Apokaliptikus látványt nyújtó, rozsdás roncsok a sivatagban – talán ez a legjellemzőbb kép, ami a leszázalékolt repülőkről beugrik. A repülőgéptemetők ugyan rendkívül látványosak, de egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy a leselejtezett járműveket újrahasznosítsák vagy újraélesszék.

Hogy egy repülő le lesz-e selejtezve, arról leggyakrabban az alapján döntenek, hogy az alkatrészei külön többet érnek-e, mint maga a repülő röpképes állapotában – mondta a CNN Travelnek Mark Gregory, az Air Salvage International ügyvezető igazgatója.

Rengeteg gép ezért nem éli meg az öregkort. Egy repülő átlagos életkora 18 év Gregory szerint. Ez már eleve kevesebb, mint a tervezett, de vannak esetek, amikor 10 évnél is fiatalabb gépeket kell leszázalékolni. Gregory cége megközelítőleg 730 kereskedelmi repülőt bontott le az elmúlt pár évtizedben.

Egy jármű értékesíthető alkatrészeinek mennyisége annak korától függ. Egy újszerű A320-as gépből körülbelül 1200 ilyen darabot tudnak eladni. A motorok teszik ki az érték 80-90 százalékát, de minden pótalkatrésznek megvan a maga értéke és piaca. Egy 747-es futóműve 300 ezer dollárt is érhet, vagyis 75 millió forintnál valamivel többet. A pilótafülke kijelző panelje 7,5 millió forint körül mozog, egy segédhajtómű pedig 6,3 millió környékén értékesíthető.

A hibás alkatrészeket gyakran inkább használtakkal helyettesítik, minthogy megjavítsák azokat. Elvileg minden alkatrészt szigorúan követnek és ellenőriznek, a kötelező felügyelet ellenére mégis sok a hamsítvány. Ennek oka, hogy a repülőgépalkatrész-piac hatalmas, rengeteg közvetítővel. Becslések szerint a piacon lévő alkatrészek 2 százaléka replika, és ez óriási problémát jelent ebben az ágazatban.

Rendes karbantartás mellett a repülőgépek elvileg hosszú évtizedeken át is repülhetnek, sok esetben újabb modellekre való lecserélés miatt vonják ki őket a forgalomból. De vannak légitársaságok, akik üzemeltetési okok miatt szándékosan régebbi típusokat keresnek.

Az Alliance Airlines például egy szállítócég, ami bányászati célokra használ gépeket Ausztráliában. Ők az Európai légitársaságok leselejtezett  Fokker 100-as járműveit vásárollják fel. Ezek a gépek sok szempontból elavultak, de robosztus, megbízható, masszív járművekként tökéletesek az ausztráliai forró, poros repterekre.

Az idősebb repülők számára a raktározó reptereken kezdődhet új élet. Ilyen létesítmények vannak az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Spanyolországban is. Legtöbbször csak ideiglenesen parkolnak itt a gépek, amíg tulajdonost cserélnek, de az is előfordul, hogy az ilyen helyeken selejtezik le és vonják ki őket a forgalomból.

A leselejtezett repülőgépeket minden értékes alkatrésztől megszabadítják. A lecsupaszított repülőtest szelvényeit leszedik, ezek egyebek közt tűzoltóságokhoz és oktatási intézményekhez kerülnek. Minden más alkatrészt újrahasznosítanak vagy hulladékként értékesítenek. Selejtezés után a repülőket hulladékként tartják nyiván, és a környeztevédelmi előírások szerint kell feldolgozni őket. És előfordul, hogy jogi vagy pénzügyi okok miatt a tulajdonosok nem törlik a gépeket a nyilvántartásból. Így jönnek létre az elképesztő látványt nyújtó repülőgép-temetők.

Más esetekben a repülőgépek eredeti funkciójuktól nagyon eltérő használatba kerülnek nyugdíjazásuk után. A Virgin Atlantic's egyik Boeing 747-ese például a Virgin Galactic testvérvállalathoz került, hogy ott rakétakilövő állomásként szolgáljon űrjárműveik számára.

Sokszor magánszemélyek vagy vállalkozók vásárolnak leszázalékolt gépet, hogy hotelt, éttermet vagy turistalátványosságot csináljanak belőle. A már csődbe ment Transaero légitársaság egyik Boeing 767-ese például Írország nyugati részében kezdhetett új életet egy szállítmányozási tematikájú luxuskempingben. A Stockholmi Arlanda Reptéren pedig a Jumbo Stay Hotel nyújt lenyűgöző látványt: a szálloda egy Boeing 747-esből lett kialakítva.

A zürichi repülőtér mellett, a repülés tematikára felépített Runway34 étterem közepén pedig egy régi, szovjet gyártású Ilyushin Il-14 típusú gép díszeleg.