Index Vakbarát Hírportál

Szétszteroidozott Rambo-katonák törnek a taktikai játékok királyára

xcom-gears-tactics
2020.06.03. 04:57

Szinte egyszerre jelent meg két olyan játék nemrég, amelyek külön-külön is megérnek egy misét, együtt viszont egészen érdekes párost alkotnak. Az XCOM-sorozat a játékipar kultikus terméke, amely a '90-es évek óta van jelen, és  2010-es években vált ismét menővé a legendás Enemy Unknownnak köszönhetően. A Gears of War pedig a mainstream franchise-ok között számít kifejetetten ismertnek, leginkább az akcióval teli földönkívüli-gyilkolászásnak köszönhetően. A két sorozat most valamennyire összeért, hiszen az XCom nemrég kihozta a Chimera Squad című spinoffját, amivel a saját játékmechanikájukon tekernek egyet, a Gears pedig szintén bedobott egy spinoffot Gears Tactics néven, amivel éppen az XCom formuláját sikerült tökéletesíteniük.

Mivel a két játék majdnem egy időben (április 24. és 28.) jelent meg, ezért összehasonlítjuk a kettőt, és különböző szempontok alapján próbálunk rájönni, hogy a két körökre osztott, harci osztagokat irányító taktikai játékok közül melyik az igazán nyerő. Már ha érdemes különbséget tenni a kettő között.

Történet

XCOM: Az XCOM-univerzumban az emberiség egy földönkívüli invázióval küzd, az XCOM pedig annak az elit alakulatnak a neve, ami kisebb katonai egységekkel igyekeznek visszaverni a xenókat. A 2012-ben rebootolt sorozatnak azóta kijött a folytatása (és egy '60-as években játszódó spinoff, amiről a legtöbben elfeledkeztek azóta), ahol a megszállók már megszerezték maguknak a Földet, így az XCOM-nak nem az invázió visszaverése a cél, hanem a bolygó visszaszerzése a gonosz alienek kitakarításával. A Chimera Squad az XCOM 2 és az egyelőre még hivatalosan be nem jelentett XCOM 3 közötti időszakot öleli fel. A háborúnak vége, a Földet visszaszerezte az emberiség, azonban azonban a megszállásnak köszönhetően földönkívüliek tömegei ragadtak a bolygón, akiket a világ vezetése kénytelen integrálni a társadalomba. Ennek a része a Chimera Squad is, egy emberekből és földönkívüliekből álló elit egység, akiknek ki kell deríteni, kik ölték meg a 31-es város polgármesterét, és miért.

Gears: Itt a történet 12 évvel játszódik az első Gears of War előtt, vagyis az emberiség első összecsapását meséli el az idegen hordákkal, amelyet az Xbox-játékokban csak E-Dayként emlegettek a karakterek. De nem kell megijedni, a Gears franchise nem olyan, mint a Star Wars, nem ugrál 52 különböző idősíkon, vagyis az is érti és élvezi a sztorit, aki végigvitte az összeset és az is, akinek ez az első Gears-élménye. Az már más kérdés, hogy a sztori egy földönkívüli invázióra felhúzott tengerészgyalogos B-film, tele érzelmes, de 130 kilós szuperkatonákkal, végtelenül lineáris történetvezetéssel és a jól ismert formulával, miszerint egy renegát katona pár társával együtt igyekeznek elkapni az újonnan felbukkan főellenség vezetőjét.

Játékmenet

XCOM: Az Xcom-játékok az évek során gyakorlatilag létrehoztak egy műfajt. Adva van egy 3-6 fős katonai alakulat, akiket ledobnak egy térképre, a térkép négyzetekre van osztva, és  el kell végezni valamilyen feladatot, legyen szó az ellenfél levadászásáról, bomba elhelyezéséről vagy fontos emberek kimenekítéséről. De leginkább úgy kell elképzelni mint egy rendkívül komplett sakkot, ahol a bábuk lézerfegyverekkel járnak, fedezékbe vonulhatnak, és simán lerobbantják a fejedet, ha nincs szerencséd. Az Xcom egyszerű, de nagyszerű játékmenete a 2010-es évekre trendet indított el (lásd később keretes írásunkat), emberek milliói kattantak rá teljesen arra, hogy olyan alakulatokat irányítanak, amelyeknek minden tagja egyedi, mintha csak egy szerepjátékban te lennél az összes főhős. Akár 20-30 egyszerre.

NA, AZ XCOM EZT A RENDSZERT DOBTA KI A KUKÁBA A CHIMERA SQUADDAL.

A Chimera Squad most valami újjal próbálkozik. Ugyanis hiába volt több átívelő sztori a játékokban, a katonáinknak csak neve és képességei voltak, személyisége vagy direkt ráhatása a történetvezetésre semmi. Az új játékban 11 rendesen megírt karaktert kapunk, mindegyik egy-egy specializációt képvisel a korábbi játékokból, de azért cserébe, hogy a hőseink végre beszélnek, reagálnak és részei a sztorinak, nem tudjuk igazán kidíszíteni őket, nem tudunk saját karaktereket csinálni, az Xcom legendásan részletes testreszabási opcióit egészen minimálisra vették. De ha ez nem lenne elég,

TELJESEN ÁTÍRTÁK A HARCRENDSZERT IS.

Amíg egy átlag Xcom-harc úgy kezdődik, hogy ledobnak egy osztagot valahová, aztán mindenki lelépkedi a saját kis akcióit, addig itt a különleges osztag rögtön rajtaütéssel kezd (valahogy úgy, mint az Xcom 2-ben, de erősen leegyszerűsítve), és az alap Xcom-élményből egy áramvonalasított utánérzetet kapunk. Alapból a missziók gyakran egyetlen egy szobában játszódnak, ami csökkenti a feszültséget és a taktikai komplexitást, de a Firaxis ráadásul még azon is csavart egyet, hogyan mozgathatjuk a hőseinket. Ezen kívül minden nagyon ismerős, ugyanúgy négyzetrácsos pályán igyekszünk lezúzni az ellenséget óráról órára egyre erősebb szuperkopókkal (a Chimera Squad inkább szuperrendőrökről szól, mint katonákról), ugyanúgy megvannak a jól ismert sajátosságok, de valahogy kicsit súlytalan az egész élmény. És ez leginkább annak köszönhető, hogy az egyedi karakterek miatt egy katona sem halhat meg akció közben. Aki játszott már Xcommal, pontosan tudja, hogy egészen más úgy mozgatni az órák óta fejlesztgetett kis katonáidat, hogy ha meghalnak, akkor vége ennyi volt, mint úgy, hogy legrosszabb esetben újra kell kezdeni a küldetést. 

Gears: Itt konkrétan sikerült az Xcom-formulát egészen új szintre fejleszteni úgy, hogy közben eget rengető forradalmat nem csináltak a műfajon belül. Szinte mindent átemeltek az Xcomból, de azzal lendülettel minden apró részleten is javítottak. A fedezés (overwatch) már nem csak annyi, hogy valamelyik emberünk fedezékben várakozva rálő egy éppen mozgó ellenfélre, hanem számít, mennyi töltény van nálunk, milyen fegyverrel lövünk, milyen fedezékből és mekkora sávot lefedve. Nincsenek négyzetrácsok a pályán, nem érzi az ember az izometrikus nézetből adódó korlátokat. Sokkal inkább olyan a Gears, mintha egy stratégiai játék nézetéből figyelnénk egy akciójátékot, és ide kell érteni az egész részletes grafikát, a karakterek testreszabását vagy azt, ahogyan cafatokra robbantunk valakit.

A maximum négyfős osztagaink a már jól ismert küldetéseket csinálják: ellopni valamit, elfoglalni valamit, megölni valakit vagy lemészárolni valakiket. Nincs túlbonyolítva, és nem is igazán kell. Az Xcommal ellentétben itt nem kell bázisokat építeni meg világtérképet figyelni (a Chimera Squadban is erősen visszavettek ebből), kizárólag annyi a dolgunk, hogy a különböző lootokból összeszedett új fegyverekkel, felszereléssel, illetve különleges képességekkel felvértezzük az emberhegyeinket a következő csatára. Ezzel nyilván nagyon egy dologra fókuszál a Gears Tactics, de őszintén szólva egy percig sem volt a fejemben, hogy de jó lenne még külön mikromenedzselni egy katonai bázist meg világtérképet, mert túlságosan lefoglalt, hányféleképpen tudok menőbbnél menőbb harcosokat kreálni.

És azt is tegyük hozzá, hogy maga az akció egészen elképesztő. Kevesebb az Xcomból ismert random faktor, minden sokkal véresebb, epikusabb, 40 óra után is felment az adrenalinszintem, amikor büszkén beállítottam az összes katonámat fedezésbe, hogy aztán egy tucat ellenfél szaladjon bele vakon az előre kitervelt mészárlásomba. Iszonyatosan élvezetes és látványos a közelharc, megírt és általunk kreált harcosok is vannak vegyesen, de ugyanúgy kommunikálnak egymással vagy a történettel mindannyian a pályán, nem érezni igazán a szignifikáns különbséget a kettő között, kizárólag az átvezető videóknál.

A Gears Tactics egyszerűen olyan, mint egy szétszteroidozott, Rambo-filmeken érlelt érlelt Xcom, csak még jól is néz ki.

Évek óta várat magára egy rendes kihívó

A 2012-es XCOM óta számos stúdió és gyártócég próbálta meglovagolni a körökre osztott taktikai játékok trendjét, azonban a legtöbben kudarcot vallottak, vagy egész egyszerűen nem kapták meg a kellő figyelmet. A svéd Mutant Year Zero szép meg minden, de rettentően karcsú mind tartalomban, mind akcióban. A CreativeForge Games két játékkal is próbálkozott a közelmúltban (a westernt és a horrort keverő Hard West, és a kémkedős Phantom Doctrine), de egyik sem aratott osztatlan sikert annak ellenére, hogy a Hard West egyébként egy fájóan alulbecsült játék. Kémes játékkal próbálkozott a Klei is (Invisible Inc.), aminek lett egy kisebb kultuszta, de nem lett kasszasiker. A jobbak közé tartozik a Warhammer saját dobása (Warhammer 40K: Mechanicus), illetve az eredeti XCOM-ért felelős Julian Gollop Kickstarteren felfuttatott játéka, a Phoenix Point, de lehetne említeni a bántóan elfeledett Shadowrun-sorozat játékait is. Ha már fantasy, érdemes megemlíteni a Massive Chalice-t és az egészen zseniális Banner Saga-trilógiát is. A közeljövőben elhagyja az early accesst a szerepjátékra koncentráló, egészen zseniális Wildermyth, és érkezik a Wasteland 3 is, aminek az előző része simán benne van a műfaj top3-jában.

Konklúzió

Miközben papíron evidens, hogy összehasonlítjuk a királyt (Xcom) és a trónkövetelőt (Gears Tactics), az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Chimera Squad és a Tactics nem egy súlycsoportba tartozik. Egyszerűen azért, mert amíg utóbbi egy meglehetősen drága, teljes árú játék, amellyel hosszú távon nagy tervei vannak a Microsoftnak és azon belül az Xboxnak, addig a Chimera Squad harmadennyibe kerül, és vállaltan csak egy apró kaland a régi játékmotorra építve, amellyel a rajongóknak kedveskednek, amíg bejelentik az XCOM 3-at. Éppen ezért nem is szabad egyértelműen kijelenteni, hogy egyik jobb, mint a másik.

Viszont annyiban izgalmas a Gears Tactics felbukkanása, hogy most először kapott az Xcom valóban erős konkurenciát, amelynek köszönhetően fel lett adva nekik a lecke nagyon. A Gears Tactics ugyanis most ennek a műfajnak a csúcsteljesítménye, a körítést és mellékdolgokat leszámítva mindenben jobb, mint az XCOM 2 és a kiegészítői. Ezzel szemben a Chimera Squad kibővíti az Xcom-univerzumot, egészen más megvilágítás alá helyezi, és megmutatja azt, hogy a készítők is tovább látnak annál, hogy a jövőben csak finomítsák a saját formulájukat. Aki szereti ezt a műfajt

annak mindenképpen érdemes kipróbálni mindkét játékot, mert valahol ugyanazt az élményt adják, mégis egészen más aspektusból közelítik meg azt.

Márpedig minden piacvezető terméknek és cégnek jól jön, ha egyszer csak felbukkan egy komoly konkurencia, és kialakul egy minőségbeli versengés két franchise között. És ennek a legjobban mi, gémerek örülhetünk majd a legjobban.

(Borítókép grafika: Aradi László / Index)

Rovatok