélmény, megoldható az irányítás, akkor nincs mese, a mobilok végleg felnőttek teljes értékű játékplatformmá. Ami alsó hangon is milliárdos nagyságrendű új potenciális játékost jelent, szóval mostanában jó lesz játékfejlesztőnek lenni, akár a kreatív és lelkes amatőrök, akár az ő ötleteiket továbbgondoló óriáscégek szintjén.