A SaGa Frontier eredetileg 1997-ben jelent meg Japánban PS1-re, majd egy évre rá az Egyesült Államokban, de Európában soha. Mi is igazi „SaGa-zöldfülűként” vágtunk bele a SaGa Frontier Remasteredbe, amely sok tekintetben a mai napig formabontó darab. Felvettük a nosztalgikus szemüveget és PlayStation 4 Prón vágtunk bele a klasszikus darab ráncfelvarrásába.

HD grafikával, a 24 éves játékhoz képest hozzáadott kényelmi lehetőségekkel, és további történetszálakkal felvértezve érkezett hozzánk a SaGa franchise hetedik epizódja. Bár a fejlesztések vélhetően egy szélesebb játékosközönséget céloztak be, mint az a sorozatra eddig jellemző volt, mégis felmerül a kérdés: kinek is szól valójában a SaGa Frontier Remastered? 

Anti-Final Fantasy

A Japánban elért sikerei ellenére a világ más tájékán kevéssé ismert SaGa franchise mindig is a Final Fantasy árnyékában fejlődött. A szintén a Square Enix által készített SaGa-játékok Akitoshi Kawazu játéktervező fantáziájából születtek, aki már az első két Final Fantasy-epizódon is dolgozott. 

a Square úgy döntött, hogy egy külön, speciális RPG-t fejleszt a konzolra.

Kawazu és csapata a Final Fantasy-hoz képest egy keményebb RPG-t tervezve, nekilátott a munkának, és 1989-ben megjelentette a Makai Toushi SaGa-t, amelyet Európában The Final Fantasy Legend néven ismertek – ez volt első SaGa játék. Annak ellenére azonban, hogy ugyanaz a cég adta ki mindkét szerepjátékos franchise-t, a két sorozat mégsem mutatott sok hasonlóságot. Olyannyira, hogy a SaGa-t gyakran  "anti-Final Fantasy"-nek is nevezik. 

24 évvel később

A SaGát mindig is az jellemezte, hogy nem-lineáris kalandokat kínált, amelyekben a világot már a kezdetektől fogva teljesen fel lehet fedezni, a küldetéseket pedig a kívánt sorrendben lehet befejezni, vagy akár félbe is lehet hagyni, valamint olyan karaktereket irányíthatunk, akiknek mind saját, egyedi történetük van. A sorozat a kezdetek óta mindig is inkább rövid, többé-kevésbé egymáshoz kötődő meséket kínált, nem egy nagy eposzi kalandot, mint a Final Fantasy.

Természetesen ezek a játékelemek mind megtalálhatók a SaGa Frontierben is, amely hozzánk Remastered változatban érkezett meg, 24 évvel a Japánban PlayStation 1-en való megjelenése után. Mivel a játékban rengeteg párbeszéd van, és az nincs magyarra fordítva, elég jó angol tudás kell hozzá, továbbá az ilyen 

hiszen hiába a HD grafika, azért az ősrégi vizuális stílus dominál még benne a ráncfelvarrás ellenére is. 

Sokféle univerzum, egyetlen játékban

Ebben az epizódban is megtaláljuk a sorozat jellegzetes elemeit: a SaGa Frontier hét különböző karakter történetét követi nyomon, akik egy The Regions nevű naprendszerben élnek. A sci-fit és a fantasy-t vegyítő univerzumnak köszönhetően a fejlesztők egy olyan világot mutatnak be, amelyben különböző kisebb világok találhatóak meg együtt, amelyeket ritkán szoktunk együtt látni, de ebben a játékban mégis egészen egyedi módon kötődnek egymáshoz.

Többek között megfordulhatunk Facinaturu misztikus birodalmában, Manhattan futurisztikus épületei között, de találkozhatunk Koorong utcáinak neo-noir hangulatával és a mágia számos világával egyaránt. A SaGa Frontier a játékos által felfedezendő bolygók, és a felfedezendő helyek sorát kínálja, amelyeket radikálisan eltérő vizuális megjelenítéssel ábrázoltak, ezen a téren tehát változatosságban nincs hiány. Az említett HD grafikás ráncfelvarrás pedig nemcsak a modern kor játékosának igényei, hanem a menük és a szövegek jobb átláthatósága, olvashatósága miatt is fontos. 

Szabadság, szeretem?

A színes univerzum mellett a SaGa Frontier másik nagy erőssége a játékosok szabadságában rejlik. Minden forgatókönyvben szabadon felfedezhetjük a mintegy tíz világot. Emellett új tagokat toborozhatunk a mintegy húsz játszható karakter közül, hogy mellékküldetéseket teljesítsünk, amelyek révén sokkal jobb tárgyakhoz és erősebb, új varázslatokhoz juthatunk, vagy a mellékküldetéseknél kisebb barlangrendszereket is bejárhatunk. Bár a játék ezt nem rágja a szánkba, de mégis arra ösztönöz, hogy minél többet fedezzünk fel hatalmas univerzumából.

Ugyanakkor ennek a hatalmas szabadságnak megvannak a maga hátrányai is. Aki nem túl járatos a sorozatban és olyan fókuszáltabb, történetcentrikusabb és epikusabb japán szerepjátékokhoz szokott, mint a Dragon Quest, vagy a Final Fantasy franchise-ok, pont a hatalmas szabadság és a komplex, rengeteg lehetőséget tartogató fejlődési- és küldetésrendszerek miatt zavarodhat össze. Így elég nehéz eljutni egyáltalán a játék egy olyan szakaszába, amikor már fel tudjuk fedezni az erősségeit, pedig a mostani gamereknek is érdekes lehet, hogy ez a franchise mi mindenre lehetett volna képes, ha népszerűbbé válik és szélesebb rajongótábor bevonzásával, nagyobb fejlesztői költségvetéssel, többet fejlődhetett volna.

Ez a játék tehát mindenképpen a „niche” JRPG-fanoknak javallott, akik az említett két mainstream sorozat mellett, vagy helyett valamilyen egyedi, elfeledett különlegességre vágynak, de még esélyesen őket is megosztja majd a HD grafika ellenére is archaikusnak tekinthető látvány.