Teljesen hétköznapi dolog a gyárakban robotokkal találkozni, ezek általában egy szupererős karra emlékeztetnek, és valamilyen nagyon specifikus és rendkívül monoton, naponta több ezerszer ismétlődő feladatot végeznek el. A hannoveri CEBIT kiállításon viszont a jövő változásaira igyekeznek felkészíteni a látogatókat, amikor humanoid - vagy ha a látottak alapján igazán őszinték akarunk lenni: a filmbéli E.T. és egy gorilla szerelemgyermekeire hasonlító - önjáró robotok népesítik majd be az üzemeket.
A leglátványosabb bemutatót a Karslruhe Institute of Technology (KIT) tartotta az ARMAR-6 nevű gépi segéderővel.
Szemben az unalmas munkával megbízott robotkarokkal, az ARMAR-6 nincs betanítva, ehelyett valós időben lesi el az emberi kollégáitól, hogy miben tud segíteni nekik. A bemutatón magától kellett rájönnie arra, miközben mellette ügyködött egy szaki, hogy a szerencsétlen puhatestű munkaerő aligha fogja egyedül levenni a fémszerelvény viszonylag nagy méretű elemét, úgyhogy komótosan odagördült, felemelte a karjait, és megragadta a lemez másik felét. Pontosan úgy, ahogyan egy másik ember tette volna. A feladat itt nem ért véget, az ARMAR-6 mindvégig pontosan követte az emberi kollégáját, hogy aztán együtt letegyék az elemet az élére állítva.
Egyszerűnek tűnhet a feladat, egy embernek legalábbis tök nyilvánvaló, hogy mit kell ilyenkor tenni, és meg is tudják beszélni a kollégák, hogy ki merre fog fordulni. A robot viszont nyilván nem fog odaszólni, hogy „Te figyelj bazmeg, Józsikám, most mégis mit akarsz ezzel a lemezzel?”. Ehelyett az öt kamerájára és más egyéb szenzoraira támaszkodva kell megtippelnie, hogy mi lesz a következő lépés. Nyilván az sem elég, hogy megtippeli, mert ha elrontja a mozdulatot, abból csúnya baleset lehet, ezért fut a roboton mindenféle mesterséges intelligenciás algoritmus.
Néha vicces szituációkat eredményez a robot emberhez való alkalmazkodása. Amikor a demóban részt vevő munkás egy létrára állva a spriccelős tisztítószerrel kezdett dolgozni, a bal kezében lévő flakont néha leeresztette maga mellé, csak pihenésképpen, ám a robot ezt úgy értelmezte, hogy segítenie kell. Felemelte a karját, hogy elvegye a flakont, de aztán vissza kellett vonulnia, hiszen a férfi folytatta a takarítást. Aztán megint érte nyúlt fölöslegesen, aztán megint, mígnem végre tényleg elvehette a flakont. Remélem feltöltenek majd a robotra emberi hangmintákat, mondjuk csalódott sóhajtozást és nyöszörgést, ami nagyon passzolt volna a fenti szituációhoz, hátha ezzel is közelebb hozzák egymáshoz az embert és a gépet.
Az ARMAR egy picit fel tudja emelni a felsőtestét, hogy két és fél méteres magasságba is elérjen a karjaival, és érzékeli az ujjai által kifejtett nyomást, így elkerülhető, hogy kárt tegyen valamiben. Valamivel lomhábban reagál a szituációkra, mint egy ember, abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy az ARMAR nem fogja összecsapni a munkát, hogy a feladat elvégzése után elrohanjon csillapítani az agyát maró nikotinéhséget.